Mit tesz bennünk a Feltámadott?
Garadnay Balázs atya előadása (Pécs, 2016. április 11., Keresztény Orvos Társasága)
Garadnay Balázs atya előadása (Pécs, 2016. április 11., Keresztény Orvos Társasága)
Egy a megkülönböztetést magas fokon gyakorló atyától a következő észrevételt kaptam, ami miatt a fohászt eltávolítottam. A szerk. „az elsők
Ó, Mária Szeplőtelen Szíve, te vagy Isten szent anyja és gyengéd anyánk. Nézd a szorongást, amelyben az Egyház és az egész emberiség él a materializmus terjedése és az Egyház üldözése miatt. Fatimában figyelmeztettél ezekre a tévedésekre, amikor beszéltél Oroszország tévedéseiről. Te vagy az összes kegyelem közvetítője.
Bagdi Bella életmódfejlesztő és mantraénekes a szenvedést akarja kiiktatni az emberek életéből és a szükségletek beteljesedését tartja kiemelten fontosnak. A Boldogságórák már Erdélybe is eljutottak. A szerk.
Először is a pozitív pszichológia1 a valóságban inkább különféle ezoterikus gyakorlatok és tanok gyűjteménye, mintsem pszichológia. Mikor el akarják adni, rengeteg szó van arról, hogy milyen komoly tudományos háttere van2, ettől elringatva az ember nem veszi észre, hogy a pszichológus szépen lépésenként beviszi egy ezoterikus meditációba, ahol pár perc múlva már szellemi segítőt kell hívnia.
Régen erősnek éreztem a gyűlölet szót Istennel összefüggésben, akkor is, ha a Biblia használja. Azt gondoltam, az emberek nem gyűlölik Istent, legfeljebb nem hisznek benne. Közömbösek vagy kételkedők, de nem utálják Istent, inkább csak nem érdekli őket az Isten-kérdés, vagy egyszerűen nincsenek meggyőződve Isten igazságáról. Ma már máshogy látom.
Hogy az ember tökéletesen szerethesse Őt,
Ne keressen sehol másutt szeretetet.
Hogy teljesen megismerje Őt,
Igyekezzék semmiről sem tudni.
Dr. Kovács Gábor atya előadássorozata a Mária Rádióban
Sokszor találkoztam már házasságra készülő párokkal, akik tisztaságban akarnak élni, de tanácsot kértek abban, hogy meddig mehetnek el a gyengédség kifejezésében. Hol a határ? Egy csók? Egy ölelés? Vagy annál több?
Úgy is mondhatnánk: mi az, ami még nem bűn és mi az, ami már bűn?
Minden ember megkapja a mennyország kulcsát, de ugyanaz a kulcs nyitja a pokol kapuját is.
Mit ér tehát a mennyország kulcsa? Való igaz: ha nem kapunk egyértelmű útmutatást, hogy melyik a mennyország kapuja, és melyik a pokolé, a kulcs használata nagyon veszélyes lehet. A kulcsnak azonban mégiscsak van értéke: hogyan léphetnénk be nélküle a mennyországba? Az útmutatás a kulcs nélkül mit sem érne.
Hogyan tudhatjuk előre, hogy milyen hatása lesz Krisztusnak mint a világ ítélőbírájának megjelenése az emberekre, a jókra és gonoszokra egyaránt?
Tudhatjuk, vagy legalábbis valószínűnek tarthatjuk három forrásból. Az első forrás Krisztus Urunknak saját jövendölése: „Akkor majd feltűnik az Emberfiának jele az égen és jajveszékelni fognak a föld minden népei.” (Mt. 24, 30.)
A második forrás a következtetés abból a hatásból, amelyet Krisztus Urunk megjelenése már földi életében gyakorolt az emberekre.
NEM. ÉS LIBERÁLIS SEM.
Ma a katolikus rádióban a szocializmust tárgyaltuk. Feltettük a kérdést: Lehet egy katolikus szocialista? A válasz: „nem!” Eljutunk oda, hogy mi ez, legalábbis nagyon kezdetleges formában.
Gondolj például IX. Piusra, Qui Pluribus: 16. Ehhez a célhoz a kommunizmus kimondhatatlan doktrínája is irányul, amint azt nevezik, egy olyan doktrína, amely a leginkább ellentmond a természeti törvénynek. Mert ha ezt a doktrínát elfogadnák, bekövetkezne mindenki törvényeinek, kormányának, vagyonának, sőt maga az emberi társadalomnak a teljes pusztulása.
Dr. Kovács Gábor atya előadássorozata a Mária Rádióban
„Sokan sürögnek Jézus körül, akik szeretik az ő mennyei országát, kevesen, akik keresztje alá hajtják vállukat. Sokan vannak, akik vágyakoznak vigasztalására, de kevesen kérnek részt a megpróbáltatásból. Lakomájában sokan mellé ülnek, böjtjét kevesen vállalják. Arra mindenki vágyakozik, hogy vele örvendezzék, kevesen akarnak valamit szenvedni érte. Sokan követik Jézust a kenyértörésig, de kevesen isszák ki vele a szenvedés kelyhét. Sokan áldják a csodáit, kevesen követik a kereszt gyalázatáig.” (Kempis Tamás: Krisztus követése)