Találkozás a 80 éves Kovács Gábor pap költővel
A közelmúltban ünnepelte nyolcvanadik születésnapját Kovács Gábor római katolikus pap és költő, többek között a Mágia és hit című könyv szerzője. Betegeskedése miatt visszavonultan él egy kis zsámbéki házban. Otthonában beszélgettünk vele.
Zseniális példával rukkolt elő a híres matematikus
John C. Lennox az Oxfordi Egyetem matematikaprofesszora számos hitvédelmi könyv szerzője is. A tudomány valóban eltemette Istent? című könyvében felteszi a kérdést: a tudományban valóban minden az ateizmus felé mutat? Lehetséges, hogy a teizmus jobban összefér a tudománnyal, mint az ateizmus? A következő idézet a könyvből egy zseniális példával mutatja be, hol is van a teremtő Isten helye világunkban.
Az Ave verum Corpus natum (Üdvözlégy, szent Test) kezdetű énekünk egy verses antifóna a Legméltóságosabb Oltáriszentség tiszteletére. Ezt az imád- ságot a hagyomány szerint Szent Péter 198. utóda, Őszentsége VI. Ince pápa (1282 – 1362. szeptember 12.) szerezte. Az Ave verum eredetileg az Úrfelmu- tatáskor mondandó fohász volt, de gyakran használták szentségi áldás alkal- mával is. Legalább négy változata vált ismertté, az egyik záró szakasza ekkép- pen szól: O clemens, O pie / O dulcis Jesu, Fili Mariae. Mi az Éneklő Egyház által (ÉE 159) és a Hozsannából (H 315) ismert, talán legelterjedtebb változa- tot ismertetjük.
„»Te vagy El Roi (az Isten, aki lát engem)!« Azután hozzáfűzte: »Valóban itt láttam azt, aki lát engem?« „(Ter 16,13b)
Kaptam egy hosszú üzenetet, lassan elolvastam. Majd még egyszer. Olyasmivel vádolt meg, amit sohasem mondtam. A szociális médián megjelent bejegyzésemet magára értette, pedig egyáltalán nem róla szólt.
Döbbenten néztem az üzenetet.
Szinte észrevétlenül, de egyre markánsabban van jelen az LMBTQ-ideológia a keresztény körökben – immáron nem csak külföldön, hanem Magyarországon is. A téma rendkívül érzékeny, amelyről egyre kevesebben mernek nyíltan beszélni, hiszen a tolerancia diktatúrája nem engedi a hagyományos értékek hangsúlyozását. A vád hamar megszületik, párbeszédre esély sincs.
Ahogyan az elmúlt négy évben, úgy a jövőben is szeretnénk hangsúlyozni, hogy különbséget teszünk a bűn és a bűnös között, senkit nem kívánunk elítélni, de lelkiismeretünket sem kívánjuk elhallgattatni – pontosan azért, mert vannak olyanok, akik tudatosan ezt szeretnék. Schittl Eszter vendégszerzőnk írása.
Milyen kevesen gondolnak arra, hogy voltaképp mélységes hálával és meg nem szűnő köszönettel tartozunk Istenünknek – a pokolért! Hogy szólt róla, tudomásunkra hozta és valóságát fellebbentette előttünk!
Hiszen Isten megtehette volna, hogy földi életünkben elrejti előlünk és csak halálunk után sújt vele. Emberileg szólva így bosszúállóbb jellegű, hatásosabb, borzasztóbb és dermesztőbb lenne. Viszont azonban ez esetben elgondolhatatlanul több lélek is jutott volna a kárhozatba.
Míg így? Hány ezer és millió embert tart vissza a bűntől, ha nem is a szeretet, hát legalább a félelem és a számítás, hogy ne kerüljön a pokolba. Sőt talán még a szentek magasröptű életszentségében is volt része neki és szerepelt, mint mellékindítóok, ráadásos vagy erősítő hatás a pokol.
Szilágyi Anna remek cikket írt múlt héten a 777-en a telefonfüggőségről, amelyben egy pap mellett egy pszichológus és egy vlogger is megszólalt. A téma érzékenyen érint, mert az elmúlt időszakban egyre gyakrabban érzem, hogy a (több)generációs ,,betegség” engem is súlyosan érint.
Először is, a lengyel [helyesen: karagandai. A szerk.] Jan Pawel Lenga nyugdíjas érsek azt mondta, hogy azok a püspökök, akik kézbe áldozásra kényszerítik az embereket, „a pokolba kerülnek”. ITT
Ahhoz, hogy egy ember a pokolra jusson, halálos bűnt kell elkövetnie. Ahhoz, hogy a bűn halálos bűn legyen, amiért valaki felelősséggel tartozik, a dolognak súlyosnak kell lennie, az embernek tudnia kell, hogy helytelen, aztán tovább menni, és megtenni, vagy azt tanácsolni, hogy meg kell tenni, másokat kényszeríteni, hogy tegyék, stb. KILENC módon lehet osztozni mások bűnösségében.
Minden, ami az Eucharisztiához és a szentáldozáshoz kapcsolódik, komoly dolog, tehát ugyanezen bűncselekmények súlyosak a tartalmuk miatt.
Bármily szörnyűek is a pokol szenvedései, ezek egyénenkint különbözők.
Miként a mennyben ,,az Atya házában sok lakóhely vagyon” (Jn. 14, 2.) az érdemek különfélesége szerint, úgy a kárhozottak szenvedései is különbözők vétkes állapotuk foka szerint.
„Szigorú ítélet vár – mondja a Szentírás – a hatalmon levőkre; a kicsiny ugyanis irgalmat talál, de kemény fenyítés vár a hatalmasokra.” (Bölcs. 6, 6-7.)
Ite missa est – ezzel végződik a latin nyelvű szentmise. „Menjetek, küldetéstek van!” A válasz: „Deo gratias!” „Hála Istennek!” Sajnos, a magyar misekönyvben a „Menjetek békességben!” záróformula szerepel, kár. A latin szöveg sokkal kifejezőbb.
A küldetés
Az ember küldetését Isten adja. Van az emberiségnek közös küldetése, van csoportküldetés és van személyes küldetés, ha úgy tetszik feladat, hivatás, karizma. Vegyük sorba mit kell ezek alatt értenünk.
Az okostelefon-függés egészen meghatározó napjainkban. Elég felszállni egy metróra vagy átsétálni egy téren, hogy lássuk, mennyien vannak belemélyedve a telefonjukba – már ha épp nem mi is leszegett fejjel, chatelve vagy emailekre válaszolva utazunk. Megkértünk egy papot, egy pszichológust és egy vloggert, hogy segítsenek megérteni a jelenséget, illetve adjanak tippeket azoknak, akik szeretnék ettől a függéstől megszabadulva élni az életüket.
Genderideológiát erőltetne tagállamaira az Európai Unió az Isztambuli Egyezményen keresztül. A V4NA Hírügynökség interjút készített a dokumentum ellen fellépő lengyel Ordo Iuris alelnökével és a magyar Alapjogokért Központ kutatójával, akik rámutatta, hogy a dokumentum az ideológiai boszorkányüldözés újabb eszköze és csak arra alkalmatlan, amire megalkották.
1) Ébresztő!
Elgondolkodtató a plébános intelme:
„Kedves testvérek, ha már a gyónásról esett szó: nem akarok több olyan gyónást hallani, amiben nagyvonalúan átsiklunk az első, a harmadik és a hatodik parancsolattal kapcsolatos vétkeinken! A Szentlélek elleni bűn, vagyis a megismert igazság tagadása, egy olyan bűn, amellyel kapcsolatban Krisztus leszögezi, hogy a kárhozatra vezet (Mk 3,28-30).
Egy pillantás a hírek címoldalára azt a nagyon is valós benyomást kelti, hogy a világ lángokban áll. Ki tagadhatja, hogy hatalmas zűrzavarban vagyunk, és csak azért táncolunk ki az egyik válságból, hogy beléphessünk egy másikba?
Tartózkodtam attól, hogy kommentáljam a kibontakozó eseményeket, mert a világnak nincs szüksége most több véleményre vagy kommentárra. De további elmélkedés és megfigyelés után nem az előttünk álló összetett és sokrétű kulturális kérdésekről akarok beszélni, hanem inkább a lelki veszélyekről és kísértésekről, melyek a jelenlegi környezetben fenyegetnek bennünket.