Az Istenanya tekintetének ajándéka Csíksomlyón
Marian Adam Waligóra pálos szerzetes, a częstochowai Jasna Góra-i pálos kolostor házfőnöke celebrált szentmisét a csíksomlyói búcsún, a Kis- és Nagysomlyó-hegy közötti hegynyergen május 19-én.
Marian Adam Waligóra, a częstochowai Jasna Góra-i pálos kolostor házfőnökének homíliáját adjuk közre.
Kedves Testvérek!
Kedves Magyarok! Főtisztelendő Érsek Úr, Püspök atyák, Tartományfőnök úr, Paptestvérek, Tisztelt Elnök úr a feleségével! Tisztelt közjogi méltóságok! Kedves szerzetes testvérek! Az egész történelmi Magyarország területéről érkezett kedves zarándok testvérek!
Kedves televíziónézők, a Mária Rádió hallgatói! Kedves fiatalok, hiszen a fiatalok éve van a főegyházmegyében! Külön szeretettel köszöntöm a vendéglátó székely és csángó népet!
2016. augusztus 3-án, az általános kihallgatás idején a Vatikánban, Ferenc pápa Lengyelországból, az ifjúsági világtalálkozóról visszatérve, a częstochowai látogatására utalt. Pontosan visszaemlékezve imádságára, amelyet a mi lengyel nemzeti kegyhelyünkön átélt, a következőket mondta: „Ez alatt az út alatt megtekintettem a częstochowai kegyhelyet is. Mária kegyképe előtt ajándékot kaptam, az Édesanya tekintetét…”
A mai napon, itt, Csíksomlyón, ezen a szent helyen mindenki elmondhatja, hogy „megkaptam az Istenanya tekintetének ajándékát”. Ahogy Ferenc pápa Częstochowában, a Szűzanya kegyképe előtt imádkozva, mi is itt, Csíksomlyón, ez előtt a kegyszobor előtt állva, valóban „megkapjuk az Istenanya tekintetének ajándékát.”
Emlékszem arra, amikor 25 évvel ezelőtt mint fiatal pálos kispap álltam az itteni kegytemplomban és várakoztam a többiekkel, hogy a kegyszoborhoz érve megérinthessem a Szűzanya lábát, közelről belenézhessek anyai szemébe. Soha nem fogom ezt a pillanatot elfelejteni, annak ellenére, hogy Lengyelországban, Częstochowában térden csúszva számtalanszor megkerültem a Fekete Madonna kegyképét, és arcába tekintve állhattam előtte. Tudom, hogy éppen akkor, amikor az imádság különleges pillanatait éljük át, ténylegesen „megkapjuk az Istenanya tekintetének ajándékát.” Ez az ajándék nagyon fontos az életünkben és hivatásunkban.
Kedves testvérek!
Mindezt azért mondom, mert mindannyiunknak szüksége van az Istenanya közelségére. Mi, hívő emberek, gyakran megyünk Krisztus Anyjához ezért a közelségért. Elzarándokolunk kegyhelyeire: itt, Erdélyben, Csíksomlyóra, hogy megérintsenek bennünket a híres kegyszobor kegyelmei; Lengyelországban Częstochowába, hogy térdelve körbejárjuk a Szűzanya oltárát, és találkozzunk tekintetével a kegyképen keresztül; Fatimába, hogy többször megérintsük az Ő jelenésének a helyét… és még sokfelé, azért, hogy az Isten Fia Anyjának közelségén keresztül megtapasztaljuk Isten számunkra megmutatkozó kivételes jelenlétét. Valljuk be őszintén, hogy ez nekünk gyakran hiányzik. Ezért keressük ezt Mária tekintetében, az abból ránk áradó kegyelmekben, és az Isten előtti közbenjárásában.
Fontoljuk meg, hogy miért is zarándokolunk?
Miért vagyunk itt, ebben a csodálatos közösségben; hívő emberek közösségében, egy nemzet közösségében, szívből imádkozó emberek közösségében?
Bizonyosan azért, hogy tanúságot tegyünk más testvéreinkkel való egységünkről a hitben. Ugyanakkor azért is, hogy kézzelfoghatóvá tegyük, megmutassuk, hogy egy nemzet vagyunk, egy nép, amely szereti Istent és saját szülőföldjét. (Ezért, magyar testvéreim, soha ne engedjétek el egymás kezét, akárhol is éltek a világon!) De mindenekelőtt azért vagyunk itt, mert szeretnénk valamit kérni, kiesdekelni Mária közbenjárása által az Istentől. Szeretnénk megtapasztalni kegyes, szerető anyai tekintetét. Egyrészről itt akarunk hagyni valamit magunkból, másrészről el akarunk vinni valamit ennek a helynek szentségéből. Új erőt szeretnénk meríteni belőle, a lélek erejét – amelyre oly nagy szükségünk van a hétköznapokban.
Szeretett zarándok testvérek!
Azok az indítékok, amelyekkel megérkeztünk ide, Csíksomlyóra, nagyon fontosak. Mindegyiknek komoly jelentősége van számunkra. Nem lehet egyik sem közömbös. A mindennapi életünkben szükségünk van olyan pillanatokra, amikor megerősítjük és megújítjuk lelkünket, hitünket. Mária ezen a helyen kétségtelenül nagyon sokat segít nekünk. Erről nem kell nekem benneteket meggyőznöm. Ez a mostani nagy búcsús nap, amit itt átélünk évről évre – több mint 400, egész pontosan ebben az évben már 451 éven keresztül – megmutatja nekünk, hogy az erdélyi, magyarországi és a világ minden részéről érkező magyar hívők hol keresnek igazi segítséget és védelmet. Ezen a helyen most az egész magyarság így fohászkodik: „Most segíts meg, Mária…”
Mária a mai napon, pünkösd szombatján arra szólít bennünket, hogy itt, ebben a természet adta utolsó vacsora termében gyűljünk össze, és tartsunk ki Vele együtt az imádságban. Vele együtt várakozzunk az isteni adományokra – a Szentlélek új sugallataira, hivatásunk megerősödésére.
A homilia elolvasható itt.
Létrehozva 2018. május 20.