Miért teszem, amit teszek?
„Jól néz ki, amit csinálsz” – mondta a gimnáziumi atlétikaedzőm. „Csak ne futnál olyan sokáig egy helyben…”. Ő így fejezte ki, hogy nem vagyok túl jó futó. A technikám olyan volt, mint az egyszeri emberé, aki a hintaszékbe ült: kalimpált derekasan, csak nem haladt semmit.
Bizonyos értelemben ez akár metaforája is lehetne életünknek a magán- és a szakmai szférában. Sürgünk-forgunk megállás nélkül, de mit értünk el? Ha őszintén arra jutunk, hogy mindez kevésre volt elég, vajon miért tesszük továbbra is azt, amit addig? Lehet, hogy jól néz ki, de nem haladunk eleget.