Veroli: Az ősi történelmi olasz városka Rómától délre 80 kilométerre fekszik. A hegytetőn épült Veroli alapításának pontos dátuma nem ismert, de annyi bizonyos, hogy régebbi Rómánál. Évszázados templomait, palotáit szép freskók díszítik és értékes műkincsekkel büszkélkedhetnek. 

A veroli eucharisztikus csoda 1570. március 26-án, húsvétvasárnap történt a Szent Erasmus-bazilikában. Ünnepi szokás szerint a templomban 40 órás szentségimádást tartottak az Oltáriszentség előtt, annak emlékére, hogy Krisztus teste is éppen ennyi ideig nyugodott a sírban. A csodás eseményt, a látomást és az imameghallgatásokat hiteles dokumentumban foglalták össze rögtön a történtek után és a mai napig a bazilika plébániáján őrzik az iratokat. 

Akkoriban még nem ismerték a ma használatos szentségtartót. A szentostyát egy henger alakú ezüst tartóba tették, amelyet egy nagyméretű, ugyancsak ezüst kehelybe helyeztek és a tetejére tett paténával zárták le. Az egészet szép selyem szalaggal átkötötték, amelynek két szárnyát a kehely szárán masnival erősítettek meg. A bazilika kanonokja, Angelo de Angelis atya az így elkészített kelyhet a húsvétesti dicséret után a Nagy Szent Gergely pápáról elnevezett mellékoltárra helyezte, amelyet rengeteg gyertyával világítottak meg. A város jámbor testvérületeinek tagjai fekete kámzsába öltözve a bazilikába vonultak és óránként váltották egymást az Oltáriszentség előtt.

Amikor az Irgalmasság, a Jóhalál, a Krisztus Teste és a Szűzanya testvérületének tagjai helyet foglaltak a kápolnában, csodás esemény történt: amint imádkozni kezdtek, a kehely a benne lévő ostyatartóval átlátszóvá vált, mint a kristály és a kehely alján fénylő csillag jelent meg. A csillagon egy szentostya nyugodott. Rövid idő alatt az ostya egy bárányfelhő által félig eltakart fekete ruhás gyermekké vált a kehely fölött, röviddel később pedig a kereszten haldokló Jézus alakja tűnt fel. A jelenés szemtanúi könnyhullatás és kiáltozás között Isten irgalmáért esedeztek. 

A hír villámgyorsan bejárta a várost és a Szent Erasmus-templom mindjárt megtelt hívekkel és a város előkelőségeivel, akik között ott volt a püspök is. Sokan személyesen meggyőződhettek a csodás eseményről, mivel a természetfölötti látomás a szemtanúk vallomása szerint fél óráig tartott. A következő napon, március 27-én, ugyanabban az órában a csillag fénye újból ragyogni kezdett a kehely alján, ám rövidesen kialudt. Az összes jelenlévő ember világosan látta, hogy a kehelyből felszállt három egyforma nagyságú, egymást érintő ostya. Az ostyák lassan eltűntek és helyükön három gyermek jelent meg, a középső nagyobb volt a másik kettőnél. Később már csak egy ostya és egy gyermek volt látható. Ezek a jelenések is fél óráig tartottak, éppúgy, mint az előző estiek.

A 40 órás szentségimádás után az egyházi hatóságok döntése értelmében a szentostyát nem tették vissza a szentségházba, hanem a kitételt meghosszabbították április 6-áig. Időközben számos imameghallgatás és csodás gyógyulás történt a város lakói és a környező falvakból érkezett emberek között. A csodás kelyhet még ma is őrzik a templomban. 

A csodás esemény negyedik centenáriuma alkalmából, 1970-ben Veroliban egyházmegyei eucharisztikus kongresszust tartottak. Minden hónap első péntekén a hívek szentségimádásra gyűlnek össze a Szent Erasmus-templomban, és közben a város többi templomát bezárják. Húsvét keddjén pedig minden évben a püspök ünnepi szentmisét mutat be az 1570-ben történt eucharisztikus csoda emlékére. VR/MK 

Forrás magyar nyelven

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2019. augusztus 17.