A világ különböző helyein készült interjúk csokrából kiválasztottuk a számunkra legérdekesebbeknek tűnő kérdéseket. Itt átnyújtjuk ezeket Emiliano Tardif atya válaszaival. 

25. Atyám, mindez okoz-e problémát kongregációjában?

Még a legelején egy a kongregációmhoz tartozó testvér meglátogatott és azt tanácsolta: “Próbálj meg kiszállni mindebből. Egész eddig komoly kongregációnak tartottak minket, de ezekkel az őrültségeiddel gúnyolódni fognak rajtunk.”

Azt feleltem neki: „Nem akarok kiszállni, mert látom a szolgálat gyümölcsét: annyi ember megváltozik. Papságom azelőtt soha nem volt ennyire termékeny.”

Az a legfurcsább, hogy nemrégen hivatott a tartományfőnököm és így szólt: „Volt egy európai találkozó a provinciálisok részére, ahol sokan panaszkodtak: sok ottani országban úgy prédikálsz, hogy nem mondod soha, hogy a Szent Kongregáció misszionáriusa vagy.”

A következő ellenvetést tettem: „Nem mondom, mert sokan szégyenlik, hogy karizmatikus vagyok és nem szeretném, ha rosszat gondolnának a kongregációmról. Azt azonban mindig megvallom, hogy Jézus Szívéhez tartozom.”

A generális atya egy nap a következő szavakat intézte hozzám: „Emiliano, nem szeretném, hogy problémáid legyenek a püspökökkel.” Erre azt feleltem: „Atyám, senkivel sincsenek problémáim. Azt hiszem, hogy inkább másoknak vannak velem problémáik.”

Istennek hála, most már megadták azt a szabadságot, hogy teljes időben prédikálhassak az egész világon. A naptáram máir annyira telve van, hogy betegnek lenni sincs időm.

26. Mi történik a betegekkel gyógyulásuk után?

Az evangelizálási folyamatban lelki támogatásra van szüksége annak, aki meggyógyult. Hiba lenne részünkről, ha cgyszercsak nem foglalkoznánk vele.

Nem a gyógyulás adja a hitet, de csodálatosan előkészít minket Isten Igéjének a befogadására, amely által aztán megfogan bennünk a hit. I la nem használjuk ki ezt a legmegfelelőbb pillanatot arra, hogy a gyógyult személynek bemutassuk Jézust, akkor az evangehzálás legjobb pillanatát veszítettük el. Vannak, akik nagyon nagy gyógyulási élnek meg, de aztán senki sem segíti őket. Boldogan, nagy örömmel fogadják a magot, de ha nem öntözik, nem művelik, akkor gondozás híján tönkremehet

A gyógyulás nem helyettesíti az igehirdetést, hanem követi azt. 1988 október havában Jo Heglin M.S.C atyával együtt prédikálhattam öt afrikai országban. Az egyik ezek közül Burkina Faso volt. Egy teljes héten keresztül több, mint négyszáz karizmatikus vezető gyűlt össze. A lelkigyakorlat  minden estéjén mindannyian a Székesegyház elé mentünk a hat órai szentmisére, amelyen sok muzulmán is jelen volt. hisznek Istenben (Allah),
de Jézust csak prófétának tekintik, egynek a sok közül. Az egyik gyógyulás, amely nagyon megérintett, egy jobb oldali bénulásban szenvedő 45 éves muzulmán asszonyé volt. Egyik barátnője hívta el a szentmisére azzal, hogy: „Ma este sok beteg meg fog gyógyulni, gyere velünk!” Ez az asszony eljött a gyógyító misére és az imádság alatt meggyógyult.

A zárómise során ezrek előtt adta tanúságtételét:

„Nyissátok meg szíveteket Jézusnak, jézus él! Tanúsíthatom. Jobb oldali paralízisben szenvedtem. Sok kórházba elmentem, de nem gyógyítottak meg, azonban egyik barátelhozott a kedd esti gyógyító misére. Muzulmán vagyok, de eljöttem és Jézus megmentett. Zenabónak hívnak, de mától kezdve keresztény akarok lenni és Cathrine-nek neveznek majd.”

A Szentlélek néhány perc alatt meggyőzte arról, hogy Jézus a Szabadító, a Messiás, és hogy az embereknek nem adatott más név az üdvösségre.

Ami gyógyulás után történik, az mindig csodálatos. A gyógyulás általában olyan, mint egy láncreakciót kiváltó robbanás. Nemcsak a meggyógyult személyt változtatja meg, hanem mindazokat, akik körülveszik őt. íme ennek bizonyítéka a következő tanúságtétel:

Guadalajara (Jal) 1984. október 11.

»Nevem Maria Guadalupe Lopez de Preciado. Férjem, Armando Preciado, az »E1 Occidental« napilap riportere. Tizenhárom éve házasodtunk össze, van egy fiunk és egy lányunk. Tanúságtételünkkel dicsérni, áldani és dicsőíteni szeretnénk az Urat, mert csodákat tett az életünkben, noha csaknem elfelejtettük Őt. 1984 július 3-án lányunkat, Claudiát a Séquro Sociale tizennégyes klinikájára kellett befektetnünk, hogy megoperálják. Azt gondoltuk, hogy sérve van. Másnap korán érkeztünk, hogy lássuk kicsinyünket és megtudjuk, hogy van. Meglepődtünk, amikor ágya fölött egy radiológiai vizsgáló készüléket láttunk. Ez nem megszokott, főleg frissen operáitaknái nem. Az orvos nagyon pesszimistán elmondta nekünk, hogy úgy tűnik, Claudiának rákja van.

Szövettani vizsgálatot végeztek és már a következő héten meglesznek az eredmények. Ha pozitív, akkor azonnal újra kell operálni. 11-én délben szorongva vártuk a vizsgálati eredményeket. Barragan doktor tájékoztatott minket arról, hogy lányunknak valóban rákja van, mégpedig nem operálható. A szövettani vizsgálatok szerint harmadik stádiumban levő hasi daganata van, mely nem operáiható, mivel két, az egész altestet csaknem teljesen elborító daganatról van szó. Csak csoda menthette meg a lányunkat Elmentünk az imacsoportba, hogy gyógyulását kérjük. Ezután a kicsit az egyik kórház Onkológiai Osztályára vitték, Jüan Arroyo orvoshoz, aki csak megerősítette a betegség súlyos voltát. Tovább imádkoztunk.

Az Úr megadta aztaz örömöt, hogy részt vehettünk azon a szentmisén, amelyet Emiliano Tardif atya június 28-án 17 órakor az egyetem előadótermeben celebrált. A bejáratnál adódó minden nehézség ellenére végül is bejutottunk. Valóságos ünnep volt. Az Úr több testvért is megajándékozott testi vagy belső gyógyulással. Az atya sorolta azokat az embereket, akik meggyógyultak, mi pedig kétségbeestünk, mert semmit sem hallottunk,amir lányunkra vonatkozott volna. A mise végén a lányom és én odamentünk Tardif atyához és én könnyes szemmel így szóltam; »Atyám, a lányomnak csaknem gyógyíthatatlan rákja van és ha meghal, én is meg akarok halni. Ő az egyetlen lányom.« Az atya csendes és megnyugtató hangon mondta: »Ne sírjon, asszonyom! Az Úr nevében, a lánya meg fog gyógyulni.«

Miután ezt mondta, kezeit Claudia fejére tette és öt percig imádkozott. Ez már három hónapja történt. A kémiai és sugárterápiái kezelések befejeződtek. Lányomnál semmilyen negatív hatás nem jelentkezett. Elküldjük Önnek lányom dossziéjának a másolatait, amelyben az egyik november 12-i dátumozású lapon szó szerint ez áll: »A daganatok eltűntek. A páciens hazamehet.« Az Úrnak e csodája után mindegyikünk élete megváltozott, újra megerősödtünk az egységben.

Sok barátunk imacsoportba kezdett járni. Ami minket illet, az »Élet a Lélekben Szeminárium« hallgatói vagyunk. Ezt a tanúságtételt az Úr dicséretére és dicsőségére adjuk, aki az élő, a minket szerető és a bennünket részvéttel és irgalommal tekintő Krisztusban kézzelfoghatóan jelen van.”

27. Követ-e valamilyen módszert vagy irányzatot?

Nincs módszer. Először mindig Jézust hirdetem és buzdítok a hitre. Azután megtérést imádkozom, amely által az ember kiszabadul a bűn fogságából. Végül imádkozom a testi gyógyulásokért.

Nem volt olyan lelkigyakorlat, ahol ne láttam volna észlelhető gyógyulást. Ez azonban nem azt jelenti, hogy minden beteg meggyógyul. Acsodák Isten erejének azon hitünket növelő jelei, ame•yek megmutatják, hogy Jézus él.

Isten nemcsak helyreállítani akar, hanem egészen meg akar gyógyítani: testben és lélekben, a többiekkel való kapcsolataiban is.

(Forrás: Emiliano Tardif – Jose Prado Flores: Jézus a Messiás. Marana Tha Kiadó, 1989)

Létrehozva 2014. április 14.