Az interneten napok óta kering ez a sokkoló videó. Azt hiszem, az ISIS rémtetteit leszámítva mostanában kevés elborzasztóbb dolgot láttam ennél. Nem tudom máshogy mondani: a felvételen a jogokért harcoló, álszent, liberális nyugatot látjuk pőrére vetkőztetve. Saját világunkat. Még mindig a videó hatása alatt írom ezt a bejegyzést, émelyegve, mint a Mátrix vagy a Saul fia megnézése közben.
Ugye ismeritek Szent Bakhitát? Már akkor megigézett a mosolya, amikor még semmit se tudtam róla, csak egy idős szerzetesnő fotóját láttam. Olvasva ezt-azt, megpróbáltam versben összefoglalni őt, valahogy úgy, ahogy Harsányi Lajos foglalta össze szonettben a szenteket. A szonettforma persze korlátoz, különösen a szigorúbb, négyrímes változatban.
Érdekes volt olvasnom a Medjugorje Hangja c. összeállítás októberi számában az alábbiakat, melyek elgondolkodtattak.
„Vicka unokatestvére, Karlo mondta nekem minap: Amikor gyerekként a sötétben elmentem a házak mellett, azt hallottam, hogy minden család a rózsafüzért imádkozza. A Miatyánk és az Üdvözlégy ritmusára mentem, mely minden ablakból hangzott felém. Ma, ha elmegyek ugyanazon ablakok előtt, akkor a televíziók zaja jön felém, és ez elszomorít. Nem ismertük fel meglátogatottságunk idejét, ez súlyos dolog.
„Azt a kincset, amit kapunk az imádságon, az Istennek a jelenlétén keresztül, nem azért kapjuk, hogy magunk számára őrizgessük, hanem
Kérdés:
Mi a jelentősége a kérő imának, amikor Isten úgyis mindentudó, mindenható és jóságos, s pontosan tudja, mire van szükségünk, mi szolgálja az üdvösségünket és mi nem?
A Magyar Televízió Új nemzedék c. műsorának stábja a máriapócsi ikonfestő táborba látogatott.(forrás: MTVA)
A római katolikus naptár szerint ma ünnepeljük Nursiai Szent Benedek rendalapító apát, Európa fővédőszentjének ünnepét. A bencés rend alapítója maradandót alkotott: templomot, kolostort épített, támogatta az arra rászorultakat, egyúttal megalkotta a bencés rend Reguláját, ami a latin rítusú szerzetesrendek szabályainak alapjává vált.
Második kelléke a testi felkészültségnek, ha az Úr asztalához illőképpen akarunk járulni, hogy megfelelő legyen a ruházkodásunk.
Hiszen ez már a jó ízlésnek s tisztességnek követelménye, amelynek nemcsak emberekkel, hanem – s annál inkább – Istennel szemben van helye.
Bizonyára bocsánatosan vétkeznék az, aki csupa hanyagságból szurtosan, rongyosan járulna az oltárhoz a királyok Királyát fogadni; ahogy röstellne tisztességes emberek, különösen földi előkelőségek előtt megjelenni. A szegény, a koldus azonban ruhája miatt ne maradjon távol „a szegények igazi Atyjától” s ne fossza meg magát ettől az igazán isteni alamizsnától. Mert nála az Üdvözítő nem a ruhára, hanem a szívre tekint.
„Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk.” (1Jn 3,1a)
Az emelvényen álltunk az iskola dísztermében. A mellettem lévő lány nyakát nyújtogatva keresett valakit szemben a nézőtéren. Tudtam, hogy az apját keresi. A szülei elváltak, és az apja már sokszor cserben hagyta. Most azt ígérte, itt lesz. De ahogy a karmester az utolsó hangot is elintette, és az apja még sehol sem volt, társam arcára kiült a bánat.
Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban !
A belső élet dolgaiban bolyongtunk a májusi életige során gondolat és érzésvilágunkban. Az ember azt gondolná, hogy az ilyen meghitt kapcsolat Istennel, egy nagyon jól-rúgózott „pulmann-kocsit” ad az életéhez. Titkos elvárás támad szívünkben, hogy Isten biztosítson nekünk egy jól rúgózott, gördülékenyen olajozott életpályát, mintegy a belső élet jutalmaként. Hogy a zökkenők minél kisebbek legyenek, vagy tán’ ne is legyenek!
Sebastiano del Piombo festménye (készült 1532-1535) Prado Museum, Királyi Gyűjtemény (Madrid)
Lerombolunk „minden okoskodást és minden magaslatot, amely az Isten ismeretével szemben emelkedik, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre.” (2Kor 10,5)
Egyik reggel iskolába indulás előtt nyolc éves kisfiam odajött hozzám, és így szólt: „Anya, ma nem akarok aggódó lenni. Nem akarok félni attól, hogy nem leszel itthon, mikor hazajövök az iskolából. Nem akarok félni attól, hogy a tanító néninek nem fog tetszeni, amit itthon csináltam környezetből. És nem akarok aggódni apáért, hogy nehogy autóbalesete legyen. Olyan akarok lenni, mint a többi gyerek, akik sosem félnek semmitől!”
Már az előző hétvége, de hétfőn már abszolút mértékben szinte minden a görög krízis és csődhelyzet körül forgott. További megszorítás igénye, kilépés a valutaunióból, Grexit, Igen, Nem: ezek a kulcsszavak. Mindeközben az elmúlt 5 évben mintha az igazi emberi oldal elveszett volna. Mit tesznek az emberek magukért? Mit tesznek másokért? Mit tesznek a keresztények? Mit tesz a Görög Ortodox Egyház? Mit tesznek a katolikusok?