1981. május 13-án a Szent Péter téren merényletet kíséreltek meg II. János Pál pápa ellen. Egy profi bérgyilkos, Mehmet Ali Agca közvetlen közelről, 3–4 méteres távolságból több lövést adott le rá. A túlélésre nem volt esély. Mégis csupán két golyó találta el a pápa törzsét; az egyik áthatolt rajta, a másikat azonnali életmentő műtéttel sikerült eltávolítani.
A csíksomlyói kegyszobor 500 éves évfordulója alkalmából a Csíki Székely Múzeum emlékkiállítást rendez, ugyanis az erdélyi ferencesek által meghirdetett Mária-év ráirányítja a figyelmet a csíksomlyói Mária-szobor jelentőségére, és a kegyszobor mint Csíksomlyó éke, meghatározó emblémája szorosan kapcsolódik Csíkszereda város történetéhez és jelenéhez.
„Íme, én vagyok az Úr, az egész emberiség Istene: van-e valami, ami lehetetlen volna nekem?” (Jer 32,27)
Szememet behunyva, fejemet lehajtva soroltam aznapi kéréseimet: „Kérlek, Uram, őrizd meg a gyermekeimet… vigyázz édesanyámra… segítsd a férjemet a munkájában.” Kis szünetet tartottam, aztán így folytattam: „Most egy nagyon nagy kéréssel fordulok Hozzád…”
Egy barátnőmért akartam imádkozni, aki előrehaladott stádiumú rákkal küzd. Isten bizonyára tudta, mit fogok kérni, és azt is tudta, hogy csodáért imádkozom. Igazából nem tudom, miért akartam erre felkészíteni bevezető szavaimmal.
Hiába, rövid az emlékezet. Nem szeretnék már az elején a múltba révedni, de nagyon előttem van a kép, amikor 2004 december első napjaiban egy televíziós vitában Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként a mellette álló két határon túli magyar, az erdélyi Tőkés László és a vajdasági Ágoston András érvelése, kérelme, már-már esdeklése ellenére is kitartott a határon túli magyarok állampolgárságát célzó népszavazáson a „külföldiek”, amúgy tudatukban, nyelvűkben és kultúrájukban is magyarok állampolgárságának megadása elleni retorikájában.
Portia Nelson: Önéletrajz öt rövid fejezetben
I
Megyek az utcán.
Ott van egy mély gödör a járdán.
Beleesek
Elveszett vagyok … tehetetlen vagyok
Ez nem az én bűnöm.
Egy egész életen át tart kikerülni innét.
„Juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket, és ők követnek engem.” Jn 10,27
Talán előtted is mondott már valaki ilyeneket, hogy „És akkor az Úr azt mondta nekem…” vagy „Éreztem, hogy az Úr ezt és ezt súgja a szívembe”. Eltöprengtél, vajon te meghallod-e Isten hangját?
Az interneten napok óta kering ez a sokkoló videó. Azt hiszem, az ISIS rémtetteit leszámítva mostanában kevés elborzasztóbb dolgot láttam ennél. Nem tudom máshogy mondani: a felvételen a jogokért harcoló, álszent, liberális nyugatot látjuk pőrére vetkőztetve. Saját világunkat. Még mindig a videó hatása alatt írom ezt a bejegyzést, émelyegve, mint a Mátrix vagy a Saul fia megnézése közben.
Ugye ismeritek Szent Bakhitát? Már akkor megigézett a mosolya, amikor még semmit se tudtam róla, csak egy idős szerzetesnő fotóját láttam. Olvasva ezt-azt, megpróbáltam versben összefoglalni őt, valahogy úgy, ahogy Harsányi Lajos foglalta össze szonettben a szenteket. A szonettforma persze korlátoz, különösen a szigorúbb, négyrímes változatban.
Érdekes volt olvasnom a Medjugorje Hangja c. összeállítás októberi számában az alábbiakat, melyek elgondolkodtattak.
„Vicka unokatestvére, Karlo mondta nekem minap: Amikor gyerekként a sötétben elmentem a házak mellett, azt hallottam, hogy minden család a rózsafüzért imádkozza. A Miatyánk és az Üdvözlégy ritmusára mentem, mely minden ablakból hangzott felém. Ma, ha elmegyek ugyanazon ablakok előtt, akkor a televíziók zaja jön felém, és ez elszomorít. Nem ismertük fel meglátogatottságunk idejét, ez súlyos dolog.
Már az előző hétvége, de hétfőn már abszolút mértékben szinte minden a görög krízis és csődhelyzet körül forgott. További megszorítás igénye, kilépés a valutaunióból, Grexit, Igen, Nem: ezek a kulcsszavak. Mindeközben az elmúlt 5 évben mintha az igazi emberi oldal elveszett volna. Mit tesznek az emberek magukért? Mit tesznek másokért? Mit tesznek a keresztények? Mit tesz a Görög Ortodox Egyház? Mit tesznek a katolikusok?
A lovagiasság a férfi különleges udvariassága a nők felé. Vigyázat! Legtöbb nő számára ma is vonzó! Hogyan is viselkedik az úriember?
1. Feláll, ha nő lép a szobába
A felállás a régi időkben a tisztelet jele volt, valahányszor hölgy, rangos személyiség vagy idős ember lépett a szobába. Ma udvariasságból állunk fel, ha egy összejövetelre újabb vendég érkezik, vagy ha a munkahelyen bemutatnak valakinek. A férfi, ha nő belépésekor feláll, figyelmességről tesz tanúbizonyságot.
Nem ülhetünk a babérjainkon. A házasság újradefiniálása az egyéni szabadságjogok megóvásának és a törvény előtti egyenlőség helyreállításának egyik fontos ügye. Még sok fontos ügyünk van. Nagyszerű, hogy a haladás legújabb vívmányaként a jogalkotók és jogértelmezők lassan megszabadulnak az avítt előítéletektől, és belátják, hogy a férfi és női test különbözéségének és úgynevezett „komplementaritásának” jogi szempontból az égvilágon semmi jelentősége nincsen. Végső soron egyéni választásunktól függ, milyen neműnek tekintjük és tekintetjük önmagunkat.
Immáron újra Magyarországról írok. Egy hosszú út után kavarognak a fejben a gondolatok, pláne, hogy az Jetlag-al párosul. Még soha sem olvastam Ernst F. Schumachertől, de az Acton University-re való készülés erre is rábírt. Általában Schumacher kapcsán mindenki „A kicsi szép”-et szokta emlegetni, de nekem most egy másik könyv volt előírva: Tévelygők útikalauza (A Guide for the Perplexed). A könyv alapvető problémákat feszeget kompakt módon, egyúttal kicsi és szép (mindössze 200 oldal, kis méretben, nagy betűmérettel.) A hosszabb repülőútba még nekem is belefért.
„Kedvem telik a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor 12,10)
Rögtön tudtam, hogy ez életem nagy lehetősége.
Évek óta álmodoztam róla, hogy író leszek. Egy csomó kis majom (akarom mondani gyermek) gondozása közben időről időre lehuppanok a laptomom mellé, és dőlnek belőlem a szavak. Ám az álom és a valóság közötti szakadék áthidalhatatlannak tűnt.
