Vállaljuk a kivizsgálást

A Mózesi törvény elrendelte, hogy ha egy embernek a bőrén duzzadás, fénylő folt keletkezik, vizsgálják meg és állapítsák meg, hogy leprás-e. Jézus is azt mondta a meggyógyult embernek, hogy menjen el a paphoz, aki meg fogja állapítani, hogy a beteg már meggyógyult. Ma is úgy helyes, ha betegnek érzi magát valaki, akkor orvoshoz megy. Sőt, igénybe veszi a korszerű kivizsgálás gépeit. Például: CT-vizsgálatnak veti magát alá. Az ötödik parancs értelmében az egészségünket védenünk kell. Bár vannak, akik túl sokszor is vizsgáltatják magukat, de nem kevesen vannak, akik elhanyagolják egészségüket, és nem mernek szembenézni a már bennünk rejlő bajjal.

Vállaljuk a kivizsgálás utáni tennivalókat

Akit a lepra megtámadott – rendelkezik Mózes – lakjék elkülönítve, tartózkodjék a táboron kívül. Nagyon fájdalmas volt tudomásul venni, a kivizsgálás után, hogy a betegség lepra, mely gyógyíthatatlan és másokat is megfertőz. Nem mehetett emberek közé, és az ételt is úgy adták nekik a hozzátartozók, hogy ne kerüljenek egymás közelébe. Elriasztóan szomorú helyzet!

Ma is kínokat állunk ki, amikor megtudjuk, hogy betegségünk nagyon súlyos, vagy akár csak néhány hétre kiemel a munkából, netán a betegség előbbutóbb
a munkahely elvesztésével is járhat. Egy háromgyermekes fiatalasszonynak megtiltották, hogy kisebb súlyt is emeljen hasi műtéte miatt. A három gyermekét rábízta férjére és a besegítő hittestvérekre, ő maga pedig édesanyjánál töltött 4 hetet a lábadozás idején. Van, amikor olyan betegségünk támad, hogy a diétára, lefogyásra, nem dohányzásra szorít minket. Ezeket is lelkiismereti kérdésként kell kezelnünk. Nekünk nem a tábort kell elhagynunk, barlangokban tengődve, mint a hajdani leprásoknak, hanem, ha a betegségünk megkívánja, el kell hagynunk: a túlzott munkát, az alkoholt, a dohányzást, az édességet…

Békésen fogadjuk el, ha betegségünkben másokra szorulunk

A leprás beteg teljesen kiszolgáltatott helyzetben volt. Ha adtak neki enni, akkor volt mit ennie, ha a még jobb állapotban lévő leprás betegtársai segítettek rajta, akkor örülhetett, – különben… Ma már sok minden másképpen van, mégis gyakran szembe kell nézni a betegnek azzal, hogy másokra szorul. Először csak azt kell kérnem, hogy vigyenek el orvoshoz, később még a kanalat sem tudom a számhoz emelni. Jézusunk még ezt a szenvedést is vállalta a keresztfán. Nem nyúlt mindenhatóságához, amikor a fához szegezték kezeit, hanem segítséget kérve felkiáltott: Szomjazom! A legtöbb ember fél ettől a kiszolgáltatott, kínos állapottól. És ez természetes is. Mégis törekednünk kell arra, hogy még ezt is megadással, békésen viseljük.

Teljes bizalommal imádkozzunk

A leprás térdre borult Jézus előtt és így kérlelte: „Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj meg.” A beteg kétszeresen is vallomást tett. Először is Jézus isteni erejébe vetett hitéről. Jézus képes őt meggyógyítani. Másodszor hősies bizalomról tett vallomást ezen szavakkal: „ha akarod.” Rábízza sorsát, és elfogadja az esetleges elutasítást is. Nem csak a betegekért kell imádkozni, hanem a beteg is imádkozzon szívből fakadó hittel és bizalommal, ha arra még képes. „Hol már ember nem segíthet, a te erőd nem törik meg. Hő imáid gyermekidnek, nem te soha nem veted meg.” Minden orvosi előrejelzés, és emberi számítgatás ellenére is maradjon meg a hitünk és bizalmunk a súlyos betegségben is. Ez a bizalom azt is ki tudja mondatni velünk: Ha akarod – meg tudsz gyógyítani, ha nem akarod, akkor azt is tudod, hogy miért nem akarod. Hiszen közeleg az idő, amikor testem földi sátra összeomlik, és örök otthont adsz nekem önmagadnál.

Az örök életet, mint Istentől való és teljes gyógyulást fogadjuk el

Az örök életbe vetett elven hit a halált úgy fogadja el, mint végső isteni gyógyítást. Akkor az Úr letöröl szemünkről minden könnyet. Nincs többé feladat, szenvedés. A halál kínjaiból isteni és örök boldog élet született. Mennyei seregek zengik felettünk: „Célodat elérted, ég legyen béred!” Az ilyen diadalmas hit megenyhíti a nagybeteg küzdelmeit, orvosolja a hozzátartozók szomorúságát, és megkönnyíti az orvosok és ápolók munkáját, a halál torkában is új és örök távlatokat tár fel. Ezt a győzelmes hitet, és gyógyító békességet segíti bennünk a betegek szentsége, melynek felvételét már előre kívánjuk, és kérjük betegeinknek és majdan önmagunknak is.

Bölcsen híreszteljük a biztosra vett isteni gyógyítást

Jézus így szólt a meggyógyult emberhez: „Vigyázz, ne szólj erről senkinekk…, ám ő mindenütt hirdetni és híresztelni kezdte” csodás gyógyulását. Ezen szavakkal Urunk tapintatra int mindenkit. Legyünk megértők a nagy beteggel szemben. Hiszen a gyógyíthatatlan betegség tudata még az egészséges szervezetet is megviseli. Gyakori eset, hogy a nagy beteg még egészséges korában is csak alig, vagy sehogy se hitt, nem bízott Istenben. A kishitűség megtörténhet a beteget körülvevő orvosokkal és ápolókkal. Ezért hitünket a körülményekhez szabva kell feltárnunk. Nem szabad elrejteni hitünket sem a beteg előtt, sem a gyógyító személyzet előtt, de a kihívó lángolás ezen körülmények között nem építő. Jézus sírt Lázár sírjánál, és ugyanakkor kijelentette: „Aki belém vetett hittel él, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt? Igen Uram, hiszem, hogy te vagy a feltámadás és az élet” Ámen.

(Forrás: Irgalmasok hetilapja, 2006-02-12)

Létrehozva 2011. november 8.