Mária, ökumenizmus és bibliai igazság

Megdicsőült test

Egy levélváltás eredményeként született meg ez a blogbejegyzés, sok tévtanítás kereng a katolikusok között, mint „ökumenizmus” és „bibliai igazság”. Többek között elhangzott az, hogy a Tábor-hegyi színeváltozáskor Mózes és Illés már megdicsőült testben voltak jelen, mikor nyilvánvaló, hogy akkor még Jézus sem volt megdicsőült testben, a menny kapuja még zárva volt.

A hatékony vezetők felkarolják és táplálják a változást

A Harvard Business Review magazinnak írva Edith Onderick-Harvey arról a témáról elmélkedett, melyet „a változást felkaroló vezetők öt viselkedésé”-nek nevezett. Azt a nézetet fejezte ki, miszerint a cégegyesülések 70-90%-a azért bukik el, mert a vezetők vonakodnak attól, hogy a szükséges változásokkal szembenézzenek. Miután a változások elkerülhetetlenek, vizsgáljuk meg ezt az öt viselkedésmódot, melyeket Onderick-Harvey említett.

Az érintés veszedelme

Amikor félsz beugrani Isten akaratának mélyvizébe

„Hanem amint meg van írva: ’Amit szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.’” (1Kor 2,9)

Az erkélyen ülve néztem és hallgattam a gyerekek vidám sivalkodását, csobbanásait az alattunk lévő medencében. Egy kislány különösen megragadta a figyelmemet. Olyan hatéves forma lehetett, a sárga karúszók a karján, mint a vérnyomásmérő mandzsettái. Idegesen lengette a karját a medence szélén, az édesapja előtte állt a derékig érő vízben, és feléje nyújtott karral biztatta.

Tízezerféle világ

Felteheted a kérdést: „Ha Isten hatalmas és maga a szeretet, miért ilyen világot teremtett, és miért engedi meg a rosszat?”

Kezdjük ezzel a kérdéssel: „Miért ilyen világot teremtett Isten?” Látnunk kell, hogy nem ez az egyetlenfajta világ, amit Isten teremthetett volna. Tízezerféle világot teremthetett volna, ahol nem volna fájdalom, küzdelem, áldozat. Ám ez a lehető legjobbfajta világ, amelyet az általa elgondolt cél érdekében teremthetett.

Hogyan imádkozzuk a rózsafüzért?

Tíz tanács II. János Pál pápától

II. János Pál pápa 2002. október 16-i keltezéssel adta ki Rosarium Virginis Mariae kezdetű, a rózsafüzérről szóló apostoli levelét. Ebben konkrét, gyakorlati tanácsokat fogalmaz meg a rózsafüzér imádkozásának módjával kapcsolatban.

Szűz Mária tiszteletének története

Dr. Márfi Gyula érsek előadása Segesden (2014)

Porrá zúzva

„Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotásai vagyunk mindannyian.” (Iz 64,7)

Van-e most olyan része a szívednek, az életednek, ami romokban van? Tudom, mennyire nehéz.

Elmesélhetnék neked egy szép keresztény történetet arról, hogyan szedhetjük fel a darabkákat, ragaszthatjuk össze őket, és hagyhatjuk, hogy Isten fénye átsugározzon a réseken. Valóban szép az a történet.

Nem szerencse: Isten

„Jutalmazzon meg az Úr azért, amit tettél! Részesítsen bőséges jutalomban az Úr, Izrael Istene, akinek védőszárnyai alatt oltalmat találni idejöttél.” (Rut 2,12)

Mikor összezavarodik az életünk, úgy vélhetjük, hogy Isten nem látja bajainkat, nem foglalkozik az életünkkel. De ha ezt hisszük, megtörténhet, hogy elmulasztjuk észrevenni gondviselésének jeleit, vagy simán szerencsének látjuk jóságát.

Én nem hiszek a szerencsében, én Isten jóságában hiszek.

Isten emberszolgálata teszi lehetővé, az ember istenszolgálatát

„Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája” (Mk 9,30-37) – mondta az Úr Jézus a nagyra vágyó apostoloknak, akik a mai evangéliumi szakasz szerint azon vitatkoztak, hogy ki a nagyobb közülük.

Aki nagyobb akar lenni, legyen „mindenkinek a szolgája”!

Fennáll a veszély, hogy a mai ember a szolgálatot csak a társadalom egy rétegére, az egyháziakra korlátozza. A karitász és a diakónia, azaz a szeretet-szolgálat, eszerint az Egyháznak az a sajátos szolgáltatása, melynek fejében a társadalom tiszteli, és kiváltságokkal ruházza fel, ugyanakkor az Egyházat kizárólag e tevékenység végzésére korlátozza; vagyis az elismerésnek, azaz ára, hogy üdvtörténeti küldetéséről mondjon le a mai társadalomban.

Történelmi megbékélés – lehetőség vagy keresztény kötelesség?

Székely János szombathelyi megyéspüspök beszédét adjuk közre, mely szeptember 19-én, a 48. Jean Monnet-esten hangzott el Budapesten.

Nagyon nagy örömmel, nagy szeretettel köszöntök mindenkit. A Biblia és Jézus maga arra tanít minket: legfőbb parancsunk az élet, legfőbb törvény a szeretet. Mégpedig azért, mert maga a Teremtő Isten, aki alkotta az univerzumot, és alkotta az embert, ő is Atya, Fiú és Szentlélek örök szeretete. Ez az élet forrása, ebből vannak a galaxisok, atommagok, ebből van az ember. Akkor lesz az életünk teljes, akkor tud kibontakozni, ha szeretetben élünk. Ez egy léttörvény. Aki ezzel szemben él, lassanként elpusztul, legalábbis lelki-szellemi értelemben.

Család-barát: Házasság vagy együttélés?

Vendég: Bíró László, családreferens püspök, Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Fr. Szilveszter blogjáról