A hagyományos latin mise zavarba ejtőnek tűnhet azok számára, akik még soha nem vettek részt rajta. Bár normális, hogy egy kicsit szorongunk, amikor számunkra ismeretlen dolgokkal találkozunk, talán van egy mélyebb oka annak, hogy a hagyományos latin mise miért tölti el szent félelemmel a résztvevőket. Úgy vélem, hogy a kulcsa annak, hogy jól vegyünk részt a misén, éppen annak felismerése, hogy a hagyományos latin mise mivel váltja ki ezt a hatást. Találjuk meg ezt a kulcsot, és nyissuk ki az ajtót a szent misztériumokhoz.

A mindenható Isten félelmetesnek tűnhet azok számára, akik még nem ismerik Őt. Valójában, amikor rádöbbensz, hogy van egy mindenható, mindentudó, mindenütt jelenlévő és örökkévaló Isten, az enyhén szólva is megrázó élmény lehet. Talán a hagyományos latin mise is eléggé megrázó élmény lesz az újonnan érkezők számára, mert az Úr sokkal nyilvánvalóbban tűnik jelenvalónak olyan módon, amit korábban nem érzékeltek. Az Úristen a legősibb, a legfélelmetesebb, a legszebb, a legszentebb, a leginkább szeretetreméltó, a legfenségesebb és a legtökéletesebb minden között, ami valaha volt, van vagy lesz. A hagyományos latin mise részesedik ezekből a tulajdonságokból, bár a szuperlatívuszok nélkül. Ki vitathatná joggal, hogy a hagyományos latin mise ősi, félelmetes, gyönyörű, szép, szent, szeretetreméltó, fenséges és Istennek tökéletesen tetsző istentiszteleti mód? Hiszen Krisztus volt az, aki a misét megalapította, és a Szentlélek volt az, aki az Egyházat vezette a mise ezen ősi rítusának évszázadokon át tartó szerves fejlődésében.

Ha az Úristen az Ő isteni természete miatt hihetetlenül félelmetesnek tűnhet, akkor hogyan közeledhetünk Hozzá? Hogyan keresheted Őt? Hogyan tanulhatsz Róla és Tőle? Hogyan szerethetsz valakit, aki végtelenül nagyobb nálad? Ha már egyszer megszeretted Őt, hogyan tudod Őt úgy szeretni, ahogyan kellene? Az ezen kérdésekre adott válaszok jelentik a kulcsot a hagyományos latin misén való jó részvételhez és a szent misztériumok ajtajának kinyitásához.

Amikor a hitben fiatal katolikusok elkezdik tanulni a hit dolgait, senki épeszű ember nem merné azt mondani nekik, hogy hagyják ki az imádságot, amíg el nem sajátítják a teljes hittant. Abszurd lenne, ha valaki azért nem szólna Istenhez, mert még nem tud mindent róla. Végül is nem ismerhetünk meg valakit igazán értelmes módon, ha előbb nem beszélgetünk vele. Ha ez így van, nem lenne-e az is abszurd, ha valaki azért tartózkodna az imádkozástól a hagyományos latin misén, mert még nem ismeri ennek az ősi liturgiának az összes rubrikáját?

A mise menetének követésére tett kísérletének kezdeti sikertelensége miatt a hagyományos latin misére újonnan érkező ember úgy érezheti, mintha magánzárkába zárták volna, még akkor is, ha egy emberekkel teli templom veszi körül. Amikor először kezdtem részt venni a hagyományos latin misén, nehezen tudtam követni a misét. Az a tény, hogy még soha nem hallottam latinul beszélni, még nagyobb kihívást jelentett a követésben, mégis a római katolikus egyház nyelvének hallása, a szépség nagyban megérintett. Tudtam, hogy a szentmisét ugyanazon a nyelven és formában hallom és látom imádkozni, mint a szentek nagy többsége.  Kétségtelenül ez az egyik figyelemre méltó dolog ebben az ősi liturgiában. Ebben a miserítusban az ember, még anélkül is, hogy mindenben követni tudná, egyesültnek érezheti magát a múlt századok összes katolikusával, akik így imádták Istent.

Ez a kapcsolat a történelemmel, a katolikus őseiddel, a katolikus hagyományokkal és Istennel azt a felismerést segít megszületni benned, hogy a mise nagyobb, mint te. Ez a felismerés úgy zuhanhat rád, mint egy tonna mennyei tégla, és amikor ez lecsap rád, akkor az imádságba taszít. A hagyományos latin mise ereje akkora, hogy bár pillanatokkal ezelőtt még el voltál veszve a misszálé követésére tett sikertelen kísérletedben, hirtelen és megmagyarázhatatlanul elmerülsz a szemlélődésben. Micsoda csodálatos dolog! Elveszett voltál a fordításban, és most elveszettnek, mégis egyesültnek tapasztalod magad minden korok szentmiséjének ragyogásában.

A szentmise ősi latin rítusa szinte arra kényszerít, hogy belső imán keresztül lépj be a misébe. Amikor a hagyományos latin misén veszel részt, az az elmélkedésbe és szemlélődésbe vonz, akár csendes misén, akár ünnepélyes, szárnyaló szent zenével kísért szentmisén veszel részt. A kérdés csak az, hogy milyen dolgokról fogsz elmélkedni? Azt választod-e, hogy magadba merülj, hiábavaló és önző világi dolgokról gondolkodj? Vagy a mennyei dolgok önzetlenségét választod? Ily módon az ősi liturgia nem csak imádkozni tanít meg, hanem a szemlélődés gyakorlására is. Az ősi liturgia felépítése olyan, hogy vagy elsüllyedsz, vagy úszol. Ez azt jelenti, hogy vagy elterelődik a figyelmed, és nem veszed észre a körülötted zajló mennyei valóságot, vagy úszol a szentmise szent áldozatából áradó kegyelmek óceánján. Kapd el a hullámot és ússzál a szent misztériumok végtelenségén.

A hagyományos latin misén való jó részvétel kulcsa a belső ima. Ahelyett, hogy a misszáléra összpontosítanál és azt böngésznéd, inkább a belső imára koncentrálj. Ez egy olyan javaslat, amely különösen hasznos lehet az ősi liturgiába újonnan érkezőknek. Az ősi mise szépségében való elmerülés segít elmélkedni az előttünk kibontakozó szent misztériumokon. Engedd, hogy a szent zene, a tömjénfüst és a rendkívüli látvány átjárjon téged. Figyeld a szent miseruhákat, a pap mozdulatait és imáit, miközben elmélkedsz Krisztus szenvedéséről.

Távolról sem állítom azt, hogy ne kellene megtanulnod a hagyományos latin mise rubrikáit és imáit, ez csupán arra egy javaslat, hogy még azelőtt kezdd el ezeket a dolgokat, mielőtt először latin misére mennél. Ha eddig bizonytalan voltál, hogy részt vegyél-e az első hagyományos latin misén, az a javaslatom, hogy menj el, és mielőtt elmész, egyszerűen végezz elegendő kutatást, hogy legyen egy alapfokú ismereted erről az ősi liturgiáról. Nem szükséges, hogy szakértő legyél, de tanulj eleget ahhoz, hogy megéhezz a latin hagyomány eme gyönyörű része iránt. Sok jó könyv, cikk és videó létezik a hagyományos latin miséről, amelyek nagy hasznodra válhatnak. Bár ez a cikk a hagyományos latin misén való részvételre összpontosít, hanyagság lenne részemről, ha nem osztanék meg néhány forrást, amelyek segítettek nekem abban, hogy megismerjem és megszeressem az ősi szentmisét. Az első egy kitűnő könyv Jackson atyától, melynek címe: Semmi felesleges (Nothing superfluous). Aztán van két cikk (Az ősi liturgia lelkisége I. és II.), amelyben az exorcista Ripperger atya ragyogóan elmagyarázza az ősi liturgia lelkiségét. Végül, de nem utolsósorban Peter Kwasniewski professzor írásai (pl. itt, itt vagy itt) , akinek a hagyományos latin miséről szóló cikkei csodálatosak.

Bár semmiképpen sem vagyok sem spirituális mester, sem a hagyományos latin mise szakértője, remélem, hogy ezek közül a javaslatok közül néhány segíthet eligazodni a hagyományos latin mise nyílt tengerén. Én csak egy átlagos katolikus ember vagyok, aki megpróbálja megtanulni a hitet és úgy szeretni az Urat, ahogyan azt kellene. Az egyik csodálatos dolog az ősi rítusban az, hogy nincs egy meghatározott módja annak, ahogyan részt kell venni. Ezt szem előtt tartva, íme egy gyakorlat, amely gyümölcsöző volt számomra.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2022. augusztus 18.