1987. június 5. péntek
1987. június 5. péntek
Kedves fivérek és nővérek!
1. Szeretettel köszöntelek benneteket és köszönetet mondok a jelenlétetekért. Nagyon örülök, hogy a Szent Szív Katolikus Egyetem Orvostudományi karán „A termékenység természetes szabályozását tanulmányozó és kutató központ” tanulmányi találkozót tartott az élet felelős átadását érintő kérdésekről.
Bosco Szent János javaslatai és meglátásai egyaránt segíthetnek kimerült szülőknek és pedagógusoknak.
A gyereknevelés, a nevelői munka egyik legnagyobb kihívása jól megítélni, mikor és hogyan szükséges fegyelmezni. Mit tegyen a szülő (vagy a tanár), amikor a gyerek direkt próbára teszi, és semmiféle módszer nem nagyon működik? Forduljon Don Boscóhoz.
12 tanács, hogy hatékonyabban tudjunk élni az időnkkel
Ha minden ember számára minden nap huszonnégy órából áll, miért van az, hogy egyesek sokkal több dolgot tudnak elvégezni ugyanannyi idő alatt, mint én? Van köztünk olyan, aki soha nem tette fel magának ezt a kérdést? – Luciana Cairo tanácsai az idő hatékony felhasználására.
A válasz a szokásainkban van, olyan szokásokban, amelyek miatt hatékonyan, vagy éppen kevésbé hatékonyan élünk.
Gyökössy Endre (1913–1997) református lelkész, pszichológus, író, költő. Édesapja református, édesanyja katolikus volt. Gyermekkorára mindig úgy emlékezett vissza, hogy a legtisztább és legteljesebb ökumenében nőtt fel, soha nem érezte, hogy a szülei különböző keresztény felekezetekhez tartoznak.
Pio atya szentül hitte, hogy az ember elküldheti őrangyalát másokhoz, s az segíthet rajtuk,vagy közbeléphet érdekükben. Biztatta is nagyszámú barátját, hogy küldjék el hozzá az őrangyalukat,ha ők maguk nem tudnak eljönni.
– Az angyal üzenetet hozhat nekem- mondogatta- és én mindent megteszek ami telik tőlem.
Olyan ez az egész, mint egy rémálom. Mintha minden európai politikai és vallási vezetőnek elment volna az esze, a népek pedig, mint az ostoba birkák a vágóhídon, nézik, miként terelik őket a pusztulásba. Érthetetlen és felfoghatatlan a számomra mindaz, amit történik, mert értelmesnek, okosnak hitt, műveltnek gondolt emberek úgy vetik le emberségüket és európaiságukat, kereszténységüket és esetünkben magyarságukat is, mint egy megunt ócska gúnyát. S helyette valami rongyot öltenek magukra, amelyben azt a munkát végzik el, amelyet pénzért vállaltak nemzetük, hazájuk és a keresztény értékek ellen. 500 millió európai pedig mindezt hagyja, tűri, de egyes aberráltak tán még élvezik is…
Végtelenül fontosnak tartom a belső egységet, ami nélkül sem közösség, sem ima, sem esetleges külső (közös) szolgálat sem lehetséges – nem fog küldeni az Úr. A napokban kiküldött többszáz kérdőívből, melyet a Szentlélek szemináriumot Pécsett végzettek és a “katolikus-megujulas-hitvedelem” levelezőlista tagjai kaptak meg, összesen 7 válasz érkezett. A válaszadók többségének nincs imacsoportja, a Szentlélek adományait (ha kapott is a Szeminárium elvégzése alatt) nem használja. (A szerk.)
Az alábbiakban a Catholic News Agency (CNA) január 11-ei interjúját közöljük Athanasius Schneiderrel, a kazahsztáni Asztana segédpüspökével, aki egyike az Amoris Laetitia első püspöki korrekciójának szánt “hitvallás” szerzőinek.
CNA: Excellenciás úr, mondana valamit annak a hitvallásnak a szükségességéről, amelyet ön, Peta érsek, és Lenga érsek kiadtak? Mi indította önöket a megfogalmazására?
Valtorta Mária írásainak legnagyobb részét mindenféle nehézségek között adták ki. Nem kísérte hírverés, mégis, csodálatos módon, csöndben terjed Olaszországban és szerte a világon, és beérnek a teljes áldozat lelki gyümölcsei. Írásai kb. tizenötezer füzetoldalnyit tesznek ki kézírásban. Ezeket főleg 1943. április 23-a és 1947. április 27-e között vetette papírra, kis részüket pedig 1948 és 1951 között.
A tizenötezer oldalt kedvezőtlen időkben és körülmények között (háború, kitelepítés, nélkülözések, betegség és mindenfajta megpróbáltatás közepette) írta. Nem készített előzetes vázlatokat vagy piszkozatot, hanem közvetlenül, azonnal írta tele a 122 füzetet, minden átnézés, újra fogalmazás vagy javítgatás nélkül. Nem álltak rendelkezésére tudós személyek vagy megfelelő könyvek, a Szentírás és X. Pius Katekizmusa kivételével.
A norvég újságíró könyve elvezet bennünket az elit éttermek és a bioüzletláncok, továbbá az olcsó élelmiszert kínáló éjjel-nappali boltok világába. Felhívja figyelmünket a világ háztartásainak jelentős részét még ma is fogságban tartó „nagy hármasra”: a sóra, a zsírra és a cukorra.
Ennek a könyvnek a többszöri, nagyon figyelmes elolvasását egy személyes élmény előzte meg. Az 1993-as év októberének két hetét Norvégiában töltöttem, ahol nem mindennapi élményt jelentett házigazdáim saját sütésű, teljes kiőrlésű kenyere, erdei áfonyából főzött lekvárja, s a nagyon sűrű, szinte szilárd, felséges illatú és egyáltalán nem édes méz.
A búcsús szentmise szónoka Marian Adam Waligóra, a częstochowai Jasna Góra-i pálos kolostor házfőnöke
A zarándokok motivációi különbözőek, de a hívó szó azonos valamennyi zarándok szívében. A ma emberének szüksége, igénye van a mozgásra, nem csoda hát, hogy újra felfedezte a zarándoklatot, amihez természetesen hozzájárul az is, hogy sokkal könnyebb a helyváltoztatás, könnyebben eljutunk akár távolabbi kegyhelyekre is. Így a zarándoklat ma élő tradíció, amelynek során lehetőség nyílik arra, hogy aki útra kel, találkozzon Istennel. Ezért nem véletlen, hogy napjainkban egyre népszerűbbek a kegyhelyek, a búcsújáróhelyek.
Ebben az évben boldoggá avatják Brenner János atyát, aki 1957-ben szenvedett vértanú halált – a magyarországi kommunisták általi egyházüldözés mártírjaként. Ebben a rövid írásban róla emlékezünk, megszólaltatva egy gyerekkori barátját, aki személyes élményeit mondja el “Jancsiról”.
II. János Pál rendkívül érzékeny volt a természetfeletti iránt. Amikor megkérdezték tőle, látta-e valaha a Szűzanyát, azt felelte: „Soha nem láttam, de érzem” – írta Slawomir Oder, II. János Pál szenttéavatási ügyének posztulátora. E misztikus érzékenység azonban nem volt minden pápára egyformán jellemző.
…és miért utálnak odajárni?
BEVEZETÉS
2007. április 27-én én voltam a vezérszónok azon a tanácskozáson, amit az Amerikai Presbiteriánus Egyház férfi hívei számára szerveztek a kentucky-i Louisville-ben. Felkértek, hogy beszéljek akkor megjelent könyvemről, mely a Miért utálnak a férfiak gyülekezetbe járni címet viselte.