Kimentem Kismuncselre, a Kárpátok déli vonulatára, hol egy elfelejtett kis bányásztelepülés mint az elmúlt évek mementója roskad bele a tájba. Eljöttem ide, Isten háta mögé, ahonnan mindenki elmenekült, válaszért, megvilágosodni.
A napokban beszélgettem egy idős nénivel, akihez elsőpéntekenként járok áldoztatni, és ajánlottam neki, hogy a plébániánk hittanos gyermekei elmennének hozzá a lakására betlehemes műsort előadni, ha már ő nem tud eljönni a templomunkba. Visszautasította, mondván: „Gyermekem nincs, férjem meghalt. A rokonaim elvisznek vidékre, hogy ne legyek egyedül karácsonykor.”
Drága Szeretteink, Testvéreink, Barátaink!
Karácsony közeledtével szeretettel írjuk köszöntésünket ezzel az Igével:
„Amikor pedig megszületik Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván: Hol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert láttuk az õ csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki.” /Máté 2:1-2./
Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes. Azt, hogy hogyan éljek, mit tegyek, mind az óvodában tanultam meg. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit ott tanultam:
Ez a tél még megváltatlan,
nincs rá mentség: fehér paplan,
se hó, se hold nem világol –
amíg fölragyog a jászol
(egy levelezőlistáról)
Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszletrendező.
Én nem így terveztem, Istenem. Egyáltalán nem így. Hogy a gyermekem egy istállóban lássa meg a napvilágot? Eszembe nem jutott volna, hogy így történik. Egy barlangban, juhok és szamarak, széna és szalma közt? Úgy adjon életet a feleségem, hogy legfeljebb a csillagok hallják a vajúdás sikoltásait?
A következő levél egy gyógyszerésznőtől származik és szívesen küldöm tovább.
Isten még mielőtt az embert megteremtette volna, mindent biztosított részére! Elválasztotta a sós vizet az édestől, alkotta a szárazföldeket, ültetett kerteket, állatokat és halakat teremtett. Isten adott egy óriási nyomravezető segítséget, hogy az ennivalók hogyan segítenek a testrészeinken.Az alábbi felsorolás nagyon hatásos, ha nyersen fogy. Ez valóban Isten patikája.
A repedt vödör
Egy indiai vízhordó ember a vállára vetett rúd végeire akasztott két nagy vödörben hordta a vizet. Az egyik vödrön volt egy kis hasadás, a másik viszont tökéletes állapotban volt, s mindig tele érkezett meg a hosszú út végén a gazda házához, míg a másik edény a fele vizet elcsorgatta útközben. Így ment ez már két éve minden nap, a vízhordó ember mindig csak másfél vödör vizet vitt haza a gazdának.
A magyar kiadó a nagy keresletre tekintettel ismét megjelentette a nővér két könyvét. A kiadványok és még sok-sok könyv a
(egy listalevélből)
“A héten betévedtem egy nagyobb vidéki könyvesboltba. Persze hosszú polcokat töltöttek meg a New Age-es könyvek, sokkal hosszabbakat, mint a vallás, filozófia, történelem polcai. Amíg odabent válogattam, egy hölgy jó hangosan meg is kérdezte az eladót, hogy “Ugye a Da Vinci kód a szerző legjobb könyve?”
(részlet a szerző Lelkiségek, mozgalmak, közössége, utak c. írásából)
A katolikus lelkiségi mozgalmakról, különösen a II. vatikáni zsinattól kezdve, egyre erősödő hangok, vélekedések fogalmazódtak meg az egyházban. II. János Pál pápa a zsinati tavasz gyümölcsének nevezi őket. Az 1985. évi püspöki szinódus pedig záródokumentumában ezt rögzíti: „Az apostoli mozgalmak és az új lelkiségi mozgalmak, ha az Egyházzal teljes közösségben maradnak, a jövő igen nagy reménységeivé válhatnak.” Néhány pap és főpap véleménye szerint viszont az lenne a legjobb, ha az egyház szervezetével azonosulva visszatérnének a plébániai életbe, oda integrálódva hasznosítanák magukat anélkül, hogy saját identitásukat hangsúlyoznák.
A napjainkban gazdasági alapokon összehozott Európai Uniót jóval megelőzte a latin kultúra szellemi Európája. Akkor az eszméknek volt értéke, ma a pénznek – írta Czirják Árpád 2008-ban. A latin kultúra szellemi Európája a kereszténységből forrásozott, s a szegényekkel való szolidaritásnak csak eszköze volt a pénz. Az érték maga az ember volt, akinek megváltásáért az Isten Fia emberré lett.
Jeffrey Cornwall és Michael Naughton könyve gyakorlati tapasztalatokon keresztül mutatja be, hogy a vállalkozás lehet erényes szakma. Jó vállalkozónak lenni: kihívás. A vállalkozóknak akkor lehet nagyobb esélyük a ha megtanulják egyensúlyban tartani a munkát és a magánéletet és beépítik az erényt üzleti modelljükbe.