Az Irgalmasság Vasárnapjának legfőbb üzenete, hogy Isten irgalmas hozzánk, nem tartja számon bűneinket, nem hánytorgatja fel, kész megbocsátani, sőt megsemmisíteni azokat. De ennek feltételei vannak.
Örömmel írom a Napi e-vangélium olvasóinak, hogy pünkösdtől elérhető androidos vagy iOS okostelefonokra az evangelium365 alkalmazás. Keressétek a Google Play és az App Store boltokban evangelium365 néven. Töltsétek, használjátok, ingyenes!
– Markos Pata, öreg haver, ne állj ott, mint egy szende szűzleány, lépj elő, kíváncsi vagyok, mivel rukkolsz elő. Bár, azt hiszem, elég kézzel fogható, mi körül foroghattak a gondolataid ötletelés közben.
Néhány hete megkérdeztük a Mária Rádió azon hallgatóit, akik regisztráltak a Mária Rádió honlapján, hogy milyen, már ismert rádiós programokat készítsünk el CD-n.
Nagyon sokan válaszoltak, ezt köszönöm mindenkinek. Így a válaszokból ismerjük az igényeket, s ennek az eredménye az lesz, hogy CD sorozatot indítunk MP3 formátumban, abban a műsorsorrendben, ahogy az igényt a Mária Rádiós család tagjai jelezték.
Szabad-e csúnyán beszélni? Valamikor egyértelmű volt a válasz: nem! Még akkor sem, ha néhányan vagy nagyon sokan csúnyán beszélnek. Ma ugyanerre a kérdésre nem egyértelmű a válasz, mert csúnya, azaz trágár szavak tömkelege került be a közbeszédbe.
A város mindig pogány, csak a természet vallásos. A kövek világpiacán elfogy az ember, elkopik az eszményiség, de mindig felhalmozódik a forradalom, a bűn és sok lesz a halál. A városok nagy pazarlók. A kultúra hamis üressége alatt eltékozolják az egészséget, a csendet, az áhítatot, a mélységet és a hitet.
Üzletemberként is, szakemberként is nehéz időket élünk. Az Egyesült Államokban egy olyan generációnak vagyok a része, aminek a „Baby Boom” ragadványnevet adták, és közülük sokaknak a munkában is elsődleges célja, hogy nyugdíjba menjenek.
Aki azt gondolja, hogy véges mértékű rendelkezésre álló forrásból végtelen fejlődés lehetséges, az vagy őrült, vagy közgazdász. Így vall az egyik amerikai neves közgazdász, aki a fenntartható fejlődés irányába keres kitörési pontokat.
Milyen viszonyban áll a kereszténység a tudománnyal, a kulturális fejlődéssel? – Erre válasz az a tény, hogy több mint másfél évezred tudósainak, művészeinek, pedagógusainak, stb. jelentős része kereszténynek vallotta magát, és keresztény feladatának tartotta az emberiségért végzett munkát. (Igaz ez akkor is, ha voltak e téren hibák vagy sajnálatos mulasztások.) – De megvilágítja a kérdést az is, hogy milyen sok tudós, feltaláló, orvos, pedagógus, művész stb. volt a papság soraiban. Oly sok, hogy egy könyvben sem férne el ismertetésük. Ezért csak néhány jelentősebbet sorolunk fel közülük.
Példátlan dolog történt ekkor. Megjelent egy tétován jelentkező, szőrös mancs a szokásos ‘Ki a következő?’ kérdés elhangzásakor.
Azzal, hogy a legutóbbi népszámlálási adatfelvétel sorai közé, a vallásosságra vonatkozó kérdések mellé bekerült az ateizmusra vonatkozó is, alapvetően megváltozott az egész kérdéskör értelmezési kerete. Az ateizmus ugyanis nem vallás, hanem világnézeti tartalom. Ezzel viszont, tehát a vallásosság és az ateizmus egyneműsítésével kitágult a mező, hiszen így mód nyílik arra, hogy a vallásosság fogalmát ne csak primér értelmében kezeljük, hanem, az ateizmussal egy kategóriába helyezve, mint világnézetet.
Hazánkban a nemzeti örökséget és az egyetemes kultúrát képviselő műtárgyállomány jelentős része egyházi tulajdonban van: ezek nyilvántartása, gondozása és tudományos feldolgozása mind az egyház, mind az állam közös érdeke.
„Ki az Isten, ha nem az Úr? Ki a szikla, ha nem a mi Istenünk?” (Zsolt 18,31)
Más talán csak egy kétbetűs szót látott volna. De én Isteni üzenetnek vettem.
Azon a lelkigyakorlaton mindenki kapott egy borítékot, amiben egy cédulán Isten valamelyik elnevezése szerepelt a Bibliából. Kaptunk időt, hogy elmélkedjünk rajta, hogy tanulmányozzuk, és leírjuk, amit gondolunk róla, amit számunkra mostani állapotunkban az a bizonyos megnevezés jelent.