„s a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek: aki a prófétálást kapta, tegyen tanúságot a hit szerint, aki tisztséget kapott, töltse be tisztségét, aki tanító, tanítson, aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson, aki jótékonykodik, tegye egyszerűségben, aki elöljáró, legyen gondos, aki irgalmasságot gyakorol, tegye jókedvvel.” (Róm 12,6-)8

Sokak szemében középszerű lány volt. Semmi különös. Felejthető. Egy „átlagos” tanuló, aki nem sportol, nem tagja egyik klubnak sem, sosem választják be a diáktanácsba. Sosem tett vagy mondott olyat, amivel felhívhatta volna magára a figyelmet. De aki csak ezt látta benne, nem vette észre higgadt kitartását, eltökéltségét.

Nem látták, hogyan dolgozott végig a gimnázium alatt, hogy összegyűjtse a pénzt a kollégiumra és a szépészeti tanulmányokra. Nem tudtak személyes tragédiáiról, amik még több munkára sarkallták. Nem látták, hogyan igyekszik egyre jobb lenni abban, amit szeretett, megtanulni mindent a fodrászatról, a divatról, az ízlésről, az üzletvezetésről.

Bár ma már 3000 mérföld választ el minket egymástól, gyermekkori barátnőm, Alysha, máig hat rám.

Alysha már saját sikeres szépségszalonját és butikját vezeti. Nem véletlenül nevezik Bliss-nek, boldogságnak, elég belépned az ajtón, hogy máris különlegesnek érezd magad. Nem csak jó abban, amit csinál, hanem kiváló.

Alyshával hatodikos korunktól vagyunk barátnők, mindig tudtam, hogy tévednek, akik lebecsülik őt. Végig tanúja voltam, ahogy kitart abban, amit szeret, legyőzi az akadályokat, mígnem elérkezik a helyre, ahol passziója, tehetsége és képességei találkoznak. Ez az a hely, ahol leginkább érezzük a hivatástudatot, ez az, amit szeretünk, amihez értünk, ami értelmessé teszi az életünket.

Úgy érhetünk el erre a helyre, ha – mint Alysha – bátran követjük álmainkat, kockázatokat vállalunk, keményebben dolgozunk, mint azt valaha hittük, hogy céljaink eléréséhez szükséges.

Ahogy alapigénkben, a Róm 12-ben olvassuk, más-más adottságaink vannak. Van, aki a vezetésben tűnik ki, van aki mások biztatásában, vagy hatékony szolgálatban a színfalak mögött, adakozásban, szervezésben, kitartásban. És bár bizonyos képességek feltűnőbbek, fontosabbnak tűnnek, valójában mindegyik lényeges. A te helyed egyedül csak a tiéd.

Minden adottság Istentől származik: „A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz” (1Kor 12,4-6).

Ahhoz, hogy megtaláld saját helyedet, gyakran keresgélsz összevissza, majd megtanulod, hogyan fogadd el azokat a képességeidet, amiket Istentől kaptál, ahelyett hogy olyanra vágyakoznál, ami nincs meg benned. Felfedezed, mi az, amit örömmel végzel, amiben valóban jó vagy, és aztán meghatározod, hogyan tudod tehetségedet, képességeidet egybeolvasztani ötleteiddel, álmaiddal, vágyaiddal. Menet közben előfordul, hogy rossz irányba fordulsz, vagy akár el is esel. De minden nehézség ellenére, én abban reménykedem, hogy el tudunk jutni arra a pontra, ahol félelem nélkül vállaljuk az ugrást még akkor is, ha fennáll a kudarc lehetősége. Jusson eszünkbe a Fil 4,13: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.”

Ne gátoljon az eleséstől való félelem abban, hogy megpróbáld. Előfordul, hogy hibázol. Hogy elrontasz valamit. Hogy el kell ismerned a vereséget. De menj tovább. Tanulj a hibákból, megmutatják, mi nem működik, de tarts ki az utadon. A helyed megvan, vár rád, még ha nem is találtál még rá, végül elérsz oda, ahol lenned kell.

Uram, segíts felfedeznem a képességeket, adottságokat, amiket nekem adtál, hogy megtaláljam a helyet, amit számomra tartogatsz. Hogy elérjek oda, ahol vágyaim és adottságaim találkoznak, mert tudom, hogy van ilyen, és hogy el tudom végezni azt a munkát, amire elhívtál. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: lelekerosito.hu)

Létrehozva 2015. február 2.