Levelet kaptam, mint szülő – közreadom, hogy mások is példát meríthessenek belőle.

Egy katolikus iskola igazgatója levelet írt azon szülőknek, akik valamilyen okból nem tudtak megjelenni a szülői értekezleten. A levélben sommás összefoglaló található a böjtről és a gyereknevelésről. Igazgató úr hozzájárulását megköszönve a levélrészletet közzéteszem.

“Szeretném továbbá felhívni a figyelmüket arra is, hogy közeleg a nagyböjti időszak, amely a húsvéti előkészületi idő. Ezt megelőzően az iskola farsangi bált szervez, ami után az egyházi rendelkezések alapján már nincs helye a mulatozásnak. A farsangnak pont az a lényege, hogy a hosszú böjti időszak előtt legyen még lehetőség egy utolsó, közös ünneplésre. Idén a nagyböjt 2013. február 13-án kezdődik (hamvazószerdával) és március 30-ig (nagyszombatig) tart. Erre az időszakra vonatkozóan kérjük, próbálják megértetni gyermekeikkel, hogy egy kis lemondást gyakoroljanak a szórakozást illetőleg. Mi is ezt tesszük.

Ha mindig minden kívánságuk teljesül, ha soha nincsenek lemondásra késztetve, akkor a teljes öntörvényűségre és közben az önállótlanságra ösztönözzük őket. Azt, aki nem képes időnként lemondást gyakorolni, egy tényleges nehézség az első pillanatban ledöntheti a lábáról. Engedni, engedni, engedni – nem jó pedagógia. Tudom, hogy nagyon nehéz, amit kérek, hiszen jelenkori csüggedt európai és magyar társadalmunk egy olyan fejlődés terméke, amely a reményen alapuló túlvilághitet lecserélte az illúzión és elfojtáson alapuló „evilághittel”, s emiatt állandóan attól retteg, hogy lemarad valamiről.

A modern fatalizmus azzal az elvárással él, hogy ha már véges az élet, akkor legalább mohón fel kell markolni a szenzációk piacán éppen fellelhető összes dolgot, be kell gyűjteni és legfőképpen ki kell próbálni mindent. Különösen az identitásukat mindenáron kereső kamaszok vannak kitéve ennek a veszélynek, bennük van valami permanens, aggódó lekésettség érzés. Aki ez ellen fel mer lépni, azt a média mindent elsöprő „kiátkozásának” veszélye fenyegeti. Aki viszont közömbös nézőként viselkedik, azt toleránsnak nevezik.

Ezzel mi nem tudunk azonosulni. A keresztény álláspont csak az elveinkhez hű, bátor kiállás lehet! Mi azt valljuk, hogy a nevelés a szabadságra való felkészítés. Mindenféle nevelésnek csak az lehet a célja, hogy a gyerekeket a szabadság felelősségteljes használatára vezesse – ehhez viszont szükség van a gyerekek ellenálló képességének erősítésére, hogy ne lehessenek a média és az általa diktált korszellem játékai.

Csak egy masszív, ellenálló akarat mentheti meg a gyermekeiket attól, hogy beszippantsa őket az a mindenütt jelenlévő kísértés, amely mindig a könnyebb ellenállás felé sodorja a még keresőket. A lehető legnagyobb nevelői hiba, ha felkészületlenül szolgáltatjuk ki a gyerekeket ennek a gyönyörű, de annál nehezebben megélhető szabadságnak.

Természetesen nagy eltökéltségre és bátorságra van szüksége annak, aki megpróbál a korszellem árjával szemben úszni, de szeretném, ha tudnának róla, hogy ebben mi minden erőnkkel igyekszünk segíteni Önöket.”

Létrehozva 2017. március 20.