SZENT JOZAFÁT püspök és vértanú
Novembertől a német szülők regisztrálhatják újszülött gyermekeiket „meghatározatlan neműként”. Ezzel Németország az első állam Európában, ahol engedélyezték a határozatlan neműség fogalmát, elismerve ezzel az interszexualitást. (kitekinto.hu)
„Maga az Úr vezérel szüntelen, s még a kietlen helyeken is felüdít. Erővel tölti el tagjaidat, olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el soha.” Iz 58,11
Attól még, hogy valami nagyszerű dolog megtörténik, nem biztos, hogy Istentől való. Onnan tudom, mert én is értek a manipuláláshoz, és elő tudom idézni, hogy nagyszerű dolgok történjenek.
Az Egyesült Államokban szeptember első hétfőjét a „Munka Ünnepe”-ként tartják számon. Az ünnep célja, hogy ilyenkor mindenki megálljon egy pillanatra és végiggondolja annak a sok nőnek és férfinak a szorgalmas fáradozását, akik minden képességüket és tehetségüket latba vetették, hogy másokat szolgáljanak, és előrébb vigyék az ország ügyét nemzedékről nemzedékre.
Egy néhány szakításon már én is túl estem, és ez idő alatt a Biblia mindig nagy vigasz volt számomra. Isten szeretné, ha emlékeznénk arra, hogy még ha nem is tudunk sokat a jövőnkről, az Úr megbízható minden szavában, és hűséges minden művében (Zsolt 143,13). Az Úr tökéletesen időzít, az Ő akarata a te menedéked.
„Te amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.” Mt 6,6
Miután befejeztem egy nagy projektet a munkahelyemen, nagyon elégedett voltam magammal. Bár munkám jórésze a színfalak mögött zajlott, reméltem, hogy észreveszik. A rákövetkező napokban lestem az emailjeimet, vártam az sms-eket: „Bravó!” „Ügyes!” „Gratulálunk!” – de egy se jött.
Louis Armstrong helyett – a világhírű természetfilmes klipje a gyönyörű világról
2013 tavaszán megjelent Pálos Frigyes könyve, mely 1948. december 26-ig, letartóztatásáig mutatja be Mindszenty József plébános, veszprémi püspök, majd Magyarország hercegprímásának életútját, kiemelt figyelmet fordítva a Váci Egyházmegyéhez kapcsolódó eseményekre.
Közli a hercegprímás úr gyújtó hangú, lelkesítő, hitet ébresztő szentbeszédeit, amelyeket a háború utáni tragikus időkben a Váci Egyházmegye területén mondott. Különös részletességgel, személyes élményekkel átszőve mutatja be a szerző azokat az eseményeket, amelyek az 1947-48-as Boldogasszony-évvel és az 1947-es hatvani Eucharisztikus Kongresszussal kapcsolatosak.
„A felhőkön velük együtt elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így örökké az Úrral leszünk.” 1 Tessz 4,17
Mikor meghalt a férjem, bennem is meghalt valami vele együtt. Fájdalom és félelem vett körül azokban a sötét napokban. Sajgott a lelkem, elhagyatottnak, üresnek, magányosnak éreztem magam. Szörnyen hiányzott.
„Útközben valaki így szólt hozzá:” Követlek téged, bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának odúja van, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.” (Lukács evangéliuma 9, 57-58)
Elnézem olykor a téren tanyázó hajléktalanokat, s titkon egy picit irigykedem rájuk. Nem azért, mert a társadalom szemétdombjára kerültek – a szó szoros vagy képletes értelmében. Nem azért, mert csupán a mának élnek. Hanem azért, mert gondtalanok. Mert időmilliomosok. Ráérnek beszélgetni, sőt filozofálni.
„Aki szeretetre törekszik, fátylat borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad a barátjától.” (Péld 17,9)
Tizenéves fiam idén nyáron többhetes missziós útra ment egyik barátjával. Még sosem voltunk ilyen hosszú ideig távol egymástól. Ahogy közeledett hazajövetelének ideje, anyai sz ívem egyre inkább sóvárgott a kettesben töltött idő után.