„Férjek, úgy szeressétek a feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és önmagát adta érte” (Ef 5.25)
A feleségnek a férjével szembeni alárendeltsége olyan kérdés, amiről gyakran hallunk, és ami túl hosszú és túlságosan mélyreható ahhoz, hogy a blogíró ma ebbe belemenjen. Azonban gyorsan szeretnék rámutatni a férjeknek arra, mivel Apák napja közeledik, hogy a feleség alárendeltsége lehetetlen a férj szeretete nélkül: ugyanaz a szeretet, mint Krisztusé az Egyháza számára. A férj szeretete nem válhat el cselekedeteitől.
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.” Gal 2,20 (KG)
Mindig önbizalomhiánnyal küzdöttem, és ezen a házasság sem változtatott. Befolyásolta életem minden területét, és a gondolataimat is: gyermekeim boldogabbak lennének, ha belevalóbb anyukájuk lenne. Nem vagyok alkalmas az otthoni tanításra. Ha jobban meg tudnám szervezni a munkámat, nem volna mindig ekkora felfordulás itthon. A férjem boldogabb lenne valaki mással. Valamit biztos rosszul csinálok, azért nem bíztak rám semmi feladatot a közösségi esemény lebonyolításában.
II. RÉSZ
A VILÁGI LELKIPÁSZTORKODÁS NÉHÁNY SAJÁTOS FORMÁJA
5. AZ ADMINISZTRÁTOR ÉS A PÉNZBESZEDŐ MINT LELKIPÁSZTOR
Kiváló lelkipásztor hírében álló városi plébános mondta: „A mi pénzbeszedőnk legalább olyan fontos lelkipásztori munkát végez, mint én. Sőt! Ő már olyanokat is visszavezetett Istenhez, akik engem meg sem akartak hallgatni!”
Az érsek a témában Daniel C. Mattson könyvét ajánlja inkább
Miközben a Vatikán új kommunikációs tanácsadója, James Martin SJ folytatja a kampányát a katolikus egyház homoszexualitás iránti nagyobb nyitottsága mellett, egy prominens amerikai érsek felszólalt annak érdekében, hogy kijavítsa a jezsuita pap visszaélését a katolikus tanítással.
22. FEJEZET
AZ OKTALAN KEVÉLYSÉG
1. A kevélység istentagadás, démonok találmánya, az emberek semmibe vétele, vakmerő ítélet szülője, hízelgés magzata, meddőség jele, Isten segítségének elutasítása, őrület hírnöke, bukások szerzője, idegbetegségség melegágya, haragforrás, képmutatás kapuja, démonok támasza, bűnök őre, szívtelenség szerzője, az együttérzés teljes hiánya, kíméletlen ellenőr, embertelen bíró, Isten ellensége, a káromlás gyökere.
2. A kevélység kezdete: a hiúság teljessége. Középső foka: embertársunk semmibe vétele, saját fáradozásunk arcátlan fitogtatása, önelégültség, irtózás a feddéstől. Teljessége pedig: Isten segítségének visszautasítása és saját igyekvésünk fölmagasztalása, démoni magatartás.
Frissítve: saját domaint kapott Péter atya honlapja
„Katolikus pap vagyok a Pécsi Egyházmegyében; Pécsett a Pécsszabolcsi Plébániát látom el, és még két kis falut Pécs mellett, Berkesdet és Szilágyot. Hajdan szereztem egy biológia-rajz tanári diplomát majd PHD fokozatot dogmatikából a teológián. Vezetem a kiskanizsai „Kereszt dicsősége” nevű imaközösséget és annak betegekért történő imaszolgálatát minden hó utolsó péntekének estéjén. A veronai központú „Regina Pacis Közösség” külső tagjai közé tartozom” – írja Péter atya magáról a köszöntőben.
21. FEJEZET
A SOKARCÚ HIÚSÁG
1. Némelyek a hiúságot a kevélységtől külön fejezetbe sorolják be, s ezért azt állítják, hogy nyolc elsődleges, vagyis fő gonosz gondolat van. Gergely, a Hittudós viszont és mások azt vallották, hogy hét van. Én meg vagyok győződve arról, hogy nekik van igazuk. Hiszen kiben van a hiúság legyőzése után kevélység?
Csak annyi köztük a különbség, amennyi természetétől fogva különbség a fiú és a férfi, a búza és a kenyér között: az előbbi a kezdet, az utóbbi a vég. Szóljunk tehát röviden, mert itt az ideje, a szentségtelen beképzeltségről, a szenvedélyek elejéről és teljességéről. Aki ugyanis erről hosszadalmasan próbál bölcselkedni, az olyan, mint aki kíváncsiságból a szelek tanyájáról végez hiábavaló kutatást.
„De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.” Róm 5,3-5
A hűtőm eleje tele van meghívókkal. Egyik egy kisbaba születésének megünneplésére hív. Egy másik esküvőre. A harmadik születésnapi mulatságra. Nem tudok mindenhova elmenni, de jól esik, hogy valaki rám gondolt, mialatt szervezte a számára fontos eseményt.
4.1. A személyiségtípusokról
Már az ókorban felismerték, hogy bár az emberek rendkívül sokfélék, bizonyos személyiségjegyek alapján csoportokba sorolhatók. A Kr. e. 4-dik századból származó, Galeosz és Hippokrátesz nevéhez fűződő csoportosítás négy típust ír le. E típusok közismertek, itt épp csak utalunk rájuk.
Nem az ateizmus az igaz hit ellensége, hanem a „keskeny nyomtávú” vallásosság
Vallásos mezbe bújva megfeledkezni Istenről – minden időkben ez jelentette a legnagyobb veszélyt Isten valódi tiszteletére nézve. „Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon” – így szólította fel Áront Izrael közvetlenül azután, hogy Isten csodálatos módon kiszabadította őket Egyiptomból.
Tematizálás. – Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Beszéltünk a lényeglátásról, hogy ne a látszatnak éljünk, hanem a mélységet keressük. Beszéltünk az ideiglenes, valamint a végleges, az átmeneti és az örök javakról , értékekről. Beszéltünk a hitetlenség mérhetetlen értelmetlenségéről és vakságáról. De felmértük a romlandó és romolhatatlan, a tökéletlen és a tökéletes javakat és értékeket is. Ezek között az eszmei paraméterek között forgattuk gondolatainkat, s forgassuk csak továbbra is, mint a grillcsirkét a tűzön.(Ez a bölcselő, a filozófus). (Vesd össze:v.ö. „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme” (Péld 1,7)) .
„Bízzál az Úrban teljes szívedből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon próbáld fölismerni, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Péld 3,5-6)
Ha én dönthetnék, az élet forgatókönyvét néhány helyen átírtam volna. Annyi tragédia történt a környezetemben, a hozzám közel állók életében! Ha én volnék az író, több ponton változtattam volna a történeteken.
„Legyen gondunk rá, hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást. Összejöveteleinkről ne maradjunk el, mint némelyek szoktak, hanem annál inkább bátorítsuk egymást, minél inkább látjátok közeledni a napot.” (Zsid 10,24-25)
„Legyen gombunk rá, hogy ne maradjunk otthon az összejövetelekről” – jelentettem ki okos tekintetű első és másodikos hittanosaimnak. Nem egészen így írja a Biblia, de tudtam, így biztos emlékezni fognak rá Lucy-m hittanos társai.
„Nem gombunk! Gondunk!” – szóltak közbe nevetgélve.