Istenről és tulajdonságairól tehető élményi tapasztalatainkat alapelvszerűen jellemzi, hogy legfeljebb árnyképekben tudjuk őt meglátni, de az egyes árnyképeket már összekapcsolni nem tudjuk, mert szemünk előtt folyton ide-oda suhannak és sohasem látjuk egyidejűleg őket. Értelmi ténykedéssel egybefoghatjuk és teológiailag rendezhetjük ugyan Istenről való elképzelésünk különböző elemeit, az ilyen teológiai rend azonban nem ad szemléletünknek olyan képet, mely fogva tarthatná.

Róla való képzetünk sohasem egyetlen kép, hanem mindig számtalan egyes képből áll, melyek mindegyike független a másiktól. A csillagos eget sem tudjuk szemünkkel egyszerre átfogni, hanem keletről nyugatra, majd nyugatról keletre kell fordulnunk, az egyik csillagképet a másik után kell szemügyre vennünk, az egyik nézését abba kell hagynunk, hogy a másikat láthassuk.

Még sokkal nagyobb fokban áll ez azokról az élményi ismeretekről, amelyeket Isten lényegéről nyerünk. Megismerjük ezt és azt, nem tudjuk azonban a kettőt képzeletünkben egyesíteni; az egyikre gondolva a másikat eltűnni hagyjuk; a kettő közül egyik sincs teljesen tudatunk központjában és nem éljük át teljesen, ha erőltetni akarjuk egyszerre látásukat. …

Törd a fénysugarat színeire: mindegyik szép, mindegyik gyönyörködtethet. Kíséreld meg újra egyesíteni a színeket: talán már
csak valami nyomorúságos fehéres-szürkét tudsz kihozni! A tiszta osztatlan fényt csak az ég boldog lakói látják. Idelent mi pótlékul, a fény törése következtében csak halvány visszfényt látunk, — elegendőt természetesen ahhoz, hogy higgyünk és belemerüljünk. Kíséreld meg a megtört sugarakat újra egybefogni: nem látsz egyebet, mint titkot! Fogalmak módjára széttagolhatod, de sohasem nézheted úgy, mint valami képet. …

Meg kell tehát elégednünk azzal, hogy tudatunk Istenét mint élő lényt, mint egy és ugyanazon valóságot, ennek vagy annak az isteni tulajdonságának a nézőpontjából lássuk. Inkább kell türelemmel megmaradnunk az Örökkévalóra, Mindenhatóra, Mindentudóra való gondolásnál, mint kutatnunk, milyen az örökkévalóság, mindenütt jelenvalóság, mindentudóság. Nem szabad sürgetnünk, nem szabad a következtetések sorát erőltetnünk, mert mindezek, amennyiben netalán helytállók, mégis mint a harmat csak cseppenkint szivároghatnak lelkünkbe és csak a nyugodt szemlélődés útján, az előzmények lassan haladó megértése által nyernek bennünk maguktól alakot.

Gram. of. Ass. 1870; Ch. VIII. §. 2:2.

Mindnyájan valljuk, hogy ő végtelen, tökéletessége végtelen sok és ő végtelen mindegyikben. …

A végtelenségnek a megjelenése titok. A természet és kegyelem titkai nem egyebek, mint a mód, amely szerint végtelensége megmutatkozik és szellemünkbe behatol. Sokan vannak, akik elismerik ugyan az ő végtelenségét, de meghökkennek és nehézségeket támasztanak, ha végtelensége képzelőerejükkel összecsap és értelmüket szorongatja. Nem tudják elviselni a teljességet és a túláradást, a roppant zajlást és heves búgást, az isteni tulajdonságok körös-körül hullámzó áradatát. Mgy azután a végtelennek határt szabnak, a végtelent saját korlátoltságuk szerint korlátozzák, a maguk szempontja szerint mérik és a maguk formái szerint alakítják; és ha ez valamiben különbözik az isteni természet valamely magában álló tökéletességének vagy kiváló tulajdonságának, szeretetének, igazságosságának vagy hatalmának kifürkészhetetlen mélységétől és mérhetetlenségétől, akkor egyszerre megzavarodnak, elfordulnak és nem akarnak hinni. …

Milyen meghitten és kellemesen és mennyire mélységesen a miénk a láthatatlan levegő körülöttünk! Egyre és egyre belélegezzük s nem tudunk élni nélküle. Körüllegyezgeti arcunkat, játszik és enyeleg velünk, fáradság nélkül haladunk át rajta, mert engedelmesen kitér lépteink előtt s készségesen követi nyomdokainkat. De ha hatalmával tör ránk, ugyanaz a hangtalan fuvallat, kényünknek és kedvünknek imént még oly engedelmes szolgája, láthatatlan cherubszárnyakkal a messzi térbe emel s a következő pillanatban szédítő mélységekbe sodor. Vagy menj a forráshoz, meríts belőle szíved vágya szerint kelyhedbe vagy korsódba, hogy szomjadat csillapítsd. Merő szolgálatkészségre találsz, mindig készséges rabszolgára, akár sokat kívánsz, akár keveset, szomjadat csillapítani vagy a világ porától és szennyétől megtisztulni. De vándorolj tovább a tengerpartra s ott azt fogod látni, hogy a senkit nem bántó nedű egyszerre más jelleget öltött. Megbírtál vele, míg egyszerű alázatosságában meghajolt előtted, — de ki látja a tenger öblében borzadás nélkül hatalmas kiterjedését? Ki hallgatja rettegés nélkül a hatalmas hullámzuhatagok reccsenését a parton? Ki érzi rémület nélkül, amint a víz alatta emelkedik és dagad, magasodik és hatalmasan inog, maga pedig játékszer gyanánt ide-oda vetődik, teljesen kiszolgáltatva ama hatalom önkényének, mely idáig társa, sőt rabszolgája volt? Vagy közeledj a lánghoz: melegít és világít. De ne lépj nagyon közel hozzá! Ne légy nagyon merész, mert megváltoztatja jellegét. Ez az elem, melyet oly szép nézni, melynek oly ragyogó a valója, mely oly ingerlő alakulásaiban, oly lágy és hízelgő mozgásában: a maga legmélyebb és kiszámíthatatlan lényegében hevesnek és ellenállhatatlanul szenvedélyesnek mutatkozik. Megkínozza, megemészti, hamuvá változtatja azt, akinek még kevéssel előbb fényt és életet jelentett.

Így van ez Isten tulajdonságaival. Amit tudunk róla, mindennapi javunkra szolgál, fényt és meleget ad, táplál, vezet segít. De eredj fel Mózessel a hegyre és vonuljon el melletted az Isten, vagy állj Illéssel a pusztában vihar, földrengés, és tűz közepette: akkor minden titokká és homállyá válik, örvénylő széllé az értelem, őrjítő zűrzavarrá a képzelet, dúló viharrá és mindent elborító áradássá az érzelem számára! Ekkor jutunk mi emberek ismét tudatára, hogy mi emberek vagyunk, és ő Isten, és hogy az árnykép, melyben őt a természet mutatja, nem az ő igazi képe.

Így leszünk fogékonyak további fények és További mélységek iránt, amiket a kinyilatkoztatás tár fel nekünk.

The infinitude of divine attributes, 1849; Disc. to Mix. Congr.: 15.

Óh, én Uram! … Imádlak Téged, mert oly titokzatos, oly megfoghatatlan vagy. Ha nem lennél megfoghatatlan, nem lennél Isten. Mert a végtelen mi lehet más nekem, mint megfoghatatlan.

Meditations and Devotions.

Forrás

Létrehozva 2015. november 15.