Az Iszlám Állam gyarapítani és erősíteni fogja az egyházat

A közel-keleti tömeges vértanúságot, mint minden korábbit, a kereszténység történelmi jelentőségű terjedése fogja követni. Szent II. János Pál megjövendölte.

„A második évezred végén az Egyház újra a vértanúk egyháza lett” – mondta a kereszténység harmadik évezrede elé tekintve. „Az első évezred Egyháza a vértanúk véréből született. „Vajon nem így lesz-e a most kezdődő évszázadban, évezredben is?”

Kétségkívül így lesz. A vértanúk vére mindig megújulást hoz, több okból is. Egyrészt rávilágít, milyen döbbenetes a kontraszt a keresztény élet szépsége és Krisztus ellenségeinek gonoszsága között.

Az Iszlám Állam huszonegy egyiptomi áldozata közül tizenhárman az elszegényedett Al Aour településről származó keresztény munkások voltak. Életükről a HUffington Post és a CNN közöl cikket és videókat.

A 32 éves Hani Abdel Messihah négy gyermeket, három lányt és egy fiút hagyott hátra. Felesége „gyengéd, kedves” emberként emlékezik rá. „Mindannyiunkról gondoskodott. Sokszor megölelt, megcsókolt. Imádság volt mindenben, amit mondott.”

Juszef Sukri 24 évesen vállalt munkát Líbiában, a veszély ellenére. Azt mondta, nem fél, mert Isten vele van. Bátyja rendkívül tisztelte: „Úgy élt, ahogy meg van írva. Nem emlékszem, hogy bármit helytelenül tett volna.”

A hozzátartozók nagyon emberien jellemezték a vértanúvá lett keresztényeket: „nagyon édes volt”, „könnyen zavarba jött”, „akkor volt legboldogabb, ha együtt lehetett a családjával, a gyerekeivel.”

Történetükben az első évezred vértanúinak élete visszhangzik: „Nézzétek, mennyire szeretik egymást!”

Mennyire más világ ez, mint az Iszlám Államé, melynek szóvivője, Abu Mohamed al-Adnani szeptemberben arra buzdította valamennyi követőjét, hogy keressen valakit, aki nem az iszlám híve, és „zúzza szét a fejét kővel, szúrja le késsel, üsse el autóval, taszítsa le egy magaslatról, fojtsa meg vagy mérgezze meg.”

A vértanúk legfőbb tette ez: megmutatják a világnak, hogy a szeretet népe vagyunk, a gyűlölettel szemben. Ebben a küzdelemben mindig a szereteté a végső győzelem.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2015. március 2.