Fedjük fel vagy fedjük le?

„Kám, Kánaán atyja meglátta apja meztelenségét, és elmondta két testvérének. Akkor Szem és Jáfet fogták a felöltőt, mindketten a vállukra terítették, háttal bementek és betakarták apjuk meztelenségét. Arcukat elfordították, így nem látták apjuk meztelenségét.” (Ter 9,22-23)

„Ez a nap is jól kezdődik… Az első cirkuszt már megcsinálta” – informált egyik társam. Úgy látszott, nem lesz könnyű a folytatás. Csoportunk egyik tagjának rossz napja volt megint – és ha neki olyan, akkor a másokét is azzá teszi.

Adósságból vagyon: szükséges az alázat

A 2015-ös nagyböjti időszak feléhez érkezvén (a 4. nagyböjti vasárnapon) Létrás Szent János (Klimakhosz Szent János, a 6-7. század fordulóján élt sínai apát) tanítását állítja előtérbe a keleti rítusú egyház, hívva minket, hogy „munkálkodjunk a titokzatos szőlőskertben, a bűnbánat gyümölcseit érlelve”, így járva „majd kedvében a mi irgalmas Urunknak, ki megfizeti nekünk a munkadíjat, mely által megváltja lelkünket a bűn adósságától.”

Öreg, kiszolgált, értéktelen?

Társadalmunk isteníti a fiatalságot, és kevéssé becsüli az öregséget. Miként látja ezt Isten? Ő „öregeket” is a szolgálatába állít, vagy már kiszolgáltak?

Az Ószövetségben alig fordulnak elő olyan elvont fogalmak, mint amilyen az „öregség”, mivel a héber nyelv csak kevés ilyen kifejezést ismer.

Prohászka Ottokár: Nagyböjt 2. vasárnapjára

A lelkiismeretvizsgálatról (1897)

A Schütz Antal által szerkesztett, Prohászka Ottokár összegyűjtött műveit tartalmazó sorozatban, (Szent István Társulat, Budapest, 1929.) az „Élet igéi – Az Úr ünnepei” című XVII. kötetben jelent meg.

Akárhány embert, asszonyt kérdeztem már, hogy hát mit kell tenni, hogyan kell előkészülni, mikor az ember gyónni megy ; azt felelték, hogy imádkozni kell, hogy az ember ne vétkezzék, vagy azt, hogy bocsánatot kell kérni a jó Istentől; de alig volt köztük, ki rámondta volna : meg kell vizsgálnom lelkiismeretemet. Pedig ez az első teendője az embernek, a bűnbánónak, aki komolyan keresi az Isten kegyelmét.

Saját önzése mellett dönt

„Azután sorsot vetettek rájuk, és a sors Mátyásra esett, akit a tizenegy apostol közé soroltak. (ApCsel 1,26)

Ha nem is gyakoroljuk ezt a sorsvetést – amely egyfajta játékosságról és talán ószövetségi gyakorlatról tanúskodik, ami igencsak meglephet bennünket ilyen nagy horderejű vállalkozásban –, érdemes a mélyére tekinteni, mert a mélyben örök érvényű tanítást találunk.

A hatodik és kilencedik parancs (12)

Függelék. A házas tisztaság

A tisztaság szent törvényének a házasélet küszöbén sem szabad megtörnie. Az elv: „kívánságod alattad leszen és te uralkodjál rajta” (Ter 4,7), épp úgy kötelező a házasokra, mint a nem házasokra, csupán érvényesülése módosul a cél s állapot szerint.

Azért is, úgy véljük, nem teljesítenők kitűzött feladatunkat, ha hallgatnánk a házas tisztaságról; annál is inkább, minthogy a tapasztalás szerint, igen nagy azok száma, kik házasságra lépnek s abban élnek, anélkül, hogy állapotbeli kötelességeik eme fontos kitevőjéről tájékozva volnának.

Ne féljünk csalódást okozni

„Mert még nem álltatok ellen a vérontásig a bűn ellen vívott harcban, és elfelejtettétek a vigasztalást, amely nektek, mint fiaknak szól: ,,Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha büntet, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz minden gyermeket, akit magához fogad.” (Zsid 12,4-5)

Isten kegyelmének jó felhasználása vagy elhanyagolása nem a mi magánügyünk, hanem mindkettő kihat Krisztus Titokzatos Testének egészére.

A hatodik és kilencedik parancs (11)

VI. A tisztaság védelme

„Ha felfoghattuk volna a drágalátos vérnek néhány cseppjét, melyet Üdvözítőnk a kereszten ontott s azt törékeny edényben göröngyös úton vinnők, mily óvatosan lépkednénk, hogy el ne ejtsük. Hogyan, tehát nem tudjátok‑e, hogy szívetek az az edény, mely ez isteni vér árát tartalmazza? És mivel oly törékeny, nagy gonddal kell reá vigyáznotok.” Szent Bernát e szép szavai hűen jellemzik azt a körültekintést s szorgosságot, mellyel legféltettebb kincsünket, lelkünk tisztaságát óvnunk s ápolnunk kell.

Ha úgy érzed, valamit nagyon elrontottál

„Jézus azt mondta neki feleletül: ’Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.’ Erre az asszony kérte: ’Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen idejárnom meríteni.’” (Jn 4,13-15)

Volt-e már, hogy azt gondoltad, olyat tettél, ami miatt Isten elfordult tőled? Ha igen, nem vagy egyedül: mind átéltük már ezt. Mind hoztunk helytelen, rossz döntéseket. Előfordul, hogy ennek ára a házasságunk, a munkánk, barátságokat vagy a lelki békénket veszítjük el.