20. FEJEZET
A GYEREKES GYÁVASÁG
1. Azt, aki monostorban vagy közösségben járja az erény útját, nemigen szokta gyötörni a gyávaság. Aki azonban csöndes magányban él, küzdjön, hogy úrrá ne legyen rajta a gyávaság, a hiúság kölyke, a hitetlenség leánya!
2. A gyávaság gyerekes magatartás megvénült, hiú lélekben. A gyávaság a hit hiánya, ami a váratlan elővételezésére vonatkozik.
Tematizálás. – Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Az Úr Lelke, a Szentlélek, Ő az, aki feltámasztotta Jézust a halálból. Ő támaszt fel minket is a romlandóságból a romolhatatlanságba, az ideiglenességből a véglegességbe, a tökéletlenségből a tökéletesség létállapotába. Ő által fogja megújítani Jézusban, a megtestesült Igében az egész világot. Ő adott hitet szívünkbe Jézus iránt, s adott érzéket ahhoz, hogy megízlelhessük Isten, hozzánk lehajló szeretetét.
Szentháromság ünnepe olyan a nagy ünnepek sorozata után, mint a tömör, világos összefoglalás a hittanóra végén. Az üdvösségtörténeti eseményeket, amelyeket az egyházi év jeleníti meg, lezárja azzal a tanúsággal, hogy a háromszemélyű egy Isten szeretete működik a világban a mi üdvösségünkért. Erről a Szeretetről pedig azt mondja Szent Pál apostol a rómaiakhoz irt levelében, hogy: „a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete” (5,5). Az üdvösség története, tehát nem más, mint a Szentháromság Egy Isten szeretetének a története.
FÉLTÉKENY ISTEN (23)
Az Egyház hisz az angyalokban, mint tisztán szellemi, az embertől függetlenül létező, az embernél magasabbrendű teremtményekben. Hisz a szent angyalokban, akik imádják Istent, üzeneteit közvetítik az embereknek, és támogatják az embert az üdvösség útján. Hisz a bukott angyalokban is, akik bűnre és kárhozatba próbálják rántani az embert. A Szentírásban számtalanszor fordulnak elő jó és rossz angyalok; ha minden olyan helyet kivágnánk a Szentírásból, amely angyalokról szól, telistele volna lyukakkal. Az ókorban és középkorban az angyalokban való hit általános volt.
Keresztények tömegei sértik meg időről időre a második parancsolatot, amely nem csak a káromkodásra és a hamis esküdözésre vonatkozik.
“Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!” (1Móz 20,7)
„Jó az Úr! Oltalom a nyomorúság idején, gondja van arra, aki hozzá menekül.” (Náh 1,7)
Mind átéltük a mély fájdalom, a nagy csalódások gyötrelmét, amikor minden másként alakul, mint ahogy elképzeltük. De bár én is első kézből megtapasztaltam, mi a veszteség, néha nem tudom, hogyan segítsek át valakit élete nehéz időszakán.
19. FEJEZET
A VIRRASZTÁS (A TESTI VIRRASZTÁS, ÉS HOGYAN VÉGEZZÜK)
1. A földi uralkodók színe előtt némelyek fegyvertelenül, díszruha nélkül jelennek meg, míg egyesek pálcát, pajzsot vagy kardot tartva. Nagy a különbség az előbbiek és az utóbbiak között, óriási. Amazok ugyanis tulajdonképpen az uralkodó vérrokonai és hozzátartozói. Ez tehát így van.
Pünkösd napján a Szentlelket, a harmadik isteni Személyt ünnepeljük, aki valóságos Isten az Atyával és a Fiúval együtt. Ő az, aki képes megerősíteni bennünket hitben és szeretetben, Ő ad erőt a tanúságtételre, Ő irányítja az Egyházat, és munkálja annak egységét.
De mit tudhatunk még Róla? S mi az Ő szerepe az ember, az emberiség életében? Ha röviden akarunk válaszolni a kérdésre, akkor azt kell mondanunk, hogy a világ és benne az ember “megszentelése”, s legnagyobb felemelkedése, létének beteljesülése, ami nem más, mint az Isten felé haladása, az Istennel való egyesülése, a Léleknek a műve, azaz csak a Szentlélek segítségével, elsősorban a szentségek által valósítható meg.
Az új teológiát katolicizmusnak hívják. A katolicizmus a civilizáció teljességét magába foglaló rendszer: olyannyira teljes, hogy mindent képes felölelni: isteni, angyali és emberi tudomány, a világmindenség tudománya. A hitetlent felfoghatatlan idegensége ragadja magával, a hívőt pedig szokatlanul átfogó nagyságának látványa. Ha akad is olyan, akinek csak átfut rajta a tekintete egy mosoly kíséretében, azok, akiket ezen ostoba közöny még inkább meghökkent, mint amaz kolosszális nagyság és felfoghatatlan idegenség, felemelik hangjukat és azt kiáltják: ,,Hagyjátok a bolondot!„
Ha gyakran emlékezünk Istenre, és elménkben sokszor felelevenítjük tetteit, ez az egyik legfőbb módja annak, hogy megtapasztaljuk gyógyító erejét; azt, hogy képes meggyógyítani a lelkünk mélyén rejlő sérüléseket, amelyekkel nem tudunk mit kezdeni.
Ahhoz, hogy megtaláljuk a siker egyik mintáját a mai világ piacán, nem kell messzebb mennünk, mint az emberi test. A különböző betegségek és rendellenességek gyakran annak a jelei, hogy a testünk egyik része nem úgy működik, mint ahogyan kellene, vagy egyáltalában nem működik.
Visszatérőben az áldoztatórács használata
Az alábbiakban Susanna Spencer május 5-én a National Catholic Register oldalon megjelent írását közöljük.
Bill Peckman atya véleménycikke a saját Facebook oldaláról
Rengeteg időt töltök arról gondolkodva, olvasva, és imádkozva, miért hanyatlik az Egyház ebben az országban.
A számbeli hanyatlást elrejti a latin-amerikai bevándorlók beáramlása. De még ezzel a beáramlással is, minden mérhető szám lent van: a keresztelések, a bérmálások, a házasságkötések, a papszentelések, a férfi és női szerzetesek száma, a gyermekek száma a plébániai iskolákban és a hittan órákon. Ijesztő az egész.
Tematizálás. – Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! A vigasztalás vonzásában való élet belsőleg betölti az embert, s már többé nem elégszik meg az üres életfelfogással. Ettől fogva figyelme, látásmódja csak átsiklik mindazon, ami üres káprázat és gyökértelen semmiség. Kutató szeme és szíve a számtalan lényegtelen dolog turkáló zsákjában csak azon akad meg, ami lényeges, maradandó, ígéretes és épületes.