(LifeSiteNews) – Egy híres amerikai ördögűző azt tanácsolja a katolikus egyháznak, hogy a doktrínát kell rendbe tenni, mielőtt [az egyház] saját erkölcsi helyzetét orvosolják és a kegyelem újra kiáramolhat a világba, mivel a világ állapotát végső soron az egyház állapota határozza meg.

Chad Ripperger atya egy nemrégiben tartott lelki hadviselésről szóló konferencián kifejtette, hogy a világban egyre növekvő gonoszságok, amelyek megmutatkoznak nemcsak „geopolitikai helyzetünkben”, de az emberkereskedelem, a pedofília és a sátáni rituális visszaélések minden eddiginél nagyobb számában is, a katolikus egyházban bekövetkezett „kegyelmi összeomlásra” vezethetők vissza. Ezt az erkölcsi összeomlást az egyházban Fr. Ripperger szerint egy teológiai összeomlás váltotta ki.

Ez a modernizmus „tökéletes viharával” kezdődött, mondta az exorcista, „ami intellektuális összeomlások sorozatát okozta.”

Először a hitvesztés következett be az 1800-as évek végén, amikor az emberek nem hitték el, hogy a Szentírás minden része ihletett. Ezt követte az 1910-es években az ekkleziológia – az egyház értelmezésének módja – összeomlása, majd az 1950-es években az erkölcsteológia „természetjogi alapjainak” összeomlása.

P. Ripperger hangsúlyozta, hogy „egyetlen eretnekség a hit teljes elvesztését okozza”, amikor a kereszténység bármely összetevőjébe vetett hit „puszta véleménnyé” válik.

A hit elvesztésének középpontjában az igazság kritériumainak alapvető megváltozása áll: ahelyett, hogy elménket egy külső mérce alapján igazítanánk a valósághoz, a valóságot az alapján értékeljük, ami a „belső tapasztalatunkkal” összhangban van – „alapvetően csak rólam szól” – mondta Ripperger atya.

„Abban a pillanatban, amikor az embereket elvágjuk” az isteni kinyilatkoztatástól „mint az igazság mércéjétől … bárki azt hisz, amit akar, és ezért van ez a ’cafeteria-katolicizmus’’ – folytatta.

Ezen a ponton „amint a teológia összeomlott”, az egyházon belüli erkölcs is összeomlott, mondta a pap. Ezt onnan tudhatjuk – mondta -, hogy „az összes pedofília eset, amellyel az egyház a 70-es és 80-as években foglalkozott, azoknak a fickóknak volt köszönhető, akik a a szemináriumokban voltak a 40-es és 50-es években”, ami annak a jele, hogy akkorra már „az egyházban az erkölcs a tagok között összeomlott.”

Röviden: „Ha egyszer a hit összeomlik, ha egyszer összeomlik az alapja annak intellektuális meghatározására, hogy mi a helyes erkölcsileg, akkor az erkölcs is összeomlik. És pontosan ez történt az egyházban” – folytatta. A II. vatikáni zsinatot „katalizátorként” jellemezte, amely felgyorsította az egyházon belül már lappangó problémák hatásait.

Ripperger atya szerint ez azt jelenti az egyház reformjára nézve, hogy „amíg az egyház nem tisztázza a doktrinális helyzetet… addíg az erkölcsi helyzet nem fog rendeződni, és akkor a kegyelem csapja majd áradni fog.”

Az ördögűző szerint a püspökök „alapvetően azok a fickók, akiknek az ujjuk a csapon van”, nemcsak azért, mert hatalmukban áll „távol tartani a démonokat”, hanem mert ők határozzák meg a papképzés módját, a liturgikus és vallásos életet az egyházmegyén belül, ez viszont alakítja a laikusok „cselekedeteit, melyeken keresztül a kegyelmeket kiérdemlik és így azok világba áramlanak.”

P. Ripperger itt rámutatott, hogy ha a doktrínát nem érvényesítik, akkor a katolikusok hitének segítésére irányuló egyéb erőfeszítések is megbénulnak. Kiemelte az Eucharisztia valóságos jelenlétébe vetett hit esetét, amitt az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciája (USCCB) láthatóan próbál népszerűsíteni, miközben annak a kegyelem állapotában való fogadásának súlyát csökkenti.

Mindezek a programok, mondta az exorcista, „semmit sem érnek” a doktrinális egyértelműség és végrehajtás hiánya miatt. „Miért fordítanának az emberek figyelmet egy olyan programra, amely az Eucharisztiát népszerűsíti, amikor az abortuszpárti politikusok továbbra is részesülhetnek a szentáldozásban?”

Ahogyan az Egyház, úgy a világ is

Mivel az erkölcsi összeomlás az egyházban „a világba áramló kegyelem összeomlását” jelenti, az embereknek nem kellene meglepődniük azon, hogy „mindezek a svindlik zajlanak” a geopolitikai helyzetünkben, mondta Ripperger atya. „Ez csak egy késleltetett reakció.”

Példaként említette a gyermekkereskedelem ugrásszerű növekedését, amely szerinte „annyira elszabadult, hogy ha a legtöbb amerikai tudna erről, a lámpaoszlopokra akasztaná a politikusokat.” Megjegyezte azt is, hogy az ördögűzők sokkal több rituális sátánista abúzussal és pedofíliával találkoznak, mint korábban.

„A lényeg … az, hogy az embereknek fel kell hagyniuk ezzel az elképzeléssel… hogy a politika megoldja a problémáinkat. Ha azt akarjuk, hogy a világ és a politika helyzete rendeződjön, akkor térdre kell ereszkedni.”

Fr. Ripperger hozzátette, hogy nem csak az ima és a szentségben való növekedés szükséges a részünkről ahhoz, hogy a társadalom problémáit kezeljük.

„Ha valóban rendbe akarjuk hozni ezt a helyzetet, akkor feltétlenül el kell kezdenünk növekedni a szentségben, el kell kezdenünk mindazokat a dolgokat megtenni, melyekkel kiérdemeljük a kegyelmeket a politikusok, az emberek számára” – mondta.

„Hajlandónak kell lennünk megtenni bármit, bármibe is kerül. És ez azt jelenti, hogy hajlandónak kell lennünk, hogy szenvedjünk. Szenvedés nélkül nem lehet a mennybe jutni… Mindenki megpróbálja elkerülni a szenvedést. Ez az egyik igazi probléma a kultúránkban.”

A lényeg az, hogy „az első dolgunk amit tennünk kell nekünk, mint egyháznak, ha rendbe akarjuk hozni a világot… hogy össze kell szednünk magunkat, hogy a kegyelem ismét áramoljon.”

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2022. július 14.