Nemrég számos értelmiségi korholta azokat az „istenfélőként” feltűnő embereket, akik az eutanázia legalizálása ellen érveltek. A szókimondó ausztrál filozófus és humanista, Russell Blackford a héten élesen bírálta az anglikán Justin Welby érseket azért, amit ő a szekuláris érvelés leple alatt megbúvó „alattomos vallásos propagandának” lát.
A szeretet „nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.” (1Kor 13,6-7) (KG)
Házasságunk elején Roger minden reggel, mikor munkába indult, felkiáltott az emeletre: „Csukd be az ajtót!” Sehogy sem értettem. Csukjam be az ajtót? Minek? Ő van az ajtónál. Miért én csukjam be?
És ez így tartott hetekig (bár lehet, hogy csak nekem tűnt ennyinek). Ifjú feleségként nem akartam kiborítani a bilit, de gondolhatjátok, mennyire bosszantott. Mintha minden reggel ezt kaptam volna: „Bizonyosodj meg róla, hogy csukva az ajtó, és mert még nem vagy felnőtt, érett ember, minden nap figyelmeztetlek rá. Minden. Egyes. Nap.”
Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! –Jézus Krisztus az, aki a mindenséget egybetartja, összefogja. De nemcsak a fizikai világot, hanem az emberi pszichét is egybetartja, értékessé értelmessé, s céltudatossá teszi azt. Jézus nélkül kerge az élet, de nemcsak körben megy (kerge /körben) az élet, hanem még össze-vissza is. Szétesik minden : Belül és kívül egyaránt egy hatalmas káosz ! Rendetlenség és tébolyult őrültség lesz a létezés, jelesül :Az emberi létezés.
Etika a párkapcsolatban
Nincs annál keservesebb, mint ha valaki utólag bánja az egész életét. Nagy célokat tűzünk ki magunk elé: művelt ember, mérnök, apa, anya, szeretnék lenni, s utána ezek megvalósításának élünk. Hogy ronthatjuk el mégis párkapcsolatunkat, szerelmünket, hitünket? Mivel az életet visszafelé értjük meg, de odafelé kell létezni, fontos, hogy tudjunk előre gondolkodni!
„Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? vagy: mit igyunk? vagy: mivel ruházkodjunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!” (Mt 6,31-33)
Ugye te is sok szerepet vállalsz? Egyetlen mozgalmas hét alatt lehetsz tanácsadó, munkatárs, leánygyermek, testvér, barátnő, feleség, anya, nagynéni, nagymama, szomszédasszony, szakács, döntőbíró, bizottsági elnök, ja és igen: Isten gyermeke.
A megfelelő kalapokat ügyes-de-szorongó-és-kimerült fejünkön egymásra téve olyan magas tornyot rakunk, aminek egyensúlyban tartásába bele lehet bukni.
A szerző az augsburgi Imádság Háza alapítója, a magyarországi -hasonló elnevezésű- mozgalom elindítója. Több országos karizmatikus találkozón volt vendégelőadó. A szerk.
„Mit gondolsz erről a menekülthelyzetről?“ kérdezik tőlem gyakran augusztus óta. Eddig nemigen akartam nyilatkozni, mivel olyan sokrétű ez a probléma. A differenciálás pedig nem nagy divat egyik „táborban” sem. Ezért elég hosszú ez az írás.
„Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből és teljes elmédből.” (Lk 10,27)
(A következő három elmélkedésben gyakran idézek L. Crabb: Közelebb Istenhez című könyvéből. Nem tettem ki az idézőjeleket és a hivatkozások oldalszámait, hogy ne zavarjanak az olvasásban!)
Ne ütközzél meg a „szenvedélyes szeretet” kifejezésen
Igaz, hogy a szenvedélyt általában negatív dolgokhoz kapcsoljuk (pl. alkohol, drog, stb.), de itt pozitív értelemben használjuk. Jelezni akarjuk azt a csillapíthatatlan törekvést, amellyel az ember haladni akar célja felé. Ez a törekvés átjárja gondolatait, vágyait, cselekedeteit és egész lényét lendületben tartja!
Június 14-én kedden délben mutatták be a Szentszék sajtótermében a Hittani Kongregáció Iuvenescit Ecclesia, az Egyház megfiatalodik kezdetű dokumentumát, melyet Ludwig Müller bíboros-prefektus és Luis Ladaria érsek-titkár látott el kézjegyével a Hittani Kongregáció részéről. Az egyház hierarchikus és karizmatikus jellegét és egymáshoz való viszonyát bemutató dokumentumot Ferenc pápa március 14-én hagyta jóvá és így a dekrétum maga március 15-i keltezésű. A „Iuvenescit Ecclesia” dokumentum a püspököket szólítja meg, de természetesen rajtuk keresztül az egész egyházat és alapvető kérdésként a hierarchikus és karizmatikus adományok kapcsolatát elemzi, melyek az egyház életét és küldetését szolgálják.
1914
Egy bécsi műintézet által kiadott műlaphoz készült
Miatyánk ki vagy a mennyekben,
harcokban, bűnökben, szennyekben,
rád tekint árva világod:
a te neved megszenteltessék,
a te legszebb neved: Békesség!
Jöjjön el a te országod.
Véres a földünk, háboru van,
kezed sujtását sejtjük, uram,
s mondjuk, de nyögve, szomoruan,
– add, hogy mondhassuk könnyebben –:
Legyen meg a te akaratod!
(nem Ferenc pápa engedte be őket)
Azt már majdnem megszoktuk, hogy semmi sem szent, ami 2013 tavasza, azaz Ferenc pápa megválasztása előtt történt – minden lerágott, eldobott csont újra az asztalra kerül -, de úgy tűnik, már az sem tekinthető lezárt kérdésnek a Vatikánban, amit maga Ferenc pápa zárt le. A tartalom nélküli és parttalan hurrá-progresszivizmus egy újabb fejezetének lehetünk szemtanúi, melynek káoszos hullámai épp az Isten által létrehozott kizárólagos férfi papságot tépázzák.
Most már elég idő eltelt április 8-a óta, hogy ne tűnjön elhamarkodottnak ez a cikk, amit már másfél hónapja megírtam. Azóta sok fontos tekintély is elmondta már a véleményét, Ferenc pápa családokról szóló dokumentuma kapott hideget is, meleget is. Összességében szerintem az Amoris Laetitia (továbbiakban AL) sajnos rossz irányba mutat, évtizedekkel vetheti vissza az evangelizáció lassan javuló színvonalát, és slusszpoén, hogy mindezek mellett az AL-t még a liberálisok sem hiszik el Ferenc pápának. Lássuk a részleteket!
„Atyám… Megismertettelek velük és meg is foglak ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen és én őbennük.” (Jn 17,26).
Az önátadás a szeretet következménye. Aki szeret, az állandóan arra vágyakozik, hogy még teljesebben adja magát annak, akit szeret. Aki viszont nem szeret, képtelen átadni magát.
Hihetetlennek tűnik Magyarországról, de a transzgender lobbi a világ számos országában alapvetően alakítja éppen át a családok és a gyerekek életét szabályozás és törvénykezés útján. Miután a homoszexualitás már nem megosztó téma, a progresszív baloldal új eszköz után nézett, hogy tovább destabilizálja a hagyományos családot (papa, mama, kisfiúk, kislányok), a társadalom alapszövetét, méghozzá azáltal, hogy a tévében és az iskolákban a gyerekeket a nemi identitás megválaszthatóságának lehetőségéről tanítják.
Megfontolandó eszmefuttatás egy barátom fordításában. Eredeti szöveg itt.
Az Amoris Laetitia pápai buzdítás nyomán hithű katolikusok könnyen ellentétben találhatják magukat Ferenc pápa tanácsaival és megjegyzéseivel. Ezeket a hívőket, noha ők csak az Egyház örökérvényű tanításához ragaszkodnak, elkerülhetetlenül azzal fogják vádolni, hogy „magukat katolikusabbnak tartják a pápánál.”
