Dave Rubin, a BlazeTV konzervatív csatorna népszerű szakértője nemrégiben bejelentette, hogy ő és „férje”, David Janet béranyaság által tettek szert két gyermekre. Amikor láttam, hogy még néhány hívő keresztény is megünnepelte ezt a hírt, tudtam, hogy itt az ideje a zsigeri ellenőrzésnek. Helyezzük a hitet és az értelmet az asztalra, és nézzük meg, hány halálos bűnt követnek el, amikor „házas” homoszexuális férfiak bérlik a béranyák méhét, hogy saját maguknak szerezzenek gyermeket.

Én legalább tízet számoltam.

1. Aktív homoszexualitás. A szodómia egyike annak a négy bűnnek, melyek a Szentírás és az Egyház szerint „bosszúért kiáltanak az égbe”. A homoszexuális cselekedetek megfordítják, felforgatják és kiforgatják az emberi szexualitás Isten által tervezett természetes rendjét. Ezek „a súlyos romlottság cselekedetei”, amelyek ellentmondanak a természeti törvénynek, és soha nem hagyhatók jóvá (KEK 2357).
2. „Melegházasság”. Ez a jogi fikció tovább homályosítja az emberi szexualitás igazságát és értelmét, aláássa a valódi házasság célját és értelmét, egy olyan ősi intézményt, melyet Isten még a bűnbeesés előtt rendelt el. A házasság nem csak vallásos dolog, hanem minden ember szívébe írt természetjogi kérdés. Még a pogány időkben és ateista rendszerekben is a vőlegény mindig is feltételezte a menyasszonyt. Maga a „házasság/matrimónia” etimológiája a materből származik, és azt jelenti, hogy „anyává válni” – ami a homoszexuálisok számára lehetetlen. A Hittani Kongregáció rendelkezése szerint „az egyértelmű és határozott ellenállás [az azonos neműek ’házasságával’ szemben] kötelesség”, és az ezt megengedő törvények „súlyosan igazságtalanok”.
3. Béranyaság. A béranyaság, vagyis egy nő testének bérbeadása egy gyermek kihordása céljából, nem kevesebb, mint reprodukciós célú emberkereskedelem – egy olyan nő haszonelvű tárgyiasítása és kizsákmányolása, akit eszközként használnak egy cél érdekében. Az a nő, aki akár saját biológiai gyermekét, akár egy másik nőét (megvásárolt petesejtek révén) hordja ki, egy jogi szerződés pénzügyi, egészségügyi és kimeneti követelményeinek van alávetve, amelynek megsértése vagy megszegése megállapítható. A CDF [Hittani Kongregáció] azt tanítja, hogy a béranyaság „az anyai szeretet, a házastársi hűség és a felelős anyaság kötelezettségeinek objektív elmulasztását jelenti; sérti a gyermek méltóságát és jogát ahhoz, hogy saját szülei által foganjon meg… és neveljék fel; a családok kárára megosztottságot hoz létre a családokat alkotó fizikai, pszichológiai és erkölcsi elemek között”.
4. Maszturbáció/önfertőzés. Annak érdekében, hogy spermáját az eljáráshoz biztosítsa, a férfi elköveti a maszturbáció „eredendően és súlyosan rendellenes cselekedetét”. Testünk férfi és női mivoltának kialakítása az emberi szexualitás helyes használatáról beszél. Valójában testünknek nincs értelme az ellenkező nem létezése nélkül, és maga a reproduktív rendszer sem a férfi, sem a nő esetében nem teljes. Csak a kettő egyesülésében teljes. „Egyedül” szexelni értelmetlen és önző dolog. „A szexuális képesség szándékos használata a normális házastársi kapcsolaton kívül lényegében mond ellent rendeltetésének.” (KEK 2352). Testünk természetünkkel ellentétes használata magával a szeretettel ellentétes – és mindig eredendően bűnös.
5. Pornográfia. A meddőségi klinikákon a maszturbációt és a spermagyűjtést rutinszerűen megkönnyítik pornográf videók és képek használatával a „gyűjtőszobában”. A legtöbb ember soha nem gondol a dolgok ezen aspektusára, amikor az esetleges ultrahangképet tartó „apukák” mosolygós képeit látja. De, ahogy az egyik klinika elmagyarázza: „A gyűjtőszobában minden lényeges dolog megtalálható a spermaminta gyűjtéséhez: egy vinil ’szerelmi’ ülőke, egy magazinállvány különböző klasszikus felnőtt magazinokkal, egy televízió és egy DVD-lejátszó felnőtt filmek választékával”. Más szóval sok-sok pornográfia. A folyamatnak ebben a lépcsőfokában tehát a maszturbáció bűnét segíti a hatalmas és jövedelmező pornóipar, amely a képernyőn látható nőket (és férfiakat) a legzüllöttebb, legpusztítóbb módon használja ki.
6. Harmadik felek, akik közvetlenül részt vesznek a gyermek fogantatásában. Amit Isten a férj és feleség közötti legintimebb pillanatokra tervezett és tartogatott – egy új lélek szent teremtése -, az nyilvános eseménnyé válik, idegeneket hívnak meg, hogy elősegítsék és beindítsák a fogantatást. A technikusok, ápolók és orvosok közvetlen közreműködői a gyermek fogantatásának, ami sérti minden gyermek jogát arra, hogy házas szülei szexuális egyesülésének produktuma legyen. Ökölszabályként az amerikai püspökök szerint: „Nem elfogadhatók azok az eljárások, amelyek beiktatnak egy ’harmadik felet’ a fogantatás aktusához, vagy amelyek laboratóriumi eljárással helyettesítik az aktust”.
7. Emberi embriók szándékos elpusztítása. Egy másik szó erre a gyilkosság. Az emberi embriók egyedi emberi személyek, akiket Isten a saját képmására teremtett. A béranyaság és a mesterséges megtermékenyítés esetében rutinszerű a „felesleges” embriók létrehozása a kívánt nem elérése érdekében, a betegség/hiba miatti selejtezés, és a többszöri IVF-kísérletekre való felkészülés miatt, ha a korábbi ciklusok sikertelenek. Számtalan emberi embriót (személyt) fagyasztanak le mélyhűtőben, használnak kutatási anyagként és/vagy szándékosan megsemmisítenek; ez mindennapos, és beépült az iparág üzleti tervébe. A bioetikáról, az IVF-ről és az embriók jogairól szóló vitában az Egyház világosan fogalmaz: „Az emberi lényt a fogantatás pillanatától kezdve személyként kell tisztelni és kezelni; ezért ugyanettől a pillanattól kezdve el kell ismerni személyként való jogait, amelyek között első helyen áll minden ártatlan emberi lénynek az élethez való sérthetetlen joga.”
8. A gyermekek árucikké válása. Bevettük azt a hazugságot, hogy az erre vágyó felnőtteknek „joguk van” a gyermekekre. Ez egy mélységes megtévesztés, hiszen ezen a téren csak a gyerekeknek vannak jogaik, nem a felnőtteknek. A gyermek nem járandóság, hanem ajándék. „A házasság legnagyobb ajándéka” egy új emberi személy. A gyermeket nem szabad tulajdonnak tekinteni, egy olyan elképzelés, ami a „gyermekhez való joghoz” vezetne. Ezen a téren egyedül a gyermek rendelkezik igazi jogokkal; tudniillik, hogy „szülei házastársi szeretete sajátos aktusának gyümölcse legyen, hogy fogantatása pillanatától kezdve személyként tiszteljék” (KEK 2378).
9. Szándékosan megtagadni egy gyermektől az anyját. Egy meleg férfipár béranyaság által született gyermeke eleve anyátlan. Ez semmiképpen sem hasonlít ahhoz, mintha egy gyermek beleszületne egy tragédiába, ahol az édesanyja meghalt vagy nem képes gondoskodni róla. Inkább arról van szó, hogy látszólag racionális felnőttek tudatosan, jóval a gyermek létezése előtt meghozzák azt a döntést, hogy olyan gyermeket produkáljanak, akinek soha nem lesz anyja. Isten a természeténél fogva mindannyiunknak adott egy anyát, és mindannyiunknak joga van az anyjához. Régebben megsirattuk az anyátlan gyermeket (és sirattuk az apátlan gyermeket is); ma viszont mosolyogva, sőt, szívből jövő, nyilvános gratulációval elfogadjuk. És ezzel el is érkeztünk ahhoz, hogy…
10. A halálos bűn ünneplése maga is halálos bűn. Katolikusok: tudjátok, hogy a fenti kilenc bűn mind súlyos bűn, és ha néhány perce még nem tudtátok, akkor most már tudjátok. Mindannyian bűnösök vagyunk azért, amit tudunk (és szándékos tudatlanságunkért). Ha tudva megünnepeljük a halálos bűnt, akkor ez az ünneplés maga is halálos bűn.

Bár felsoroltam tíz halálos bűnt, melyeket akkor követnek el, amikor homoszexuális férfipárok béranyákat használnak, hogy gyermekük legyen, valószínűleg rájöttél, hogy e bűnök többségét azok a heteroszexuális párok is elkövetik, akik ugyanilyen erkölcstelen módon szereznek maguknak gyermeket.

Oly sok halálos bűnt megünnepelnek, mégis egyetlen halálos bűn önmagában örökre megfoszthat minket a Mennyországtól. Reszketnünk kellene, nem pedig örülnünk az ilyen babahirdetéseknek! Miért támogatják (és vesznek részt) oly sokan a magukat kereszténynek valló emberek közül ezekben a cselekedetekben, melyek megbántják Isten szívét, és kockára teszik halhatatlan lelküket?

Mert elfelejtettük, hogy kik vagyunk mi, és ki Isten.

A bűn mindenekelőtt Isten, maga a Jóság elleni támadás. A szentek a halált részesítették előnyben a bűnnel szemben, és azt kívánták, hogy Jézus Szentséges Szívét a legkisebb mértékben se sebezzék meg, és nekünk is ezt kellene kívánnunk. Bár gyengeségünk miatt elkerülhetetlenül mindannyian vétkezünk (Istennek hála a gyónásért!), szívünknek Isten-központúnak kell lennie. Csak Isten akaratát kell kívánnunk (vagy legalábbis kívánnunk kell, hogy kívánjuk!), mert jobban szeretjük Őt, mint önmagunkat vagy a felebarátunk tiszteletét. Ehelyett mi, keresztények elkényelmesedtünk és emberközpontúvá váltunk, azt akarjuk, hogy az emberek szeressenek minket, és elfelejtjük, hogy a bűn zsoldja a halál. A fenti bűnöknek – és minden bűnnek – taszítania kellene minket. Ha a fent felsorolt bűnök közül akár csak egyet is elengedünk, igazolunk vagy magunkévá teszünk, merjük-e azt állítani, hogy Krisztus tanítványai vagyunk?

Most bizonyára azzal fognak vádolni, hogy „gonosz”, „szeretetlen” és „együttérzés nélküli” vagyok, amiért megírtam ezt a listát. De nézzétek meg gondosan. Soha nem mondtam, hogy el kellene ítélnünk vagy gyűlölnünk kellene a leírt bűnökben érintett emberek bármelyikét. Mindannyian bűnösök vagyunk, akiknek szükségük van Isten kegyelmére; ezt túlságosan is jól tudom. De nem szerethetjük egyszerre Istent és a bűnt. És nem állíthatjuk, hogy gyűlöljük a bűnt, ha tapsolunk neki és örömünket leljük benne.

Keresztények, bátorság kell ahhoz, hogy szembe szálljunk a korszellemmel. Fáj, ha gúnyolnak és megszégyenítenek azért, mert kimondjuk a népszerűtlen igazságot. De ez nem újdonság. Forduljunk meg és könyörögjünk Isten bocsánatáért a rendetlenség miatt, amit az Ő teremtett rendjében csináltunk, és a tragédiáért, amit az Ő gyermekei számára okoztunk. Fogadjuk meg, hogy soha többé nem leszünk részesei ezeknek a bűnöknek.

„A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz – sokan bemennek rajta. Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet – kevesen vannak, akik megtalálják.” (Mt 7,13-14)

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2022. május 3.