A szemlélődés három pontja
A szemlélődés állapotának három ismertetője van:1. az ember semmi örömet sem talár a mulandó dolgokban2. örömét találja a magányban, hallgatásban
A szemlélődés állapotának három ismertetője van:1. az ember semmi örömet sem talár a mulandó dolgokban2. örömét találja a magányban, hallgatásban
„Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak azzal, hogy egymást szeretitek, mert aki embertársát szereti, teljesítette a törvényt” (Róm 13,8)
Az emberi szavak törékenyek. Csak ha annak lelkéből részesültem, aki szól hozzám, tudom helyesen felfogni azt, amit hozzám intézett szavai jelentenek. Minél inkább egy lélek vagyok azzal, aki beszél hozzám, annál pontosabban és helyesebben értem azt, hogy mit is akar mondani.
Krisztusban Kedves Testvéreim!
Megilletődött szeretettel és őszinte melegséggel üdvözöllek mindnyájatokat, midőn az új egyetemi év megnyíltával a mai napon először gyűltetek az egyetemi templom szószéke alá. De szóljon köszöntésem annak az ezernyi-ezer láthatatlan hallgatómnak is, akik a rádió hullámain fogják figyelemmel kísérni az innen elhangzó beszédeket.
„Nekünk azonban kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent kikutat, még az Isten mélységeit is.„(1Kor 2,10)
Krisztus ismeretének van egy olyan foka, amelyet hitetlenül – a Szentlélek elnyerése nélkül – is el lehet sajátítani, és bizonyos fokig művelni. Sok minden megtanulható a hívő keresztényektől, a hitigazságok egymással egybevethetők, bizonyos következtetések vonhatók le belőlük, és így tovább.
A New Age megtévesztő köntösben kínálja portékáit. A tisztánlátásban segít az alábbi tíz kérdés.
A New Age alattomosan rombolja a krisztusi hitet. Ezoterikus módszerei univerzális harmóniát, energiával töltődést, lelki békét, egészséget, tudást, sikert ígérnek. Nem csoda, hogy sokan próbálkoznak velük. Talán csak évekkel később, a súlyos pszichikai és egyéb következményeket megtapasztalva döbbennek rá, hogy a világosnak vélt utak sötétségbe vezetnek.
A Hagiosz levelezőlistán előkerült a Toronto Blessing témája. Itt, a listán kívül próbálom összefoglalni mondanivalómat a témáról, anélkül, hogy ezzel a további diszkusszió útját el akarnám vágni. Amit kifejtek, nem az Egyház hivatalos tanítása, csak személyes teológiai álláspontom. Amikor a botrányos „Toronto” jelenségekről hírek jöttek, intenzíven foglalkoztam a témával. Ennek legalább tíz esztendeje, ma már nem vagyok naprakész, de kiérlelt véleményem van.
Amióta ember él a földön, az emberiség keresi a világ rendezőjét, keresi a Végtelen Személyt, aki értelmet ad életének. A történelem egy korszakában azonban egy nép egyszer csak azt kezdte állítani, hogy ő találkozott is azzal, akit keresett: A Végtelen Szeretet, Isten megszólította őt. Ábrahámmal kezdődött…
Tematizálás
Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban! A látszat és a valóság kettősségének gondolatából érkeztünk ide, s ezzel fonogatjuk tovább a témakeresést. Ma és most az alvó Jézus misztériumával foglalkozunk. Úgy látszik, Jézus ott van a csónakban; ugyanakkor alszik – és emberi természeténél fogva – a viharzó és háborgó tengerről mit sem tud. Az apostolok sem úgy élik meg Jézust a csónak farában, mint aki jelen van köztük. Igaz, ott van, de – segítségét tekintve – mintha nem lenne köztük. Nagy hordereje van – mondanivaló szempontjából – ennek az evangéliumi résznek.
Ekkor Jézus így szólt tanítványaihoz: ,,Bizony, mondom nektek: a gazdag ember nehezen tud bemenni a mennyek országába. S újra mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába.” (Mt 19,23)
Semmi sincs távolabb a keresztény testvériségtől és egyetemességtől, mint a modern internacionalizmus váltakozó formái, melynek ideológiai alapjai rejtetten és mélyen a panteizmusba nyúlik, akár materializmusként, akár gnózisként vagy más efféle ezoterikus tanításként határozza meg magát. Az az egyetemesség, amely lassan-lassan bontakozik ki a hívő Izrael szeme előtt, a teremtés lényegéből való: Ádámmal, a földből alkotottal kezdődik.
És hallottam, amint nagy hanggal kiáltotta: ,,Elérkezett a város bűnhődése! Mindenki tartsa kezében öldöklő fegyverét!” (Ez 9,1)
Az őskeresztények számára egyértelmű volt Ezekiel látomásának értelme: a tau betű Urunk keresztjének jele, s akiket a keresztségben megjelöltek ezzel a jellel, ki vannak választva az örök életre. Ez a kegyelem csoda, s egyben természetesen feladat is. Nem ajtófélfa vagy, amelybe bevésnek egy jelet, hanem szabad személy, aki vállalod ezt a jelet és azt a valóságot, amelybe általa belépsz, vagy visszautasítod. Automatikus üdvösség nincs, a gépek nem üdvözülnek.
A közelmúltban meglepő olvasmányélményem volt részem, Márai Sándor Füveskönyvét lapozgatva. A sok filozofikus írás után egyszer csak – az 51. pontban – arról ír Márai, hogy együnk sárgarépát, mert „a finomra reszelt, citromlével megöntözött nyers sárgarépa nemcsak üdítő étel, hanem nyugtatja az idegeket, így különösen a szemidegeket.”
Meghatott, hogy Márai nemcsak a bölcselkedéseit akarja megosztani velünk, hanem gondol olvasói jólétére, és papírra veti az egészséges étkezésre nevelő tanácsait is.
Sajnos az utóbbi éveket megmételyezték a munkahelyi erőszakos tettek. A szakemberek próbálnak okokat és megoldásokat találni ezekre az incidensekre. De van az erőszakos viselkedésnek egy másik formája is, mely gyakorlatilag nem kap figyelmet, pedig nagy károkat okoz, nap mint nap.
Arra a pusztításra és sértésre gondolok, melyet egy olyan „fegyver” helytelen használata okoz, mellyel valamennyien rendelkezünk: a nyelvünk.
„A ti szemetek azonban boldog, mert lát, és a fületek, mert hall. Bizony, mondom nektek: Sok próféta és igaz vágyott látni, amiket ti láttok, és nem látta, hallani, amiket ti hallotok, de nem hallotta. „(Mt 13,16-17)
A Boldogságos Szűz Mária szülei az evangélium szavai szerinti igaz emberek. A Szenthagyomány őrizte meg számunkra nevüket, s nem tudjuk, vajon látták‑e életükben Jézust, és mit tudtak felőle. Valószínűleg nem is sejtették, hogy ők az Istenszülő szülei, mégis igaznak, vagyis szentnek nevezi őket az írás, mert kívánták látni a Messiást.