Visszatérőben az áldoztatórács használata
Az alábbiakban Susanna Spencer május 5-én a National Catholic Register oldalon megjelent írását közöljük.
Tematizálás. – Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! A vigasztalás vonzásában való élet belsőleg betölti az embert, s már többé nem elégszik meg az üres életfelfogással. Ettől fogva figyelme, látásmódja csak átsiklik mindazon, ami üres káprázat és gyökértelen semmiség. Kutató szeme és szíve a számtalan lényegtelen dolog turkáló zsákjában csak azon akad meg, ami lényeges, maradandó, ígéretes és épületes.
„Az Ő sebe által gyógyultunk meg„(Iz 53,5).
Belső sebnek (sérülésnek) nevezzük a léleknek azt a fájdalmát, ami akkor keletkezik, ha súlyosan megaláznak vagy megbántanak bennünket. Különösen érzékeny időszak a gyermekkor. Ha hozzátartozóid vagy tanítóid nem szeretnek, kigúnyolnak, ártatlanul megvernek; rossznak, butának mondanak, ezek a fájdalmas emlékek egy életen át végigkísérnek és negatív cselekedetekre késztetnek, sőt kapcsolataid kiépítésében visszafognak.
18. FEJEZET
AZ ALVÁS, AZ IMA ÉS A KÖZÖS ZSOLOZSMA
1. Az alvás bizonyos mértékben természetünk támasza, a halál képmása, az érzékek pihenője. Az alvás ugyan egy, de annak is, mint a vágynak, sok előzménye és oka van: pl. természetünk, némely ételek, démonok, vagy talán a túlzott és tartós böjt is, amelytől a testünk elgyöngül, és alvással kívánja magát felüdíteni.
2. Ahogy az iszákosság megszokás dolga, úgy a túl sok alvás is. Küzdjünk hát ellene főleg a világról való lemondásunk kezdetén, mert az erősen berögződött szokást már nehéz orvosolni!
Képességeink és tehetségünk felfedezése, valamint üzleti céljaink azonosítása elengedhetetlen része önmegvalósításunknak. Isten végzettségünket, elhívásunkat, kultúránkat, anyanyelvünket, ajándékainkat, és minden tanult képességünket felhasználja abban, hogy szolgáljunk, és megáldja közösségünket, amelyben élünk.
17. FEJEZET
AZ ÉRZÉKETLENSÉG, VAGYIS A LÉLEK TOMPULTSÁGA, A SZELLEM HALÁLA A TEST HALÁLA ELŐTT
1. Az érzéketlenség a felfogóképesség elhalása testi és szellemi értelemben egyaránt. Ez az eltompulás idült betegségének tudható be, és a hanyagság folytán vezet el az érzéketlenség megrögződéséig.
2. A szenvtelen érzéketlenség már megrögzött hanyagság, zsibbadt gondolkodás, elmúlt bűnök maradékának magzata, a lelkesedés kelepcéje, bátorság csapdája, a töredelem teljes hiánya, a kétségbeesés kapuja, feledés anyja és szülés után önnön leányának lánya, az istenfélelem eltérítője.
Az interjú Athanasius Schneiderrel, a kazahsztáni Astana segédpüspökével a lengyel Nasz Diennik katolikus napilapban jelent meg. Angol nyelvű változatát a Rorate Caeli közölte. Az interjúszöveg kizárólag lengyel vonatkozású (záró) részét kihagytuk a fordításunkból, az a forrásoldalon megtekinthető.
Harminckét éve tartanak engesztelő napot minden hónap 13. napján Pécs legszebb fekvésű temploma és közkedvelt búcsújáróhelye, a Mecsek-hegység déli oldalán elterülő, ma Havihegy nevet viselő városrészen magasodó Havas Boldogasszony templomban.
„Tudjuk, hogy az igaz szeretet olyan, mint Jézusé. Ő életét adta értünk, és hív, hogy mi is adjuk oda életünket testvéreinkért.” (1 Jn 3,16)
Sosem felejtem el azt az anyák napját, amikor elsőszülöttemtől egy csokor elfonnyadt százszorszépet kaptam.
Korunk kereskedelmi fogásait látva megtanultuk, hogy bizalmatlanul fogadjuk, amikor jó dolgokat kínálnak megvételre nekünk. Ilyen környezetben az Újszövetség „evangelizál” igéje félelmet kelthet bennünk. Megtorpanunk, amikor hitünket másoknak felkínáljuk, mintha eladó termékről volna szó.
Másrészt kifinomult érzékünk van mások tiszteletben tartásához: ne keltsük olyan benyomást, hogy saját elképzeléseinket rájuk erőltetjük, vagy azt keressük, hogy meggyőzzük őket. Különösen így van ez az Istenbe vetett bizalom egészen személyes témája esetében. De tudjuk-e, hogy az Újszövetség szerint mit jelent „evangelizálni”?
16. FEJEZET
A KAPZSISÁG, ILLETVE A SZEGÉNYSÉG
1. A tudós tanítók közül sokan az előbb tárgyalt zsarnok után szokták beiktatni a kapzsiságnak ezt az ezerfejű démonát. Hogy tehát mi, tudatlanok, a tudósok rendszerét meg ne változtassuk, ugyanezt a határozott szabályt követtük. Ezért, ha úgy tetszik, tárgyaljunk először egy kicsit a betegségről, aztán pedig röviden az egészséges állapotról.
Tematizálás. – Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! A nyitottság, mint pl. a szív nyitottsága, jól kifejeződik – gesztusok által – a kitárt a szétterjesztett, kitárt karok látványában. Ahogyan a kapuk szárnyait is kitárjuk a szívesen látott vendég előtt, s ahogyan a szeretett vendéget kitárt karokkal akár át is öleljük, úgy nyílik meg egész láthatatlan szellemi bensőnk is a másik felé. Először is reflektor-erősséggel ráfigyelünk, majd kitárulkozunk előtte, végül is befogadjuk és szívünkbe zárjuk. A kiterjesztett kéz talán Isten ölelő szeretetét akarja testi formába önteni.
Miért dolgozunk? A fizetésért? Mindenki dolgozik – jó, ha van pénzünk ételre és ruhára, feltankolni a kocsit, kiegyenlíteni a számlákat, talán egy keveset befektetni a jövőre gondolva és remény szerint még marad valami készpénz szórakozásra. De vajon csak ezért dolgozunk?
[Adja az Atya, hogy] a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt, mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység, megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, és így beteljetek Isten mindent átfogó teljességével. (Ef 3,17b-18)
Nem szeretek szenvedni. Semmilyen formában. Ez az idegenkedés a szenvedéstől oda vezethet, hogy óvatlanul utánanyúlok bárminek – vagy bárkinek -, ami enyhítheti lelkemben a fájdalmat. Talán érted, miről beszélek.