Nyár, meleg, strand, fülledt ritmusok, lágy akkordok, hullámzó dallamok… Kinek ne lenne ismerős ez az idilli kép? Napjaink valósága, vagyis fogyasztói pszeudokultúrája elképzelhetetlen háttérzene nélkül, legyen szó vásárlásról, sportról vagy egyszerűen egy jóleső henyélésről, amit a nyugati kereskedelmi feketemágusoktól fantáziátlanul (franchise-szerűen) átvett terminológia szerint wellnessnek mondunk.
A zene egyidős az emberiséggel. Mindig is a kultúránk része volt, a hét szabad művészet egyike. Ősrégi leletek vannak hosszú, lyukakkal telefúrt csontokról, amiket már korai eleink is muzsikálásra használtak. Biztosan énekeltek is, akik beszélni tudtak.
A Zsoltárok Könyve tele van olyan felszólításokkal, hogy énekelj, zenélj, zengedezz az Úrnak. De a történeti könyvekben is sok helyen olvasunk arról, hogy dalra fakadtak azok, akik Isten hatalmas tetteit megtapasztalták.
Évekbe telt, hogy legyen bátorságom megírni ezt a levelet. De ma, a hónap első szombatján, mely Mária napja, gyóntam és áldoztam.
Figyelmeztetni akarom az olvasókat, milyen veszélyekkel jár a heavy metal zene, különösen a black metal és a sátánista rock.
Olyan csoportokra gondolok itt, mint a Celtic Frost, Slayer, Venom, Possessed és Merciful Fate. Véleményem szerint a legpusztítóbb zene ezek között a King Diamond, akik többször koncerteztek már Lengyelországban is.