Olvasnivaló

P. Joseph Vadakkel – Michael Heinzen: Jézus az Eucharisztia lángja

Joseph Vadakkel indiai pap misszionárius, a Legszentebb Oltáriszentség Missziós Rend (MCBS) papja. Lelkigyakorlatos központot alapított, 1977 óta Európában is tart lelkigyakorlatokat. E kötetben különböző lépések segítségével bevezeti az olvasót a személyes istenkapcsolat mélységeibe.

A könyv szerkesztője, társszerzője Michaela Heinzen asszony, aki két könyvet szerkesztett, melyekben bemutatja Joseph atya lelkiségét. Ebben a kötetben az indiai misszionárius szerző különböző lépések segítségével bevezeti az olvasót a személyes istenkapcsolat mélységeibe. Megtapasztalhatjuk Isten szeretetét, majd azt, hogyan találkozunk Jézussal és mit jelent az Eucharisztikus láng az életünkben – mindezt számos példa és bibliai esemény segítségével.

Olvasnivaló

Athanasius Schneider: Dominus est (10)

Végszó

A hitélet kétezer éves történetének és a keleti és nyugati egyetemes Egyház hagyományának hátterében, de mindenek előtt a patrisztikus örökség szerves fejlődésére való tekintettel, a következő végkövetkeztetéseket vonhatjuk le:

Olvasnivaló

Athanasius Schneider: Dominus est (9)

IX.

Az egyházatyák eucharisztia tiszteletének autentikus szellemi magatartása az ókor végére az egyetemes Egyházban (Keleten és Nyugaton) szervesen kifejlesztette a megfelelő gesztusokat, mint például az Oltáriszentség szájba történő vételét, miután a hívő meghajolt a földig (Keleten) vagy letérdelt (Nyugaton). Ebben az összefüggésben sok mindent megvilágít a protestáns közösségek áldozási rítusainak kifejlődésével való összehasonlítás. Az első lutheri gyülekezetekben az úrvacsorát szájba fogadták és térdelve, mivel Luther nem tagadta a valóságos jelenlétet. Ellenben Zwingli és Kálvin, valamint követőik tagadták a valóságos jelenlétet, ezért már a 16. században bevezették a kézbe és állva történő úrvacsorához járulást:

Olvasnivaló

Athanasius Schneider: Dominus est (8)

VIII

A latin rítusú egyház ma sok szempontból tanulhatna a keleti egyházaktól, hogyan kell kezelni az eucharisztikus Krisztust a szentáldozás kiosztása alatt. Legyen most elég felidézni csak egyet a számtalan csodaszép tanúságból:

„A Szent a paténán és a kehelyben fenségben és méltóságban ünnepi körmenetben kivonul, papoktól és diakónusoktól kisérve. Angyaloknak és a Lélek tüzes szolgáinak ezrei vonulnak a mi Urunk Teste előtt és magasztalják Őt.”[1]

Olvasnivaló

Szent őrzőangyalok

Október 2-án ünnepeltük a szent angyalokat. A  szerk.

Ma van az ünnepük. Amikor kisgyerek voltam és rosszalkodtam, Nagymamám mindig figyelmeztetett, hogy ilyenkor az őrzőangyalom sír. Egyszer megkérdeztem tőle, miért sír: „Mert azt szeretné, hogy olyan jó lennél, mint ő.” Tovább faggattam: „És hogy néz ki?” Rám mosolyogott és így felelt: „Úgy néz ki mint te. Szeret téged, veled kacag és veled sír. De ha rosszalkodsz, akkor sír.” Ma is bennem él ez a magyarázat.

Olvasnivaló

Kásler: A Tízparancsolat majdnem tökéletes népegészségügyi program

Olyan félelmek gátolják az embereket, melyeket ki kell iktatni, mondta a miniszter, amikor arról beszélt, miért születik ilyen kevés gyerek.

Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője a HírTV Péntek9 c. műsorában volt vendég, itt beszélt elsősorban a demográfiai problémákról, de szó volt Tízparancsolatról, férfiakról, nőkről és családról is.

Olvasnivaló

Athanasius Schneider: Dominus est (7)

VII

Az Egyház pontosan a rítuson keresztül tanúsítja a Krisztusba vetett hitét és imádja Őt, aki az Eucharisztia misztériumában jelen van, és aki eledelként adatik a híveknek.[1] Az eucharisztikus Kenyér kezelésének módja kiemelt pedagógiai értékkel bír. A rítusnak hűségesen kell tanúsítania azt, amit az Egyház hisz. A rítusnak a hit (a dogma) szolgálatában álló nevelőnek kell lennie. A liturgikus gesztusok, különösképpen azok a gesztusok, amelyekkel az eucharisztikus Urat, a „Szentek Szentjét” fogadjuk, a testtől és a lélektől olyan magatartást követelnek, amely megfelel a lélek elvárásainak. Ebben az értelemben tanít Isten Szolgája John Henry Newman bíboros:

Olvasnivaló

Athanasius Schneider: Dominus est (6)

VI.

Néhány évvel ezelőtt Joseph Ratzinger bíboros a következő aggódó megállapítást tette arra vonatkozóan, ahogyan egyes helyeken az áldoztatás zajlik:

„A különbségtétel nélküli áldozásban már nem emelkedünk fel a szentáldozás eseményének magasztos szintjére, hanem az Úr ajándékát lerántjuk az önrendelkezés és a mindennapiság közönséges szintjére.”[1]

Olvasnivaló

Hogyan lépjünk kapcsolatba Istennel?

Az alábbi három tanács állítólag egy francia templom hirdetőtáblájáról származik. A szerk.

Ha belépsz e templomba, lehetséges, hogy Isten hívó szavát fogod hallani. Azonban nem valószínű, hogy a mobiltelefonodon fog hívni Téged. Ezért köszönjük, ha a belépés előtt kikapcsolod készüléked.

Olvasnivaló

Fatimáról beszél Lucia nővér

Az első kötet négy Emlékezése magában foglalja az egész fatimai üzenetet:
– Az Első Emlékezés, 1935-ben íródott, José Alves Correia da Silva leiriai püspök parancsára. Ebben Lúcia elsősorban Jácinta jellemét írja le.

– A Második Emlékezés, amely 1937-ben keletkezett, bemutatja Fatima történetét, az Angyal és a Szűzanya Szeplőtelen Szívének jelenéseivel.
– A Harmadik Emlékezés (1941) Jácinta lelki életéről beszél és feltárja a Titok első két részét.

Olvasnivaló

Athanasius Schneider: Dominus est (5)

V.

A régi Egyházban a férfiaknak kezet kellett mosni a konszekrált Kenyér vétele előtt.[1] Ezenkívül a hívő mélyen meghajolt és az Úr Testét közvetlenül a szájába vette a jobb tenyeréről és soha a balról.[2] A tenyér egyszerre szolgált paténaként és korporáléként (különösen a nők esetében). Így olvashatjuk Alresi Szt. Cezáriusz (470-542) egyik prédikációjában:

„Minden férfinak, aki áldozni akar, meg kell mosnia kezét. És minden nőnek be kell takarnia tenyerét egy vászonkendővel, hogy arra helyezhessék az Úr Testét.”[3]

Olvasnivaló

Athanasius Schneider: Dominus est (4)

IV

Az egyházatyák élénken ügyeltek arra, hogy az eucharisztikus Kenyérnek a legkisebb darabkája se vesszen el, ahogyan Jeruzsálemi Szt. Cirill figyelmeztetése oly meggyőző módon bizonyítja:

„Amikor odalépsz, ne nyújtsd ki simán tenyeredet, és ne tárd szét ujjaidat. Hanem bal kezedből csinálj trónust jobb kezed számára, mert ennek kell fogadnia a Királyt … Légy éber, hogy az Úr Testéből semmit se veszíts el. Ha egy rész kiesne tenyeredből, az úgy kellene tekintened, mintha saját tested valamelyik tagját veszítetted volna el.

Olvasnivaló

Athanasius Schneider: Dominus est (3)

II

Cum amore ac timore

Szeretettel és félelemmel. Néhány történeti – liturgikus megjegyzés a szentáldozásról

I.

A nagy II János Pál pápa Ecclesia de Eucharistia című utolsó enciklikájában egy nyomatékos figyelmeztetést hagyott az Egyházra, amely valóban úgy hangzik, mint egy végrendelet: