Hajnalok hajnalán, amikor még sötét van és mindenki alszik, mintegy Jézus sírjához megyek ki, amikor kézbe veszem a szentírást. A napi olvasmányok a leplek, melyekbe testét csavarták. Megdöbbenve tapasztalom, hogy a sír üres, a leplek alatt nincs senki.
Vannak dolgok, amelyek nem tolerálhatók, vannak dolgok, melyek tolerálhatók, és vannak, melyeket tolerálni szükséges.
I. A félelmetes bűn
– Megjelenik a képernyőn a férfi, aki megölte feleségét és gyermekeit. Nyugodtan szembenéz a riporterrel… Egy másik elítélt viszont eltakarja arcát: „Nem értem, hogy tehettem…” – és elsírja magát.
II. János Pál pápa enciklikája az Eucharisztia és az Egyház kapcsolatáról
BEVEZETÉS
1. AZ EGYHÁZ AZ EUCHARISZTIÁBÓL ÉL. Ez az igazság nemcsak a hit mindennapos tapasztalata, hanem összefoglalóan tartalmazza az Egyház misztériumának lényegét.
A fájdalom misztérium, lehetőség, áldás nemcsak a magunk számára, hanem elsősorban azoknak, akiket hordoznunk enged az Úr!
A quadriga
Ez a roppant ellentét mellbevág. Igaz, hogy régóta tudom, de eddig talán bele sem gondoltam, mit is jelent, hogy egy napon el kell távoznom az élők sorából, s nem marad utánam semmi, de semmi. Nagynak hitt műveim, az utókornak szánt alkotásaim hamarosan egytől egyig megsemmisülnek, nevemet még talán emlegetik egy darabig, hogy azután az emlékezetem is örökre kivesszen a földről.
„Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák” (2Tim 4,3)
„Elfogyatkozék lelke és haláláig ellankada” (Bír 16,16)
„Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja Isten igazságát.” (Jak1 19,20)
Németországban történt egy imaösszejövetelen, talán már két évtizede. A résztvevők között volt az Istenben boldogult Marosi Izidor, akkori váci segédpüspök, később váci megyéspüspök atya is, de rangrejtve, nem püspöki öltözetben.