KHM

Az útszéli kereszt üzenete… Imre atya írása

Rajtam a kamera?

„Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket.” (Mt 6,1a)

Nagyobbik fiam nemrég lett kilencéves. Mint minden gyerek, ő is izgatottan vette tudomásul, hogy még „nagyobb” lett. Az ő különleges napján kidüllesztett mellkassal, emelt fővel járkált. Miután egész nap indokoltan a figyelem középpontjában volt, este közölte velem, hogy mivel már kilencéves, ő akar mosogatni. Legalábbis azt, amit ő használt.

Beszélj nekem a szerelemről

Ismeretlen, szép szerelmem, valahol, tõlem távol, vagy talán mellettem lélegzel, élsz…
De arcod vonásait nem ismerem, sem az életedet szövõ ujjakat és fonalat.
Semmit sem tudok, míg csak te magad meg nem mutatod az életvásznadat létrehozó fonalat és csomókat.

Az afrikai dzsungel magyar hőse

A világ egyik legnyomorúságosabb országában, a Kongói Demokratikus Köztársaság eldugott vidékein dolgozik közel húsz éve egy magyar szemorvos, akihez nyolcmillió páciens tartozik. Hardi Richárd átvészelte az elmúlt hatvan év legvéresebb konfliktusát, 10-15 éve vak embereknek adja vissza a látását egy 20 percig tartó, párezer forintba kerülő műtéttel, olyan helyekre jut el, ahol korábban még nem járt szemorvos, és olyan esetekkel találkozik, amelyeket lényegében nem ismer az orvostudomány. Most élete főművén dolgozik, hogy öregkorára visszatérhessen Magyarországra.

A nyolc boldogság

A tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek, ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket:

1. „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. 
2. Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.