Véletlenül, a netet böngészve akadtam rá egy – első olvasásra kicsit értelmetlennek tűnő – cikkre, amely valamilyen játékot kínál az olvasók figyelmébe. Először a leírás alapján az a szabadulós játék jutott eszembe, amellyel (régebben) én magam is szívesen játszottam a neten. Olyan játékok ezek, amelyek különböző logikai feladatokat adnak, melyek megfejtésével kijuthatunk az adott szobából, házból és különböző zárt helyiségekből.
George Thomas plébános volt az amerikai New England megye egy kis városkájában. Húsvét reggelén, amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni, egy régi, rozsdás, rozoga madárkalitkát vitt magával és letette a szószék párkányára. Persze mindenki meglepődve nézte és kíváncsian várta, mi fog itt történni.
Csókay András agysebész tanúságtétele a lelki erősség sarkalatos erényéről, a hit megvallásának lehetőségeiről, a sziámi ikrek projektről és saját élete
Marguerite A. Peeters részletesen elemzi az ENSZ 2015 utáni fejlesztési tervét. Alább rövid kiemelések olvashatók az IIS 301-es számú jelentésének elemzéséből. A teljes szöveg Sallai Gábor fordításában a szerző hozzájárulásával letölthető PDF-ben a Katolikus Válasz blog oldaláról.
Sokan jeleztétek felénk, hogy A Papp válaszol írásai annyira értékesek, hogy szinte elveszik a sok gazdag gondolat a három válasz során. Ezért most teszünk egy bátor próbát, és kérdésenként közöljük Papp Miklós véleményét!
Jézus a Getszemáni kertben szívből, szívvel imádkozott, mély átélésben. Igyekeznünk kell nekünk is imádságainkat minél jobban átélni.
Tudok-e, akarok-e szívből, szívvel imádkozni?
A gyermekkel táncoló férfi képét azért szeretem, mert az Élet az IGE lényegét ragadja meg.
Ha hagyjuk, hogy Isten vezesse lépéseinket az élet táncában, akkor Ő ilyen elragadtatott örömmel tudja megajándékozni a Vele való kapcsolatunkat. Jézus úgy szeretne velünk lépésről lépésre betáncolni a mennybe, hogy Vele keringőzve, karjaiba kapaszkodva, szemeibe tekintve, szívében akaratában elmerülve észre se vegyük, hogy áttáncoltuk az életet és Vele átforogtunk és beforogtunk a halál kapuján az Életre.
Lépésről lépésre, félelem nélkül örömből a mennyei örömbe.
1944-ben egy háborúban elesett katona zsebében megtalálták az utolsó „levelét”: A szerk.
Figyelj szavamra, óh Uram!
Azt terjesztették Rólad, hogy nem létezel. Én, ütődött, elhittem.
Tegnap este a felhők között láttam az eget. Rájöttem, hogy becsaptak.
Ha előbb és jobban odafigyelek, rájöhettem volna, hogy ezek még a csillagokat is letagadják.
Ha igazán meg akarod ismerni önmagadat, akkor egyszer-egyszer indulj útra, és vizsgáld meg, mi lakozik benned? Istenem, mennyi szépség, mennyi talentum, mennyi gazdagság, mennyi egyéni, sajátos tulajdonság, mennyi kincs!
Azonban azt is meg fogod tapasztalni, hogy amint a Holdnak egy sötét oldala is van, amelyet innen a földről soha nem látunk, úgy benned is van egy „sötét kamra”. Néha ijesztő, mert még Neked sincs mindig kulcsod hozzá. Még Te sem tudsz oda belépni.
Elég egy pillantást vetni a címhírekre, hogy szorongásba merülj. Tömeggyilkosságok. Tüzelő, gyűlölködő retorika. Kölcsönös gúnyolódás. Perverz rivalgások. Erkölcsi kicsapongás. Vallási üldözés. Terrorizmus. Botrányok. Úgy tűnik, hogy ezek korunk meghatározó jelei.
Nem beszélve a sértések polarizált kakofóniájáról, és a vitriolról, amivé vált a szociális média. Annyira sok a sötétség. Könnyen érezhető, mintha minden oldalról körbezárna. Milyen világban nőnek fel a gyermekeink? És mi tegyünk, ha egyáltalán tehetünk valamit?
Beszélgetés Dr. Márfi Gyula veszprémi érsekkel hitről, evangelizációról, muszlim hódításról.
Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, metropolita 2019 nagyböjtjének második hétvégéjén háromnapos lelkigyakorlatot tartott a váci székesegyházban.