Henryk Hoser érsek, akit Ferenc pápa nevezett ki apostoli vizitátornak Medjugorjébe, bejelentette, hogy a hercegovinai városban található kegyhelyen hamarosan építkezés indul.
A történet egy öregemberről szól, aki Kentucky hegyei közt élt fiatal unokájával. Minden reggel a nagyapa korán kint ült a konyhában, és olvasta régi, megviselt Bibliáját. Az unokája, aki ugyanolyan szeretett volna lenni, mint ő, mindenben utánozni igyekezett a nagyapját.
Egyik nap megkérdezte, „Papa, én is próbálom olvasni a Bibliát úgy, mint te, de nem értem azt, és amit értek, azt is elfelejtem, amint becsukom. Mire jó a bibliaolvasás?”A nagyapa, aki közben szenet tett a tűzre, csendesen odafordult hozzá, és azt mondta: „Fogd meg ezt a szenes kosarat, menj le a folyóhoz, és hozz egy kosár vizet!”
Egy házasság, amely 28 évig felfedezésekkel, kalandokkal és szeretetben telt, majd egy tönkrement családi vállalkozás után zátonyra futott – de nem végérvényesen. Együtt a kisiklást és a rákot is legyőzték.
Zsuzsi: Gyuri először nem volt nekem más, csak egy jó barát. A főiskolán vele szerettem a legjobban együtt lenni. Jogos kérdés, hogy miért is nem merült fel a szerelem köztünk azonnal? Egyszerűen barátok voltunk, akik féltek, ha átlépnek bizonyos határokat, akkor elveszítik egymást.
Embertől emberig kell építenünk az alternatív keresztény társadalmat. A hitet személyesen megélő, felelősségteljes hívek és családok, valamint a világi mozgalmak és közösségek lehetnek a papság mellett a fő motorjai az egyház megújulásának. E tekintetben minden alapunk meglehet a derűlátásra – így vélekedik a jövő lehetőségeiről Blanckenstein Miklós, Pestszentimre plébánosa.
– Semmi sem áll, minden mozog – jól jellemzi korunkat ez a mondat. Ön is említi egy közelmúltbeli beszélgetésben, amely a Vigilia folyóiratban látott napvilágot. Ez a mozgás a magyar társadalmat is jellemzi. Merre tartunk, milyen folyamatok láthatók és érzékelhetők az egyház szemszögéből?
A keresztény lovagság lelkisége és eszmeisége.
1119-ben francia lovagok rendet alapítottak Jeruzsálemben. Mivel a házuk az egykori jeruzsálemi templom területén állt, templáriusoknak, vagyis templomos lovagoknak nevezték a rendjüket. A regulájukat, amelyet a troyes-i zsinat hagyott jóvá 1128-ban, a kor egyik legbefolyásosabb és legnagyobb hatású egyházi embere, Clairvaux-i Szent Bernát írta meg, akinek nagybátja, André de Montbard maga is a lovagrend egyik alapítója volt.
A Biblia hiteles próféciái alapján a következőkre számíthatsz a 2019-es esztendőben:
…amennyiben január 1. és december 31. között, vagyis Isten szerető jóságának jegyében születtél:
Adjon Isten minden szépet,
Irigyeknek békességet,
Adjon Isten minden jót,
Hazug szájba igaz szót.
Hontalannak menedéket,
Éhezőknek eleséget,
Tollat író kezébe,
Pulyát asszony ölébe.
„De Jézus hallgatott”(Mt 26,63)
A csönd szelídség
Amikor nem válaszolsz a sértésekre,
amikor nem reklamálsz a jogaid miatt,
amikor Istenre hagyod becsületed védelmét,
akkor a csönd szelídség.
Az élet értelmetlenségéről szólva azt mondtuk, ki kell nyitnunk szívünket, elménket a felemelő élmények felé, amelyek kívülről érkeznek és formálnak minket. Az isteni közeledés témáját egy idevágó történettel kezdem.
Levelet kaptam egy asszonytól. Azt írta, hogy a bátyja a halálán van, kórházban fekszik, és harminc éve nem járult szentségekhez. Hozzátette, hogy nemcsak rossz életű, hanem gonosz ember volt.
Egy kivizsgálás során fedezték fel, hogy van a hipofízisemben egy daganat. Az orvosok szerint az agyalapi mirigy ilyen jellegű zavara megszakította volna minden várandósságomat, és ezért nem szülhettem soha saját gyermeket. A férjemnek már volt két felnőtt gyermeke, és őt nem is igazán rázta meg ez a hír. Nekem volt kicsit nehezebb ezt elfogadnom. Teltek az évek együtt boldogságban, de egy idő után éreztük mindketten, hogy valami hiányzik.
A múlt héten Stuttgartban egy lelakott, omladozófélben lévő ház előtt vitt el az utam. Mivel látványa szíven ütött, meg kellett állnom. Miután alaposan megnéztem, azt kérdeztem tőle: „Mi az benned, amit mások nem látnak? Miért álltam meg előtted?”
A ház barátságosan azt felelte: „A belső kincseim!”
Az alábbiakban egy újabb érdekes részletet közlünk a „Katolikus Egyház, merre tartasz?” című új magyar interjúkötetből, amelyet Fülep Dániel teológus és szövegfordítóként Sallai Gábor készítettek el a kazahsztáni Asztana segédpüspökével, Athanasius Schneiderrel.
A magánkiadásban megjelent könyvet a készítői a teljes terjedelmében elérhetővé tették a Magyar Elektronikus Könyvtár gyűjteményében, magyar nyelven és eredeti angol nyelven egyaránt. Az elolvasását mindenkinek jó szívvel ajánljuk!
(A bölcsek) elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.
Koncert helyett hangverseny volt,
fotó helyett fénykép.
idegenszók áradata
idegem nem tépték!
Lárva helyett álcát mondtunk,
alga helyett moszatot.
Nem vettünk át más nyelvekből
fölösleges kacatot.
Szélsőséges, rendkívüli
volt, ami ma extrém,
a tanfolyam ma csak kurzus.
Mi ez, ha nem agyrém !