„Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják” (Péld 31,28a)
Egy tinédzserkori terhesség miatt az abortuszklinikán kötöttem ki. Hosszú évekig kínzott utána a bűntudat és a szégyen, és közben attól rettegtem, hogy Isten nem fog többé megáldani egy másik gyermekkel. 14 évvel később, mikor első kisbabámat a karomban tartottam, először kezdtek reményteli gondolatok foglalkoztatni.
„Mert Isten igéje él és hat. Élesebb minden kétélű kardnál, és behatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, megítéli a szív gondolatait és szándékait.” (Zsid 4,12)
Sosem történik másként. Ha leülök dolgozni a számítógéphez, mindig megzavarnak. Igyekszem egyszerre több mindent csinálni, elmélkedést írok, dolgozom egy előadáson, internetes kutatással segítek gimnazista gyerekemnek, mindezt egyidőben. Emiatt gyakran több honlap van megnyitva a képernyőn. És akkor valami megakaszt.
A múltbeli dolgokat el kell feledni és meg kell bocsátani. A jövő még nem érkezett el. Ma szeretheted Jézust, ahogyan
Társadalmunk isteníti a fiatalságot, és kevéssé becsüli az öregséget. Miként látja ezt Isten? Ő „öregeket” is a szolgálatába állít, vagy már kiszolgáltak?
Az Ószövetségben alig fordulnak elő olyan elvont fogalmak, mint amilyen az „öregség”, mivel a héber nyelv csak kevés ilyen kifejezést ismer.
A Schütz Antal által szerkesztett, Prohászka Ottokár összegyűjtött műveit tartalmazó sorozatban, (Szent István Társulat, Budapest, 1929.) az „Élet igéi – Az Úr ünnepei” című XVII. kötetben jelent meg.
Akárhány embert, asszonyt kérdeztem már, hogy hát mit kell tenni, hogyan kell előkészülni, mikor az ember gyónni megy ; azt felelték, hogy imádkozni kell, hogy az ember ne vétkezzék, vagy azt, hogy bocsánatot kell kérni a jó Istentől; de alig volt köztük, ki rámondta volna : meg kell vizsgálnom lelkiismeretemet. Pedig ez az első teendője az embernek, a bűnbánónak, aki komolyan keresi az Isten kegyelmét.
Ha valaki – akár rangja okán, melyet visel, akár tekintélye folytán vagy hivatali kötelességből – meg akarja reformálni a világot,
A hétvégén érkezik Budapestre Marguerite Peeters, aki a globális etika kritikájáról tart kurzust, melynek közönségnapja szombaton a SYMA csarnokban lesz. Az előadó a Pontifical University Urbaniana, az Université Catholique du Congo és a Pontifical Lateran University tanára.
Roska Péter atya összefoglalója
„Állíts, Uram, őrséget szám elé, és védelmet ajkam kapujához!” (Zsolt 141,3)
Máig emlékszem, mikor tűnt fel először a csukott ajkak ereje. A kollégiumi szobámban ültünk a lányokkal, és beszélgetés közben felmerült valakinek a neve, akit mindnyájan ismertünk a főiskoláról. Egymás után mindenki kifejtette a véleményét erről a személyről.
Ez a kis írás nem a szűken vett párkapcsolatról fog szólni, előre is elnézést érte. A bejegyzés a magányos ember veszélyeztett helyzetére, mint a modern világ egyik pusztító hatására kívánja felhívni a figyelmet. A könnyed vígjátékok üzenetén túl a szingliség legnagyobb veszélye – miképp az angolból vett kifejezés etimológiája is jelzi – az egyedüllét életformává válása, amely a kezdeti szabadság érzése után magányossá teheti és megbetegítheti az embert, elvéve annak cselekvési szabadságát.
A közel-keleti tömeges vértanúságot, mint minden korábbit, a kereszténység történelmi jelentőségű terjedése fogja követni. Szent II. János Pál megjövendölte.
„A második évezred végén az Egyház újra a vértanúk egyháza lett” – mondta a kereszténység harmadik évezrede elé tekintve. „Az első évezred Egyháza a vértanúk véréből született. „Vajon nem így lesz-e a most kezdődő évszázadban, évezredben is?”
A béke a lélek egyszerűsége,a szellem derűje, a belső nyugalma, a szeretet szövetsége.
A béke a rend. A közöttünk lévő harmónia, az az állandó öröm, amely a jó lelkiismeret eredménye, a szív szent boldogsága. A szívé, melyben ISTEN lakozik.
Mélyen el kellene szomorodnom, amiért (7 éve) elalszom elmélkedéseim és hálaadásaim alatt; hát én nem szomorodom el. Úgy gondolom, hogy