Az győz szenvedélyein, aki imádkozik.
Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.” (Lk 14,27)
„Kövess engem a Twitteren!”- hív a híresség. Bennfentes információkat ígér, szellemes bejegyzéseket kevesebb mint 140 karakterben.
Amikor keresztet vetünk, kezünkkel először fejünket érintjük: ez azt jelenti, hogy Isten a mi Atyánk, aki senkitől sem származik.
Azután ujjunkkal a testünket érintjük: ez jelenti a Fiút, a mi Urunkat, aki az atyától született és alászállt a Szent Szűzanya méhébe.
Azután tenyerünket az egyik, majd a másik vállunkra tesszük: ez jelenti a Szentlelket, aki az Atyától és a Fiútól származik.
Megpihenek abban a tudatban, hogy van Anyánk, és megvigasztalódom, hogy gyermeki bizalommal kiönthetem előtte szívemet, bánatomat s aggodalmamat, s eltelek bizalommal, hogy Te bizonyára megértesz engem.
„A versenyző akkor nyer koszorút, ha szabályszerűen versenyzik” (2Tim 2,5).
“Az emberekkel szemben legyetek óvatosak, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroztatnak benneteket!” (Mt 10,17)
„Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott szó.” (Péld 25,11)
Szeretem Jézust. Szeretem Istent. Szeretem az Ő igazságát. Szeretem az embereket. De nem szeretem az előrecsomagolt kegyes szövegeket. Amiken olyan tökéletes kis masnik vannak. És kicsit túl simának mutatják az életet.
“… és egyszerre ott az egyetlen válasz karunkban: a Gyermek mosolya, amely elképeszt és lefegyverez”. (Paul Claudel)
Istennek felénk kiáradó szeretetét, ha észrevesszük, boldogok leszünk. Tulajdonképpen ezt a feladatot is kaptuk a földi élet számára, hogy vegyük észre azt, amit észre kell vennünk: Istennek, felénk kiáradó szeretetét.
Tegnap már a második gyertyát gyújtottuk meg az adventi koszorún. Nem rohan az idő, egyenesen vágtat! Két hét, és itt a karácsony. Mi, keresztény körben (és reméljük, nem csak mi) két síkon készülünk.
„Nem hívnak többé elhagyottnak, sem országodat magányosnak, hanem így neveznek: „én gyönyörűségem”, és országodat: „menyasszony”, mert az Úr örömét találja benned…” (Iz 62,4)
Megkérdeztek néhány gyereket, szerintük mi a szeretet. Egyik azt válaszolta, szeretet az, amikor az anyuka babát vár, és az apuka kilakkozza az anyuka lábujjkörmeit. Egy másik szerint az a szeretet, mikor az apja hazajön munka után koszosan, büdösen, és az édesanyja megdicséri, milyen jóképű.