Tematizálás. –  Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Beszéltünk a lényeglátásról, hogy ne a látszatnak éljünk, hanem a mélységet keressük. Beszéltünk az ideiglenes, valamint a végleges, az átmeneti és az örök javakról , értékekről. Beszéltünk a hitetlenség mérhetetlen értelmetlenségéről és vakságáról. De felmértük a romlandó és romolhatatlan, a tökéletlen és a tökéletes javakat és értékeket is. Ezek között az eszmei paraméterek között forgattuk gondolatainkat, s forgassuk csak továbbra is, mint a grillcsirkét a tűzön.(Ez a bölcselő, a filozófus). (Vesd össze:v.ö. „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme” (Péld 1,7)) .

Mert a két értékrend frontálisan ütközik. A hit a realitásokból indul el, s kimondja: Ez van! De Istenek is ez a neve: Ez VAN. Vagyis realitás.. ..A hitetlenség sok elkapkodott észrevételből áll. Látja a törvényt, de nem látja a Törvényhozót. Látja a rendet, de nem látja a Rendezőt. Látja a kertet, de nem látja a Kertészt. Látja az épületet, de nem látja az Építészt. Látja a robogó autóbuszt, de nem látja a Sofőrt.

Mivel mindent tárgynak tekint személytelenül, ezért nem becsüli igazán azt ami körülveszi, de önmagát sem, akit csak játéknak tekint ezek között. Eszmeileg talajvesztett! Belső világa (szíve) tengelytörést kapott, pedig az, az élet navigációs központja. Urunk, Jézus onnan eredezteti az értékrendet, s arra építi. Szerinte perdöntően a szív beszél. „A szívből törnek elő a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás…” (Mt 15,19.)

Isten híján a mai ( európai) ember zömében romlott, a látszatot fontosnak tartja, csak önmagának él, mindent ki akar használni, mohó, visszaél a jóindulattal, „elegánsan szélhámos”. Csak a pillanatot akarja kihasználni. Erre mondja Pál apostol: „Ne legyen részetek a sötétség meddő tetteiben, inkább ítéljétek el őket. Amit ugyanis titokban tesznek, azt még kimondani is szégyen.” ( Ef.5, 11-12).Másutt: „Ezek szennyfoltok szeretetlakomáitokon, akik nem szégyellnek veletek enni, és csak hizlalják magukat széltől űzött, esőtlen felhők kétszeresen kiszáradt, gyökerestül kitépett, késő őszi, gyümölcstelen fák.” (Júd 1,12).

Isten nemde megmutatja a hitetlenség szellemétől formált emberi torzókat? Sőt: A hitetlenség és romlottság együttes megjelenése csattanós Isten-bizonyíték! Vagyis amilyen mértékben nő a hitetlenség, olyan mértékben burjánzik el az erkölcstelenség is. Erről szól az a híres fa és hírhedt gyümölcse .A hit: A fa – az erkölcs: A gyümölcse. Ahogy fa nélkül nincs gyümölcs, úgy hit nélkül sincs erkölcs. Hogy miből – mi lesz, hogy egy romlási folyamat   – hová vezet :Gyerekjáték kitalálni. Míg az Istentől eltávolodott ember egyre mélyebbre süllyed, addig a hit embere felkarolásban, sőt megdicsőülésben részesül.

Az Életige letölthető itt.

Létrehozva 2017. július 21.