Keresztvetés

Nagyon régen egy prédikációban hallottam a keresztvetés eredetéről. Az első három évszázadban azokat, akik nem akarták hitüket megtagadni, állhatatosan kitartottak Jézus Krisztus mellett, a legkegyetlenebb módon végezték ki őket, sokakat nyilvánosan is, amfiteátrumokban vadállatokkal tépettek szét. Nem csak keresztényeket végeztek ki, hanem velük együtt sokszor „politikai foglyokat”, vagy közönséges bűnözőket, gyilkosokat is. A nézők között ott voltak a többi keresztények is, és imádkoztak a vértanúkért, hogy megálljanak azokban a rettenetes órákban.

Nincs szükség szűrőre

„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.” (Péld 4,23)

Társadalmi életet Instagramon és Facebook-on élő világunkban természetesnek vesszük, hogy kijavíthatjuk a képeket, amiket meg akarunk osztani. Eltüntethetjük a hibákat, kivághatjuk a fölöslegesnek vagy kedvezőtlennek vélt részleteket, finomíthatjuk vonásainkat. Igyekszünk minél tökéletesebb képet mutatni magunkról. Nem ártunk vele senkinek, ugye?
A közösségi médiában valóban nem sokat számít. De vajon ha megszűröm a látnivalókat, nem fosztom meg magam a teljes kép látványától?

Nem szíve szerint szomorítja meg az embereket

Ha szeretnénk megismerni Isten legmélyebb indulatait a gonosz kapcsán, az egyik bölcs dolog, amit tehetünk az, hogy a kezünkbe vesszük és végigolvassuk az Ószövetség egyik legrövidebb költeményét, a Jeremiás siralmairól szóló könyvet. A könyv az ún. ünnepi tekercsek (Megillót) egyike, mert négy másik rövid könyvvel együtt a jeles ünnepeken olvasták fel a zsidók. Jeremiás siralmai Jeruzsálem Kr. e. 587-es pusztulását siratja. Felfoghatatlan tragédia volt ez Izráel népének.

Az emberveszteség, az ellenség brutalitása, a nép szenvedése az ostrom alatt és után önmagában is leírhatatlanul szörnyű élmény volt. Azonban ennél is mélyebb seb volt látni a szent város lerombolását, és a Templomét, amely Isten jelenlétét jelképezte népe között. Jeruzsálem eleste azt jelezte, hogy mindennek vége: vége a szövetségnek, az ígéreteknek, a reménynek, az életnek. Jeruzsálem pusztulása után nem lehet többé létezni.

Elutasítod vagy kiiszod a poharat?

Legyen szó magánéletünkről vagy szakmai előrehaladásunkról, vannak bizonyos időszakok, amikor úgy tűnik, hogy minden összeomlik. Akármit teszünk, minden csak rosszabbra fordul. Lehet, hogy egy fontos cél eléréséért küzdő karrierünkről, vagy egy értékes kapcsolatunk megmentéséről van szó, úgy érezzük, eljött a vég. Az elménket elborító sötét színben látjuk a világot. Barátaink, közeli rokonaink mintha távolodnának, és magunkra hagynának minket a magány érzésével. Már csak idő kérdése, és bekövetkezik a borítékolható hajótörés.

Pszichológia és keresztény tisztaság

Bizonyára furcsának tűnik két olyan téma társítása, mint a pszichológia, a keresztény tisztaság és a szexuális nevelés katolikus értékelése. Azt remélem, hogy ez a konferencia segít meglátni, hogy ez a két téma nem csak kapcsolódik egymáshoz, de az egyik függ a másiktól.

Korunk prófétái

Péter pásztori megbízása

Amikor Jézus azt mondta: „Én vagyok a jó pásztor, aki életét adja juhaiért”, és utalt arra, hogy más juhai is vannak, a jövendő pogány-keresztények,  akkor  logikus,  hogy  a  pásztori  hivatal  nemcsak Péterre korlátozódik. A jövőben egyre növekvő nyájnak, a kis mustármagnak, mely az Egyház nagy fájává lesz, pásztorra van szüksége.

A gonosz lélek

„Átértek a tó túlsó partjára, a gadaraiak vidékére. Amint kiszállt a bárkából, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállott ember jött szembe vele. A sírboltokban lakott, és még lánccal sem tudták fogva tartani. Már sokszor megbilincselték és láncra verték, de széttépte a láncokat, összetörte a bilincseket. Senkinek sem sikerült megfékeznie.

Ős-felvilágosodás

Az emberiség bűnbeesése
Ádám és Éva bibliai története a mai, modern, felvilágosult, felnőtté vált ember számára legfeljebb egy régi keleti történet. Ennek ellenére el kéne gondolkozni azon, hogy ez a régi, bibliai történet mai történelmünk meglepő elemét mutatja.