Ha a szívet gondosan őrizzük
18. Az elme őrzéséről
Szüntelenül őrizni kell szívünket az illetlen gondolatoktól és benyomásoktól, ahogy a Példabeszédek könyvének szerzője mondja: Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet (4,23).
Ha a szívet gondosan őrizzük, akkor megszületik benne a tisztaság, amely megláthatja az Urat az Örök Igazság ígérete alapján: Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent (Mt5,8).
Ami jó a szívben van, azt, ha nem szükséges, nem kell elárulni másoknak, mert csak akkor lesz biztonságban az összegyűjtött (kincs) a látható és láthatatlan ellenség szeme elől, ha ezt a kincset a szív benseje őrzi. Ne tárd fel mindenki előtt szíved titkát[1].
19. A fecsegésről (bőbeszédűségről)
Azokkal, akik nincsenek velünk azonos erkölcsi felfogáson, egyetlen fecsegés elég ahhoz, hogy az ember belső figyelmét szétszórja.
De a legszánnivalóbb az, hogy ettől kialudhat az a tűz, amelyet a mi Urunk Jézus Krisztus hozott, hogy az emberszívek földjére bocsássa: mert semmi sem oltja ki úgy azt a tüzet, melyet a Szentlélek a monachus szívébe lehel, hogy lelkét megszentelje, mint a társalgás, a fecsegés és a beszélgetés. Ez nem vonatkozik arra az esetre, ha gyerekekkel Isten titkairól beszélgetünk, vagy ha elménket feléje fordítjuk és közeledünk hozzá (Szíriai Izsák, 8. prédikáció).
Különösen őrizni kell magunkat a fehérnéppel való találkozástól, mert amint a viaszgyertya, még ha nincs is meggyújtva, de ha égő gyertyák közé teszik, megolvad, ugyanúgy a monachus szíve is a fehérnéppel való beszélgetéstől észrevétlenül elerőtlenedik. Erről Szent Izidor így beszél: „Ha – az Írás szava szerint – a gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöket, akkor a nőkkel való beszélgetés, még ha (önmagában) jó is, mégis képes megrontani a benső ember rejtekét ocsmány gondolatokkal, és bár a test tiszta marad, a lélek beszennyeződik. Van-e, ami keményebb a kőnél? Van-e, ami lágyabb a víznél? Mégis a kitartó szorgalom még a természetet is legyőzi. Tehát ha a természet, amely nem változékony, megváltoztatható, és ha attól a dologtól (a víztől), amely jelentéktelennek tűnik, szenved és kisebbedik, akkor az emberi akarat, amely ingatag, mennyivel inkább legyőzhető és megváltoztatható egy rendszeres tevékenység által (Havi Olvasmányok, február 4.).
Éppen ezért, hogy a belső embert őrizni tudjuk, a nyelvnek tartózkodnia kell a fecsegéstől: Az okos férfi nem szól semmit (Péld 11,12); és aki vigyáz a szájára, megőrzi életét (13,3); és nem felejti Jób szavait: A saját szememmel szövetségre léptem, hogy soha kívánsággal lányra nem nézek (31,1), sem az Úr Jézus Krisztus szavait: Mindaz, aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságot tört vele (Mt 5,28). Végig kell hallgatni a másikat, mielőtt válaszolsz, mert aki előbb felel, semmint hogy mást meghallgat, elárulja, hogy botor és szidásra érdemes (Péld 18,13).
Létrehozva 2013. június 22.