Vízkereszt parancsolt ünnep

A parancsolt v. kötelező ünnep (festum praeceptum) olyan nap, amelyet a katolikus Egyházban szentmisével és munkaszünettel kell megszentelni. Hanyagságból történő elmulasztása halálos bűn.

Pál Feri: Gyermekeinknek elsősorban nem tárgyakra, hanem személyekre van szükségük

Karácsonyi interjúnkban Pál Feri atyával az apák szerepéről és az okoseszközökről beszélgettünk.

Az evangéliumi történetben a megszülető Kisjézus és a Szűzanya mellett ott van Szent József is, de inkább csak háttérszereplőként. A mai társadalomban is mintha mellőzöttség jellemezné az apákat. E téma mellett az okoseszközök okos használatáról és a karácsonyra való készületről is beszélgettünk a mentálhigiénés szakemberként is elismert Pál Feri atyával.

Máriagyűdi Mirákulum – Rosner Zsolt atya könyvbemutatója

Vassula katolikus?

Vassula Ryden tevékenységének megítélése legalább annyira megosztja a katolikus híveket, mint Medugorje státusának kérdése. Néhány külföldi véleményt közreadunk a helyzet további árnyalásához.

Tisztelgés az új év és a régi előtt

Gratulálok! Kevesebb, mint egy hét múlva egy másik naptári évbe megyünk át. Készen állsz arra, hogy a 2018-as év elkezdődjön? Miket gondolsz az évről, ami hamarosan befejeződik? Ez a jobb éveid egyike volt, vagy talán ez volt az eddigi legjobb éved? Vagy inkább egy olyan év, amit jobb lenne elfelejteni és örülni annak, hogy túl vagyunk rajta?

Tulajdonképpen, az átmenet december 31-ből január 1-be, egyszerűen csak 24 óra. Mégis, sokunk számára ez sokkal többet jelent ennél. Vannak, akiknek reményt jelent, hogy a múlt egy pozitív pillanata folytatódni fog és beépül az új naptári évbe. Másoknak ez egy friss elindulást, új kezdéseket jelent, talán még “megújulást” is. Akárhogy is, a naptári év utolsó számát látva, növekszik bennünk a megújult remény és ezzel együtt a jövőbeni jó dolgok várása is.

A föld meglátogatása

Karácsony táján végigböngésztem a postán érkezett üdvözlőlapokat, és meglepetten tapasztaltam, mennyiféle képzetet társítunk az ünnephez. A lapok többsége hangulatos, hófödte hegyi falvakat ábrázol, némelyiket még lovas szán is díszíti.

Történet egy New York-i taxisofőrről

Volt egy időszak az életemben, úgy húsz évvel ezelőtt, amikor taxisofőrként kerestem a kenyerem, New Yorkban. Igazi cowboy-élet volt, nem volt főnököm. És mint a szerencsejátékos, annyira élveztem, hogy minden egyes új utas más és más, előre megjósolhatatlan élményt tartogatott: pont, mint amikor kockát dobsz a játékteremben. Amire nem számítottam, hogy az autóm elkezdett amolyan gyóntatófülkeként is üzemelni. Éjszaka vezettem, nem láttam az utast, csak mentünk, mindig két idegen az éjszakában, és hallgattam, ahogy alkalmi útitársam az életéről mesél. Olyan bensőséges dolgokat osztottak meg velem, amelyekről fényes nappal, szemtől szemben biztosan nem beszéltek volna.

Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam. Néhány perc várakozás után megint megnyomtam a dudát. Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon voltam, hogy inkább hazaindulok. De aztán mégis inkább kiszálltam, elsétáltam az ajtóig és becsöngettem.

A legfontosabb döntés karácsonykor

„Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: ’Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!’” (Lk 2,13-14)

A vidámság – és a stressz időszaka van. Hiába kellene a békességről szólnia, a lelkünk néha jobban össze van gubancolódva ilyenkor, mint egy rosszul elpakolt karácsonyi égősor.