Hogy viszonyulunk Isten szavához?

Mindennél alapvetőbb és kritikusabb egzisztenciális döntés, hogy hogyan viszonyulunk Isten szavához. Amikor Isten megszólította Ábrahámot, Ábrahámnak döntenie kellett, hogy befogadja vagy kívül tartja-e a Szót, engedelmeskedik-e neki vagy vitatja azt. Amikor Isten megjelent Mózesnek a csipkebokornál, szólt hozzá, és a kérdés ugyanaz volt számára, mint Ábrahámnak: engedelmeskedik-e a Szónak. Önmagában kételkedhetett, de Istennek mit felel?

A búcsúról és a búcsúnyerésről

1. A búcsú Isten színe előtt a már megbocsátott bűnökért járó, ideig tartó büntetések  elengedése,  melyet  a  keresztény  hívő,  aki  megfelelően  fölkészült  és  teljesítette  a  kiszabott  feltételeket,  elnyer  az  Egyház  segítségével, mely  mint  a  megváltás  szolgálója,  Krisztus  és  a  szentek  elégtételt  nyújtó érdemeinek kincstárát hivatalosan kezeli és részesít belőle.  

A katolikus család a mai világban

„Ha kissé szétnézünk a mai világban, sorra véve az országokat, lehetetlen föl nem figyelnünk arra a szomorú tényre, hogy a család intézményével valami nagy baj van.

Nem kevesebb, mint a nemzetek léte kerül veszélybe a családi élet széthullása következtében. Magzatelhajtások tízmillióit végzik évenként szerte a világon, és még jóval több millió ember él felbomlott házasságban, csonka családban.

Az idők megértése

Mikor partnere voltam egy barátomnak, Jerry-nek egy tanácsadó munkában, megosztott Tommal, aki az egyik ügyfelünk volt, egy mély bölcsességet. Jerry észrevétele egyszerű volt, de mély: „A siker jelenti a nagyság legnagyobb akadályát.”

Ha egyszer már hozzászoktak a sikerhez, magyarázta Jerry, nem ritka, hogy a vezetők azt hiszik, hogy az eredmény az ő szakmai nagyszerűségüknek köszönhető. Ennek eredményeként elkezdik elhinni, hogy a sikerük állandó lesz. Azt gondolják, hogy bármilyen döntést hoznak, az mindig több sikert fog eredményezni.

Azt a keresztet

Azt a keresztet, ami most annyira nyomja válladat, mielőtt elküldte volna hozzád az Úr, mindenható szemével megvizsgálta, szerető irgalmával átmelegítette, mindkét

Az igazi keresztény hit mindig személyes, de sohasem magánügy*

Mai esténk témája a keresztények közéleti hivatása. Elég széles vászon tárul elénk, amikor erről beszélünk. Olyannyira széles, hogy egy könyvet is írtam erről. Ma este azonban különleges módon szeretném megközelíteni azt a keresztény feladatot, mely országaink civil és közéleti szerepvállalását érinti. Beszélgetésünk kulcsszava a „hivatás” lesz. A szó a latin „vocare” szóból ered, mely azt jelenti: hívni. A keresztények hiszik, hogy az Isten egyenként hívja valamennyiüket, s magát a hívő közösséget is, hogy mindennapjainkban ismerjék meg Őt, imádják Őt és szolgáljanak Neki.

Az egyedülálló keresztények hitpróbája

Az egyedülálló keresztények fontos üzenetet közvetítenek a világ felé, amikor hitben és önmegtartóztatásban élnek, mert az egész életük példájává válik annak az evangéliumi igazságnak, hogy „nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük” (Zsid 13,14). Egyedülálló kereszténynek lenni ugyanakkor a hit folyamatos próbája. Nehéz egyedülállónak lenni egy olyan korban, amikor minden a szexualitásról szól, és egy egész kultúra harsogja, hogy a vágyaink elfojtása megbetegít bennünket. Nehéz egyedülállónak lenni, amikor az egyházban kiemelt értékként védik a házasságot és a családot, ezért aki nem házasságban él, könnyen másodrendű tagnak érezheti magát.

A kezdet és a vég misztériuma között bajbajutott ember

Dr. Kellermayer Miklós előadása (Csíksomlyó, 2011. szeptember)

Hivatásunk a szabadság

„ … aki megkezdte bennetek a jót, Krisztus Jézus napjára be is fejezi.” (Fil 1,6)