Jóság-etüdök
Kis villanások a jóságról. A végén még az sem zavar, hogy kiderül: egy biztosítótársaság reklámját nézem. A szerk.Forrás: YouTube/Gloria Tv
Kis villanások a jóságról. A végén még az sem zavar, hogy kiderül: egy biztosítótársaság reklámját nézem. A szerk.Forrás: YouTube/Gloria Tv
Mindenható örök Isten Mennyei Atyánk!
Te az embert a magad képmására teremtetted!
Azt akartad, hogy az ember a földnek szelíd pásztora és őrzője legyen.
Embertársaihoz pedig testvéri szeretettel forduljon.
„Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.” (Zsolt 147,3)
Mialatt felnőttem, az olyan műsorokat szerettem a tévében, ahol tökéletes családok élték tökéletes életüket, és ha volt is valami gondjuk, az 30 perc alatt megoldódott. Különösen azokat néztem szívesen, ahol az anyukák mindig kedvesen bántak a gyermekeikkel. Mennyire vágyakoztam egy olyan anyukára!
Kikapcsolt tévé mellett családi életünk igen távol volt a tökéletestől.
Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! A szeptemberi életigében megpróbáltuk végiggondolni azt a módot, hogy az életforma vezetésünkben hogyan kell és lehet bizonyos dolgokat elhanyagolni, frusztrálni. Nagy élet-művészet, bizonyos dolgokat úgy „hanyagolni”, hogy egyszerűen elengedjük, lemondunk róla. Ez annyi, mint szélnek ereszteni.
Pio atya sokat tanított az erényekről, melyek közül külön kiemelte a hitet, a reményt és a szeretetet, de elengedhetetlenül fontosnak tartotta az engedelmességet, a bizalmat, a hálát és a mértékletességet is. A legfontosabb keresztényi erények szerinte a szeretet és az alázatosság.
„Öltsetek tehát magatokra – mint Isten választottai, szentek és szeretettek – könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet… Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.” (Kol 3,12-14)
Az utazás komoly megpróbáltatás nekünk, lányoknak. A megszokott hely töredékébe próbálunk beszuszakolni mindent, amit vinni szeretnénk. Nagy kihívás! A repülés különösen az. Hogy kevesebbe kerüljön, gyakran csak egy kézitáskát viszek magammal. Ami annyit tesz, hogy egyetlen kis táskába kell mindent belegyömöszölnöm.
A paleolit táplálkozás hívői szerint az emberi DNS nem alkalmazkodott a mai ember étrendjéhez, és sok modern betegséget a tej- és keményítőtartalmú élelmiszerek fogyasztása okoz. Ennek tudományos bizonyítása azonban igen gyenge lábakon áll, a kérdés ennél jóval összetettebb.
(A szerző egyetemi tanár, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara Orvosi Biológiai Intézetének intézetvezető igazgatója.)
Megfigyeltem, hogy az a lélek, amelyik azonnal odafigyel a beszélgetésekre és szórakozásokra, keveset gondol az Istenre. Aki ugyanis Istenre gondol,
Szeretem a jó könyveket és filmeket. Különösen azokat, amelyek életszerű helyzeteket tárnak elém, vagy egy, már bennem is felvetődő kérdést – következetesen – gondolnak tovább. Érdekel, hogy egy adott helyzetre hányféle feleletet lehet adni, milyen megoldás(oka)t lehet találni. Ha jó az alkotás, akkor belülről szembesülhetek a válaszok miértjével, a szereplőkben munkálkodó és a lélek mélyéből származó okok sokszínűségével. Mert a válaszok többnyire nagyon mélyről fakadnak. (Ismétlem: most jó könyvekről és igényes filmekről van szó. )
Ne veszítsd el bátorságodat, ha sokat dolgozol és csekély az eredmény. Ha belegondolnál, hogy egyetlen lélek mennyibe kerül Jézusnak, abbahagynád
De ami számomra nyereség volt, azt veszteségnek tartottam Krisztusért. Sőt, mindent veszteségnek tartok Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének mindent fölülmúló voltáért. Őérte mindent veszni hagytam, és szemétnek tekintek, csakhogy Krisztust elnyerjem. (Fil 3,7-8a)
Háromféle nézőpontból lehet szemlélni a világot: Krisztus nélkül, Krisztussal találkozva és magával Krisztus szemével. A keresztény ember arról ismerszik meg, hogy mindhárom nézőponttal azonosulni tud.
„Ne legyetek semmiben sem aggodalmaskodók, hanem minden helyzetben hálaadással végzett imádságban és könyörgésben terjesszétek a kéréseiteket Isten elé! Isten békéje pedig, amely meghalad minden értelmet, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban.” (Fil 4, 6-7)
Hányszor hallottuk az evangéliumban, hogy egy hajszálunk sem vész el, hányszor hangzik el a Szentírásban, hogy „Ne féljetek!” De sokszor úgy tűnik, bizony félünk, sőt szorongunk.
Az ember saját halála a legtöbbek számára egy végtelenül ijesztő dolog, mert a mi kultúránkban a halál után semmi sem következik, a kérlelhetetlen vég után talán csak az emlékünk marad utánunk (origo.hu)
A fenti írás – jellemzően ─, egy hete jelent meg, halottak napja alkalmából. Mintha bizony a halál kérdését csak ez a nap aktualizálhatná. Az is jellemző, hogy a gondolatmenet valójában csak a gyásszal, mint lélektani kihívással foglalkozik, s a halál, mint olyan nem merül fel problémaként.
Csak ha már értjük, hogy mind csődbe mentünk (mindössze egyesek ellen nem indult még el a csődeljárás), akkor rendelkezünk a megfelelő nézőponttal, hogy rákérdezzünk: a kereszténység boldogít-e.