Évekkel ezelőtt egy kis középnyugati városkában egy embernek az volt a dolga, hogy figyelje a vasúti átjárót. Ha vonat közeledett éjszaka, meg kellett lengetnie egy lámpást, hogy figyelmeztesse a keskeny úton arra járó autósokat a vonat közeledtére, hogy megálljanak, amíg a vonat elhalad.
Egy bizonyos estén szokás szerint arra jött a vonat, és a férfi elfoglalta helyét, hogy figyelmeztesse az arra haladó autókat.
Mikor hallottál legutóbb motivációs beszédet? Milyen hatással volt rád? Feltöltött lelkesedéssel és ihletet adott? Felpumpálta benned az adrenalint úgy, hogy kész voltál legyőzni a világot?
Évekkel ezelőtt meghívtak egy multilevel marketing üzleti találkozóra, ahol számos nő és férfi felhevülten beszélt a termékükről a pódiumon és elmondták milyen sikeressé váltak. Mikor körbetekintettem sok résztvevőt láttam fellelkesülni a teremben. Annyira izgatottnak voltak, hogy úgy tűnt mintha egyesek nem is az ajtón akarnának távozni, hanem készek áttörni a falon is.
„Hat napon át végezd munkádat, de a hetedik napon pihenj meg, hogy nyugta legyen ökrödnek és szamaradnak, és lélegzethez jusson szolgálóleányod gyermeke és a jövevény.” (Kiv 23,12)
Isten számunkra készített tervében ott szerepel a napi és heti pihenés. Így szólt Mózeshez és a néphez: „Hat napon át végezd munkádat, de a hetedik napon pihenj meg, hogy nyugta legyen ökrödnek és szamaradnak, és lélegzethez jusson szolgálóleányod gyermeke és a jövevény” (Kiv 23,12).
Ez nem jótanács vagy ajánlás, hanem parancs: – Pihenj meg! A hét egy napját szánd rá, hogy a rendszer újra tudjon töltődni. A hét egy napján lassítson egész házad népe. Életével fizetett az az izraelita, aki nem tartotta meg ezt a törvényt.
Van egy amerikai mondás, mely szerint a „laza ajkak hajókat süllyesztenek”. Ennek a brit megfelelője, hogy: „a gondatlan beszéd életekbe kerül”. Mindkettő ugyanazt a jelentést hordozza – ügyeljünk az óvatlan beszédre. Ezeket a szlogeneket a Második Világháború alatt arra használták, hogy óvjanak a hajómozgásokról való beszédtől vagy létfontosságú információk kiszivárogtatásától a kémeknek. Semmiképpen ne hagyjuk, hogy az ellenség tudomást szerezzen a terveinkről.
Ha olyan kiváló szónok vagyok, mint Kossuth Lajos, vagy Martin Luther Kinggel együtt hirdetem, hogy „van egy álmom”, de szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint egy leomlott templomtorony megrepedt harangja.
Ha futurológusként, a jövő mérnökeként, vagy csalhatatlan közvélemény-kutatóként előre látom is a jövőt, szeretet pedig nincs bennem, olyan vagyok mint egy összelapított üres kólás doboz, amelyet unottan rúgnak tovább a kamaszok.
Ha akkora hitem van is, mint Assisi Ferencnek, Luther Mártonnak, és egy dunántúli parasztasszonynak együttvéve, de szeretet nincs bennem, olyanná lettem, mint a szél által cibált ördögszekér.
A lelki áldozás olyan ájtatossági gyakorlat, mely Jézussal egyesít az eucharisztiában, de nem a szentség vétele által, hanem olyan erős vágyakozás eredményeképpen, mely a szeretettől éltetett hitből ered. Az imádságoskönyvek mind ajánlják ezt a gyakorlatot, melyet a Tridenti Zsinat is a hívek különös figyelmébe ajánlott. Mi is csatlakozunk ehhez az ajánláshoz, különösen a mai időkben, amikor számos hívőnek nincs lehetősége a napi szentmisén résztvenni.
17. Házaspáros-, illetve családközösségek szervezése és működésének segítése
17. 1. A kisközösségek szerepe a családpasztorációban
A közösség gondolata átszövi egész könyvünket, a különböző témák tárgyalása során újra és újra felbukkan. A családpasztorációs formákat ismertető fejezetekben többnyire mint végső cél szerepel, hogy tartsuk együtt, formáljuk közösséggé azokat, akikkel foglalkozunk. Miért olyan lényeges ez?
A közösségről szóló 3. fejezetben elméletileg már válaszoltunk a kérdésre. Hadd egészítsük ki ezt még néhány gyakorlati, a lelkipásztorkodás szempontjából fontos érvvel.
Az elemzés első része itt. A kétrészes cikksorozat indító híre ide kattintva olvasható.
Az Amoris Laetitia apostoli buzdítás lényegében az elvált „újraházasodottakkal” foglalkozó 8. fejezete két helyen idézi Aquinói Szent Tamást álláspontja alátámasztásának érdekében. Az első ilyen hivatkozással egy régebbi bejegyzés foglalkozott, most a második hivatkozással foglalkozunk. Az alátámasztandó állítás szerint a házasságtörést állapotszerűen elkövetők bizonyos esetekben megmaradhatnak a megszentelő kegyelem, a szeretet állapotában.
16. Állandó kapcsolat létrehozása a hittanos gyerekek szüleivel
Minden hitoktató tudja, hogy a családi háttér biztosítása nélkül kevés eredményre számíthat a gyerekek hitre nevelésében. A szülőkkel való jó kapcsolat ezért a gyermekkatekézis szempontjából rendkívül fontos. De fontos ez a kapcsolat azért is, mert a gyerekeken keresztül érhetjük el a legkönnyebben azokat a szülőket, akik gyermekeiket hittanra járatják ugyan, de maguk nem gyakorolják a vallásukat. A kapcsolat ezáltal a családpasztoráció eszköze is.
Kétféleképpen ébredhet az ember reggel. Vagy így: „Jó reggelt, Isten!”, vagy így: „Jó Isten! Reggel…” Aki így ébred, azt nyomasztja az élet. Értelmetlennek érzi.
Manapság számos irodalmi mű születik az élet értelmetlenségéről. Egyik legtalálóbb kifejezője az a regény, amelyben két gyár áll egy folyó két partján. Az egyikben nagy kőtömböket őrölnek porrá. A kőport hajón átszállítják a másik gyárba, ahol nagy kőtömböket gyártanak belőle. A tömböket visszaviszik az első gyárba, és ez így folytatódik. A mai ember életszemléletének irodalmi ábrázolása ez.
Walter Brandmüller bíboros, a Pápai Történelemtudományi Bizottság nyugalmazott elnöke és az eredeti négy dubia bíboros egyike, augusztusban egy hosszabb cikket írt a német Die Neue Ordnung lapban az újonnan megválasztott pápák hitvallásának ősi egyházi hagyományáról.
„A pápa mint hívő és a hívek tanítója” című írásában a német bíboros arra emlékezteti az olvasókat, hogy Jézus Krisztus azután adta Szent Péternek a küldetést, hogy az a szikla legyen, melyre Jézus az Egyházat építi, hogy Szent Péter megvallotta hitét. Az Egyházban hamar kialakult annak a hagyománya, hogy az újonnan megválasztott pápák hitet vallanak, kifejezvén a saját egységüket az egyetemes hittel és pápaelődeik tanításával, és kifejezvén az Egyház hitben való egységét. Brandmüller bíboros figyelmeztet, hogy az Egyház hitbeli válságának idején újra időszerű lehet feleleveníteni ezt a hagyományt.
„Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást.” (1Jn 4,11)
Mindenki szeretné, ha szeretnék, ha kedvelnék, ha tapsolnának neki. Szeretnénk, ha valaki elfogadna, történjék bármi. Szeretnénk, ha volna kihez fordulnunk krízis idején. Szeretnénk, ha valakinél biztonságban tudhatnánk titkainkat. És ez nem véletlen.
Kapcsolatokra teremtettünk. Meghitt kapcsolatokra.
„Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.” (Fil 4,7)
Jackson, a fiam, néhány éve írt egy iskolai dolgozatot a korrupcióról és kapzsiságról, mely polgárháborúhoz vezetett a szülőhazájában. Csakhogy ez a dolgozat nem egy történelmi esemény leírása volt kutatások alapján. Jackson és öccse, Mark maguk is átélték a szörnyű háború rémségeit. Életük első éveit a fiaim egy Isten háta mögötti árvaházban töltötték Libériában, Afrikában.
15. Hétvégi családi lelkigyakorlatok
Ez a családpasztorációs forma „lelkibb” az előzőeknél, a vallásukat gyakorló családok hitbeni továbbsegítését szolgálja. Konkrét célkitűzéseit két pontban foglalhatjuk össze: 1. Segítségnyújtás a család lelki közösséggé formálásához, ezáltal a zsinat óta annyiszor emlegetett család – egyház építése. – 2. az egyes családtagok – szülők és gyerekek – hitének megerősítése, keresztény életének elmélyítése, méghozzá nem külön-külön, hanem magában a családi közösségben, tehát ott, ahol mindennapi életüket élik.
Ennek a formának az a lényege, hogy néhány (3 – 5) teljes család együtt él egy hétvégén, péntek estétől vasárnap estig valamely erre alkalmas helyen, üres plébániaépületben, kulcsosházban, nagyobb családi nyaralóban, és egy vagy két világi lelkipásztor vezetésével sajátos családi lelki programot valósít meg.