Röviden és velősen a Halloween nevű eseményről Sajnos a kordivatnak megfelel, amikor minden kritika nélkül, történelminek feltüntetett hivatkozással veszünk át
Mindenszentek és halottak napja közeleg. Tegzes Katalin segítő nővérrel beszélgettünk, aki személyesen kísér veszteséggel élő embereket, rendszeresen vezet csoportokat és tart lelkinapokat gyászolók számára.
– Évekig dolgozott az Országos Onkológiai Intézetben, folyamatosan a halál közelségében. Az ott szerzett élmények mennyire játszottak szerepet abban, hogy több mint tíz éve rendszeresen vezet csoportokat gyásszal élők számára?
– Eredetileg orvos szerettem volna lenni, de ez a tervem akadályokba ütközött. Tíz évig dolgoztam azonban az onkológiai intézetben aneszteziológus asszisztensként. Tudatosan választottam ezt a foglalkozást, tisztában voltam azzal, hogy az ott ápolt betegek életük sajátos időszakát élik, szembe kell nézniük a halállal is. Természetesen mindnyájunkban az életösztön dolgozik, így a súlyosan, nem egyszer halálosan beteg emberekben is.
Tippek, hogy az ünnep szent maradjon – nem csak egyetemistáknak. A szerk.
Megünnepelni vagy nem megünnepelni a Halloweent? Semmi eretnek vagy bűnös nincs abban, ha valaki jelmezt visel – feltéve persze, hogy az szerény, és nem ösztönöz meggondolatlan viselkedésre. Néhány pohár ital elfogyasztása, ha nagykorú vagy, vagy a tökfaragás szintén ártalmatlan társasági tevékenység, és ki ne élvezne egy kis szezonális édességet? A Halloween parti élményének nem kell filmbe illőnek lennie. Rengeteg alternatíva van, hogy a nap szórakoztató maradjon.
A „Holywins” (A szentség győz) ünneplése egy 2002-ben Párizsból indult kezdeményezés, amelynek célja, hogy Mindenszentek előestéjét, október 31-ét keresztény módon ünnepeljék meg. Idővel ez a katolikus ünneplés a világ többi részére is átterjedt.
„Ma arról gondolkodtam, hogy mit csináljak én, öreg fejemmel? Erőm kevés, és szemlátomást egyre fogy. Életem során több ízben véltem úgy, hogy közel vagyok a halálhoz. És – micsoda ostobaság – mindig elfelejtettem, s igyekeztem elfelejteni – de mit? Azt, hogy meghalok, hogy a halál, ha öt, tíz, húsz, harminc évre is, de mindenképpen igen közel van. Most már, éveim multán, természetesen közel érzem magam a halálhoz, és már nincs értelme megfeledkeznem róla, meg nem is lehet. Ugyan mit csináljak, én, öreg, tehetetlen ember? – kérdezgettem magamtól. S úgy tetszett, semmit, mivel semmihez sincs erőm. De ma tisztán megértettem a világos és örömteli választ. Mit csináljak? Hiszen már bebizonyosodott, hogy meg kell halni. Jelenleg ez a feladatom, mindig is ez volt. És minél jobban kell elvégeznem: helyesen közeledni a halálhoz, és úgy meghalni. Szép és elkerülhetetlen feladat áll előttem, és én még valami mást keresek. Ennek nagyon megörültem. Mindinkább úgy tekintek a halálra, a meghalásra, mint ami nem a feladat vége, hanem maga a feladat.” Tolsztoj, Napló 545.
Nem olyan régen jött divatba nálunk is a Mindenszentek előestéjének megünneplése, amely egy ősi kelta hagyományokból kialakult ünnep. Ryan Duncan azt gyűjtötte csokorba, hogyan is viszonyulunk ehhez az egészhez mi, keresztények?
Nehéz más olyan ünnepet elképzelni, amely annyira heves reakciókat váltana ki a keresztényekből mint a Halloween. A hívő emberek között az október 31 kétes hírnévre tett szert, amely cseppet sem pozitív. Erről a napról a vélemények annyira megosztottak és olyan sok indulatot váltanak ki, hogy mostanában számos keresztény egy olyan dilemmával találta szemben magát, ahol mindenképpen döntésre kényszerül.
Október van, és sok szülő ismét megkérdezi, hogyan kell kezelni Halloweent. Megengedjük-e gyerekeinknek, hogy jelmezbe öltözzenek, és édességet gyűjtögessenek? Boszorkányokkal és szellemekkel díszítjük fel otthonainkat? Kifaragunk-e ijesztő töklámpásokat? Megengedjük gyermekeinknek, hogy részt vegyenek Halloween partikon, vagy más, ilyenkor népszerű tevékenységeken? Néhányan így fogalmazzák meg a kérdést: mivel társadalmunk egyre világibbá vált, kinek az ünnepnapját ismerjük el: a gyermekét vagy a sátánét?