„Állíts, Uram, őrséget szám elé, és védelmet ajkam kapujához!” (Zsolt 141,3)
Máig emlékszem, mikor tűnt fel először a csukott ajkak ereje. A kollégiumi szobámban ültünk a lányokkal, és beszélgetés közben felmerült valakinek a neve, akit mindnyájan ismertünk a főiskoláról. Egymás után mindenki kifejtette a véleményét erről a személyről.
Ez a kis írás nem a szűken vett párkapcsolatról fog szólni, előre is elnézést érte. A bejegyzés a magányos ember veszélyeztett helyzetére, mint a modern világ egyik pusztító hatására kívánja felhívni a figyelmet. A könnyed vígjátékok üzenetén túl a szingliség legnagyobb veszélye – miképp az angolból vett kifejezés etimológiája is jelzi – az egyedüllét életformává válása, amely a kezdeti szabadság érzése után magányossá teheti és megbetegítheti az embert, elvéve annak cselekvési szabadságát.
A közel-keleti tömeges vértanúságot, mint minden korábbit, a kereszténység történelmi jelentőségű terjedése fogja követni. Szent II. János Pál megjövendölte.
„A második évezred végén az Egyház újra a vértanúk egyháza lett” – mondta a kereszténység harmadik évezrede elé tekintve. „Az első évezred Egyháza a vértanúk véréből született. „Vajon nem így lesz-e a most kezdődő évszázadban, évezredben is?”
A béke a lélek egyszerűsége,a szellem derűje, a belső nyugalma, a szeretet szövetsége.
A béke a rend. A közöttünk lévő harmónia, az az állandó öröm, amely a jó lelkiismeret eredménye, a szív szent boldogsága. A szívé, melyben ISTEN lakozik.
Mélyen el kellene szomorodnom, amiért (7 éve) elalszom elmélkedéseim és hálaadásaim alatt; hát én nem szomorodom el. Úgy gondolom, hogy
Jézus szent szíve, minden jónak forrása, imádlak Téged, hiszek Benned szeretlek Téged és bánom minden bűnömet.
Neked ajándékozom az én szegény szívemet. Tedd alázatossá, tisztává és minden kívánságodnak megfelelővé.
Minden gendertörekvés ellenére mégiscsak vágyakozunk női és férfi példaképek után.
Egy változásra buzdító jelmondat így hangzik: „Édesapák (és édesanyák), legyetek tudatában értelmes és természetes szülői szerepeteknek!” Mi van mindazokkal, akiknek apa nélkül kell felnőniük? Vajon az életük kezdettől fogva kudarcra van ítélve? Kétségtelenül nehéz az útjuk. Mégis van remény és biztos támasz!
“Azután sorsot vetettek rájuk, és a sors Mátyásra esett, akit a tizenegy apostol közé soroltak. (ApCsel 1,26)
Ha nem is gyakoroljuk ezt a sorsvetést – amely egyfajta játékosságról és talán ószövetségi gyakorlatról tanúskodik, ami igencsak meglephet bennünket ilyen nagy horderejű vállalkozásban –, érdemes a mélyére tekinteni, mert a mélyben örök érvényű tanítást találunk.
A kopt orthodox egyház bejelentette, hogy az úgynevezett Iszlám Állam által meggyilkolt 21 egyiptomi keresztény gyilkosságáról megemlékeznek az egyházi naptárban.
„Legyen gondunk rá, hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást.” (Zsid 10,24)
A bejárati ajtó ablakának támasztottam a homlokomat, könnycseppek szánkóztak le az arcomon. A férjemet néztem, ahogy kitolat a garázs elől, és munkába indul egy új nap reggelén. Aztán odafordultam ahhoz, amit az új nap nekem tartogat: egy ordító kisbabát, felfordult házat, mindent elborító rettegést. Hogy lehetséges ez?
Gyakran elég egy szó, egy szerető mosoly ahhoz, hogy egy szomorú lelket felvidítsunk. Mindenkivel szetetetreméItó akarok lenni, hogy örömére legyek
Az elmúlt hat hónap alatt közel kétmillió irakinak kellett menekülnie otthonából a belháború, illetve az Iszlám Állam előrenyomulása miatt. Csak a legszükségesebbeket vihették magukkal.
A honlapon megtalálható a szabadulás rózsafüzére ima, magyar tanúságtételek, legutóbb pedig a könyv bevezető tanúságtételeit adtuk közre (1, 2, 3, 4,).
Szent II. János Pál pápa a rózsafüzérről szóló apostoli levelében így ír: „A Boldogságos Szűz rózsafüzére a maga egyszerűségében és mélységében az épp megkezdődött harmadik évezredben is nagyon jelentős imaforma, s az a rendeltetése, hogy az életszentség gyümölcseit teremje.”