„Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Péld 11,25)
Igyekeztem belemosolyogni a fényképezőgépbe az élelmiszerüzletben. A könnyek addig híztak a szemem sarkában, hogy nem bírván tartani az egyensúlyt, végiggördültek az arcomon, magukkal húzva egy réteg szempillafestéket.
Jogász ismerősömtől gyakran megkapom a mondatot, mikor dühöngök valami égbekiáltó igazságtalanság miatt, hogy a bíróság már régen nem igazságot, csak jogot szolgáltat. Sorolni lehetne a képtelenebbnél képtelenebb helyzeteket, mikor gazemberek megússzák, mert jól használják a törvényi/szabályozási kiskapukat.
„Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha.” (Lk 10,42)
Egy fogalom körüli vita tisztázása.
Kérhetjük – e az Anyós segítségét?
Mi emberek már csak olyanok vagyunk, hogy ha ajándékot kapunk, akkor ugye szeretjük az ajándékozót is. A vőlegény is ezért szereti az anyósát is. Mert ajándékba kapta tőle a feleségét.
Sokak kérésére ismét megjelent, új formátumban és gazdagabb énektárral a Búcsújárók Ima- és Énekeskönyve, a Mária Rádió legújabb kiadványa.
Mindig türelmesnek kell lenni és bármi is történik, Isten nevében hálaadással kell azt fogadni.
Életünk csupán egy minutum, ha az örökkévalósághoz mérjük; és ezért, az Apostol szerint, „nem mérhetők a jelen élet szenvedései az eljövendő dicsőséghez, mely meg fog nyilvánulni rajtunk” (Róm 8,18).
Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Eljutottunk odáig, hogy szívünk szeretetét, vagyis a szeretet isteni erényét, táplálni kell. Mivel Isten maga a Szeretet, ezért Isten maga táplál minket önmagával.
„A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást.” (Róm 12,10)
Volt egy kedvenc pulóverem, nagyon szerettem. Nem olyan pihe-puha, de mégis kényelmes, meleg. Egyetlen gond az volt vele, hogy túl lazák voltak a szemei. Mindegyre beakadt a szál, ügyelnem kellett, mihez érek hozzá. Vigyáztam rá, mert szerettem, védeni akartam, hogy soká tartson, és élvezettel hordhassam, mikor úgy adódik.
„…a mi alkalmasságunk az Úrtól van.” (2 Kor 3,5)
Péliföld-Szentkereszten derült ki, hogy ami egy apró ministránsnak a világ legegyszerűbb esete, nálam az felnőtt fejjel nem működik és nem tudok a szentmiséken felolvasni. Több alkalommal megpróbáltuk a napi szentmiséken, de minduntalan vagy leblokkolás vagy dadogás lett a vége és én ott álltam megszégyenülve vörös fejjel és füllel a többiek előtt. A kolostorban megszentelt életet éltünk, de egy év alatt sem volt javulás az állapotomban, pedig imádkoztak is értem.
„Szeretem Freund Tamás gondolkodását. Különösen, ahogyan a közösséget közelíti meg, és ahogy arról beszél. Mi a közösség és kreativitás közötti összefüggés? Pontosabban a kisközösség és kreativitás között. Az önző egyed nem bújhat el, mert ismerik, látják. Nem tud vérszívó módon létezni. Nem tud here lenni. Nem tud hosszútávon parazitaként élni. Mert a kisközösség kiveti magából. Kénytelen hasznossá válni. Tenni. Mert van kontroll. Az igazi kontroll maga az élet. Sőt ez már nem is kontroll, hanem visszaigazolás, siker, élmény, valami. Identitás. Na ennek már van értelme.”