“Szerencsére nem minden okkult, ami a természetesre épít. Az aromaterápiának semmi köze a füstölőkhöz, sokkal inkább a gyógynövényekhez.
A terápia szó enyhe túlzás, inkább komfortérzet javításról beszélnék. Az aromaterápia lényege, hogy különböző növényekből (nem csak gyógynövényekből) abszolút mágiamentes eljárással (sajtolással vagy hőkezeléssel) kivonják az illóolajat.
Pappy kedves öregember volt, akire nagyon jó volt ránézni. Mindig gondosan megfésült haja nem is lehetett volna fehérebb.
Kék szeméből, melyet a kor homálya már megfakított, melegség sugárzott. Arca csupa ránc, de amikor elmosolyodott, a ráncai is vele mosolyogtak.
Szépen tudott fütyülni, s minden nap boldogan fütyörészve tisztogatta, törölgette a zálogboltját. Ezzel együtt volt benne valami titkos szomorúság, de aki ismerte, tisztelte és szerette Pappyt.
Ne feledd: szavazz az életre! Lehet, hogy a sajátod az…
Képes idézetek a 93 esztendős Angelica Rizzo nővértől, aki 1980-ban egy garázsból átalakított stúdióban indította el a mára globálissá nőtt EWTN katolikus televíziós hálózatot.
A Szalézi Család gyöngyszemének nevezik. 14 éves korában kiugrott az ablakon, hogy megőrizze női méltóságát. Megbénult, és élete végéig ágyhoz volt szegezve. Éveken át minden nagypénteken átélte Jézus szenvedését. 1944-ben Alexandrina szalézi munkatárs lett. Imáit és szenvedésit a fiatalokért és a munkatársak életszentségéért ajánlotta fel.
Balasarban (Portugália) született 1904. március 30-án; április 2-án, Nagyszombaton keresztelték meg. Hitbéli neveléséről édesanyja és testvére Deolinda gondoskodott. Amikor 7 éves lett, Póvoa do Varzimba küldték egy ács családjába, hogy ott járhasson iskolába, mert Balasarban nem volt iskola. Itt lett elsőáldozó 1911-ben és következő évben Oporto püspöke meg is bérmálta.
/Ez az emlékkő különösen kedves számomra./
Szegeden történt, amikor még kispap voltam. Egyik szombat este én voltam az ügyeletes a konyhán és miután elmosogattam láttam, hogy sok pörkölt maradt ki a vacsorából. Lábasba tettem és bár tél volt, hideg volt, kisétáltam vele a katolikus kollégiumba, ahol nagy örömmel fogadták a nem várt vacsorát.
Általában a legtöbb talentumokról szóló prédikáció a lelki talentumokról és a tehetségekről szokott szólni. Arról, hogy milyen tehetségeket kaptunk Istentől és milyen tulajdonságokat, s hogy ezekkel jól kell bánnunk, s nem szabad hagyni őket elveszni. Tehát ha mondjuk műszaki beállítottságúak vagyunk, akkor helyezkedjünk el ilyen területen és itt bontakoztassuk ki Isten-adta tehetségünket.
Ezzel teljes mértékben egyet értek, viszont most a példabeszédet egy másik szempontból közelítem meg.
Anna Katharina Emmerich 1774. szeptember 8-ikán, egy Mária ünnepen született Vesztfáliában. Krisztus sebeit hordozta, ő a legjelentősebb német stigmatizált.
Tiszta lelkét 1824. február 9-ikén adta vissza Teremtőjének. Katalin nemcsak Urunk szenvedéséről és haláláról részesült látomásokban, de látta az Anyaszentegyház küzdelmének és végső győzelmének történetét is. 1819. december 27-ikén, Szent János evangélista ünnepén kezdődtek látomásai az Egyház küzdelméről és győzelméről.
Idén – 2022 – februárban Franciaországban vendégeskedtem egy nagycsaládnál – 6 gyermek [8, 6, 5, 4, 2 éves és 3 hónapos] – és az ottani tapasztalatomat osztom meg, leginkább a magyarországi templomba járó katolikusok számára.
Nem véletlen a mondás: “mindent meg lehet oldani, csak akarni kell“. A sok gyermek mellett is időben el lehet készülni, és időben el lehet indulni.
A képhez tartozó történet pedig:
Szentmisére a ~20km-re található – a hagyományos rítust követő – kapucinus szerzetesek kolostorába jártunk. Az út kb. ~20 perc volt, így elméletileg a legkésőbbi indulás 9:40 volt, hogy a 10:00 órakor kezdődő szentmisére odaérjünk.
A “Mea culpák” árnyékában
piros lombokra vár a fagy.
A dermeteg, barna sárban,
holdkaréj fehér sugarában
a bűnbánat magadra hagy!
Egy turista Mexikóban megdicsérte a helyi halászokat a kifogott halak minőségéért, majd megkérdezte tőlük: mennyi időre van szükségük ahhoz, hogy kifogják? A halászok pedig ezt válaszolták neki:
“Nem sokra”
Megkérdezte tőlük: Miért nem fordítanak rá több időt és halásznak többet?
A halászok világossá tették, hogy a kevés fogás elegendő a saját és családjuk szükségleteire!
Az Opus Mystici Corporis (OMC) Archívum a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár alkönyvtáraként érhető el, az OMC Kiadó minden könyvének digitális változatát tartalmazza, és ingyenesen használható.
Talán nincs olyan magyar hívő, aki a kommunista diktatúra idején ne olvasott volna Opus Mystici Corporis (OMC) által kiadott könyvet. Abban az időben a diktatúra szinte megbénította a magyar egyházi könyvkiadást, és az OMC könyvek nagymértékben segítettek a keletkezett űr betöltésében.
Köszönöm azt a képességet,
amellyel mindig megérzed, ha gond gyötör
vagy problémáim miatt alvatlan éjszakáim vannak.
„Ma arról gondolkodtam, hogy mit csináljak én, öreg fejemmel? Erőm kevés, és szemlátomást egyre fogy. Életem során több ízben véltem úgy, hogy közel vagyok a halálhoz. És – micsoda ostobaság – mindig elfelejtettem, s igyekeztem elfelejteni – de mit? Azt, hogy meghalok, hogy a halál, ha öt, tíz, húsz, harminc évre is, de mindenképpen igen közel van. Most már, éveim multán, természetesen közel érzem magam a halálhoz, és már nincs értelme megfeledkeznem róla, meg nem is lehet. Ugyan mit csináljak, én, öreg, tehetetlen ember? – kérdezgettem magamtól. S úgy tetszett, semmit, mivel semmihez sincs erőm. De ma tisztán megértettem a világos és örömteli választ. Mit csináljak? Hiszen már bebizonyosodott, hogy meg kell halni. Jelenleg ez a feladatom, mindig is ez volt. És minél jobban kell elvégeznem: helyesen közeledni a halálhoz, és úgy meghalni. Szép és elkerülhetetlen feladat áll előttem, és én még valami mást keresek. Ennek nagyon megörültem. Mindinkább úgy tekintek a halálra, a meghalásra, mint ami nem a feladat vége, hanem maga a feladat.” Tolsztoj, Napló 545.
„Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,
Most gyertek, szabad mellű örömök
S pusztuljatok, bilincses iskolák.”
Csodaváró, örök gyermekként Ady nebulóival talán sokan mi is így örültünk az újdonság-kínáló vakációs-nyárnak nemrég, hogy aztán a szeptember gazdagon kárpótoljon „a pompa, részvéttelen, derült, magába-forduló tökéletességével”. – Kosztolányi gyöngysoraival: