Hála Istennek, újra itthon vagyunk. Megjöttünk a spanyolországi zarándoklatunkról. Hogy milyen benyomással, azt elmondhattad a Frankfurttól Stuttgartig tartó, visszafelé vezető felejthetetlen úton. Szinte mindannyian ugyanazt mondtátok: „…Előbb az emlékeknek le kell ülepedniük…” „…Most azt sem tudom, mit emeljek ki a sok látvány közül…” „…Még nagyon frissek az események…”
A táblázat néhány távolabbi, turisztikai szempontból jelentős helység (Sümeg, Veszprém, Zirc, Hévíz, Zalakaros) misézési rendjét is tartalmazza. A miserendben szereplő katolikus templomok helyét feltüntették egy balatoni templomtérképen.
A Bizottság négy évig vizsgálta az állítólagos jelenéseket Medjugorjéban
Ferenc pápa a repülőgépen azt mondta, a Vatikán kész bejelentést tenni az állítólagos Mária-jelenésekkel kapcsolatban, melyek helyszíne Medjugorje, Bosznia-Hercegovina.
Az őszinte beszélgetés meggyorsítja a barátság vagy a szerelem kibontakozását.
Arthur Aron amerikai pszichológus és munkatársai a következő 36 kérdés megbeszélését javasolják azoknak, akik szeretnének közelebb kerülni egymáshoz. A módszer azon a felismerésen alapszik, hogy két ember között a bizalmi kapcsolatot elsősorban a folyamatos, egyre mélyülő, őszinte beszélgetés erősíti.
Az elmúlt héten szombaton érkezett a hír, hogy 87 éves korában elhunyt John Nash, Nobel-díjas közgazdász. Gyakorlatilag 2-3 év alatt alkotta meg életművét. A Közgazdasági Nobel díjasok című kötetben Forgó Ferenc professzor John Nash kontribúcióját a közgazdaságtan játékelmélet ágához az alábbiak szerint foglalta össze:
Miközben a hétköznapi dolgokról többnyire nagyon logikusan vélekedünk, addig Isten dolgaiban sokszor mintha túlságosan is naivak lennénk.
Vegyünk egy példát. Egy autó nagyon sok alkatrészből áll, az alkatrészeket pedig a legkülönfélébb anyagokból készítik.
„Minden Írás, amit az Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az érvelésre, a feddésre, s az igaz életre való nevelésre, hogy az Isten embere tökéletes legyen és minden jóra kész legyen.” (2Tim 3,16)
Emlékszem tanárkoromból arra a nyomasztó érzésre, hogy nem figyelnek rám. Bámészkodó tekintetek, lomha testtartás, doboló ujjak jelezték, hogy diákjaim nem hallják, amit mondok, és ennek bizony újra szomorú következményei lesznek.
Apró lakótelepi lakások, lakóik a négy fal között kényelmet, melegséget teremtenek meg családjuk számára. Az érkező vendéget a kis garzon konyhájában mesés csokoládétortácska és tea várja. Az ajtó csukva, a falak közt béke. A házaspárok tekintetében bizalom, szeretet. És itt-ott szorongás és félelem. Ha kinyitják az ajtót, alattomosan beszivárog a háború.
„Közel az Úr mindenkihez, aki hozzá kiált, mindenkihez, aki tiszta szívből hívja.” (Zsolt 145,18)
Minap a konyhapultot törölgettem, s a szemem megakadt a bekeretezett esküvői képünkön. Valaki elkapta a pillanatot, mikor vidáman integetve elindulunk az autóval.
Néztem a képet. 22 éve készült. – Milyen dús a hajam! – kuncogtam. – S mennyivel vékonyabb a derekam… – hervadt le a mosoly az arcomról. Úgy szerettem volna félrevonni fiatal menyasszony énemet, és ellátni néhány tanáccsal, ismerettel, amiknek nagy hasznát vettem volna.
Kedden, június 2-án 18 órakor a Szent István-bazilikában, a Püspöki Kar által 100 évvel ezelőtt végzett felajánlás évfordulóján, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) tagjai szentmise keretében ajánlják fel Magyarországot Jézus Szentséges Szívének.
Gemma pupillák nélkül született. A legavatottabb szemészek kijelentették: teljesen reménytelen eset.
Amikor hétéves lett, a nagyanyja magával vitte San Giovanni Rotondóba az ártatlan és igen szerencsétlen gyermeket. Részt vettek Szent Pio atya hajnali szentmiséjén.
„Sárai, Ábrám felesége nem szült gyermeket, volt azonban neki egy Hágár nevű egyiptomi szolgálója. Sárai így szólt Ábrámhoz: „Nézd, az Úr nem adott nekem gyermeket. Menj be szolgálómhoz, általa talán gyermekhez jutok.” Ábrám megfogadta Sárai tanácsát.” (Ter 16,1-2)
Érthetetlen volt az egész. Az elvárások tökéletesen illettek rám. Tudtam, hogy Isten akarta, hogy észrevegyem ezt a lehetőséget, mert ismerte szívem vágyát a missziós munka iránt. De az ajtók bezárultak, én kívül maradtam, és nem értettem, miért.
„Mert mindnyájan Isten fiai /gyermekei/ vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.” (Gal 3,26)
Mikor első gyermekem még kicsi volt, gyakran bevontuk vacsora előtt egy butácska játékba. Mikor hazajött az apja, és már az asztalnál ültünk, megkérdeztem izgő-mozgó gyermekemet: – Kinek a kicsi fia vagy? Sosem lehetett előre tudni, mit válaszol, de minden este élvezte a játékot.
„Ne féljetek hát! Sokkal többet értek a verebeknél.” (Mt 10,31)
Kinéztem a konyhaablakon, épp akkor érkezett meg egy madárka az etetőhöz.
Nem volt feltűnő, alig vettem észre. Olyan mindennapi , közönséges kismadár volt. Szürkésbarna, apró, jelentéktelen. Alig egy pillanatra szállt rá az üres ásványvizes palack szélére, már repült is tova.
