Így élünk mi – Monserrat kolostor fiúkórusa
Spanyol nyelvű kisfilm, angol felirattal
Spanyol nyelvű kisfilm, angol felirattal
José Cruz Moita dos Ferreiros (portugál) atya táncol az oltár előtt (2014 húsvétján) Forrás: Gloria.tv
Gyerekként olykor összevesztem a bátyámmal. Egyszer még az is előfordult, hogy oly nagy volt bennem az indulat a vélt sérelem után, hogy örökharagot kiáltottam Neki és kitagadtam, hogy nem a testvérem többé. Édesanyánk aki meghallotta ezt, köztünk termett és a következőt mondta nekem.
„Hogy merészelted ezt mondani?
Akinek tavaly nem lógtak a karácsonyfáján püspökök, gyorsan megpróbálhat beszerezni pár darabot. Politikailag korrekt (PC) készlettel van dolgunk: van színesbőrű
„Az én Istenem – gazdagsága szerint – dicsőségében ellát majd benneteket Jézus Krisztusban mindennel, amire szükségetek van.” (Fil 4,19)
Kétségbeesve omoltam le a földre kicsi alagsori lakásunkban. „Istenem, mit tegyek?” – kiáltottam hangosan. „Hálás vagyok ezért a gyermekért, de állandóan rosszul vagyok. Mindegyre hánynom kell, és így nem járhatok dolgozni. Mi lesz velünk?”
Angol és magyar felirattal Forrás: Gloria.tv
Mi a földi élet pár pillanata az örökkévalóság boldogságához képest?
Az 1880-as esztendő lejegyzései (2.)
A magyar fordítás christianae.wordpress.com forrásmegjelöléssel terjeszthető.
Ötnyalókás boliviai video a Pápanyalóka blog oldalról
Az aggályos lelkű keresztény túlzott bűntudatot érez, ezért gyakran szorong. Szenvedéssel teli állapotában sokat segít néhány alapvető szabály betartása.
Az aggályosság egyfajta kényszeresség, amely a valláshoz, illetve a bűnhöz kapcsolódik. Az aggályos ember bűnnek tart olyasmit is, ami nem az. Például bűntudatot érez, ha meglát egy erotikus reklámot, még ha azonnal elfordul is. Túlzott bűntudata miatt gyakran szorong.
Egyszer hallottam egy szerzetesnővér hivatástörténetét, melyben úgy írta le hivatáskeresésének folyamatát, mint egy túsztárgyalást, amelyben Isten ejtette túszul az ő hivatását, s neki az volt a feladata, hogy tárgyaljon ennek kiszabadításáért. Végtére is felfedezte az igazságot, amelyet Mike Schmitz atya olyan jól megfogalmazott. „Isten nem fog választ várni egy olyan kérdésre, amit Ő nem tett fel.”
Úristen! Igazság kútfeje, kegyelem kimeríthetetlen forrása, ki parancsolataidról megfeledkezett népedet néhanapján a szolgaság jármával sújtod, hogy megtörjed gőgjét, s amint a büntetésben gazságot adtál, a megbocsátásban újból kegyelmet adj neki: bevalljuk, Uram őseink nyugtalanságát, beismerjük mindennapi vétkeinket, amellyekkel ellened támadván, valóban megérdemeljük ostorodat.
Istenről és tulajdonságairól tehető élményi tapasztalatainkat alapelvszerűen jellemzi, hogy legfeljebb árnyképekben tudjuk őt meglátni, de az egyes árnyképeket már összekapcsolni nem tudjuk, mert szemünk előtt folyton ide-oda suhannak és sohasem látjuk egyidejűleg őket. Értelmi ténykedéssel egybefoghatjuk és teológiailag rendezhetjük ugyan Istenről való elképzelésünk különböző elemeit, az ilyen teológiai rend azonban nem ad szemléletünknek olyan képet, mely fogva tarthatná.
Ősz van. Hideg, nyirkos lett az idő. A nappalok rövidebbek lettek, az éjszakák hosszabbak. Az emberek sietve igyekeznek haza. Benn a melegben a jó, kinn nem szívesen álldogál az ember. Alig vannak az utcán. Csak a szél kavarja fel a fákról lehullott sok levelet.
„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle.” (Jn 15,16)
Hol tudta így elrontani?
Az iskolában ő volt az, akihez mindenki hasonlítani akart. Én is. Mindenben jó volt. Kitűnő jegyek, fiúk, gazdagság – mindene megvolt. Mintha különös mágnes lenne, mindenből a legjobbat vonzotta magához. Sokszor volt ilyen gondolatom: „Ó, ha csak egy napig lennék olyan tehetséges, olyan gyönyörű stb., mint ő”.