Bizonyosság abban, hogy mi az Egyház

Minden ember remél valamit. A munkahelyen való előrelépést, vagy hogy egészséges családja legyen, jó tanulmányi átlaggal érettségizzen, vagy elutazzon álmai célállomására. Valamilyen szinten minden ember reméli, hogy az életútja értelmes, és hogy végül a halála után egyfajta paradicsomba kerül. A protestánsok sem kivételek ez alól.

A remény teológiai erénye a Krisztus visszatérésébe vetett hitre irányul és arra a hitre, hogy megmenekülhetünk a kárhozattól. [A katolikus teológiában a remény az az isteni erény, mely által vágyunk a Boldogságra, a Mennyek Országára és az örök életre, és amely által bizalmunkat Krisztus ígéreteibe vetjük, és a Szentlélek kegyelmének segítségére támaszkodunk. A remény által Istenre, mint a végső jóra és mint hatékony segítségre hagyatkozunk. F.D. megj.] A megkeresztelt protestánsok megkapták ezt az erényt, de gyakran úgy gondolják, hogy az üdvösség így vagy úgy garantált. Egyedi hitükben is biztosnak érzik magukat. Mi katolikusok tudjuk, hogy üdvösségünk nem garantált, és ezt gondolni az elbizakodottság bűne lenne. [Abszolút bizonyosságunk nem lehet a kegyelmi állapotról, de gyakorlati erős reményünk igen. Isten kinyilvánította üdvözítő akaratát, megadja a szükséges kegyelmet, tehát ha megvan bennem az igyekezet, akkor biztosan a magáénak vall. F.D. megj.] A Szentírás és a hagyomány szerint tudjuk, hogy Isten bőségesen megbocsát. Ahogy Izajás próféta mondja, Isten „irgalmas és gyorsan megbocsát.” Bizonyára megőrizhetjük a reményt az üdvösségre, de tudnunk kell, hogy az nincs [feltétel nélkül] garantálva. Milyen bizonyosságunk lehet tehát erről az életről, amit a protestánsok egyszerűen nem kaphatnak meg, ha továbbra is szemben állnak az egy Egyházzal?

1) Egy az Egyház

Az Egyháznak négy címe [ismertetőjegye – notae ecclesiae; F.D. megj.] és valódi jellemzője van: egy, szent, katolikus és apostoli. Bár az egyházatyák és a Katekizmus hosszasan beszélnek ezekről, én csak egy kis részt szentelek annak bemutatására, hogy miért egy az Egyház. Nézzük meg, hogyan helyezi el a Katekizmus az Első Vatikáni Zsinatot:

Egyedül a hit képes fölismerni, hogy az Egyház ezeket a tulajdonságokat isteni forrásból birtokolja. De történelmi megjelenésük jelek is, melyek az emberi értelemhez világosan beszélnek. „Az Egyház önmagában — mondja az I. Vatikáni Zsinat — kimagasló szentségével és kimeríthetetlen termékenységgel minden jóban, katolikus egységével és legyőzhetetlen állandóságával a hihetőségnek nagy és örök indítéka és isteni küldetésének cáfolhatatlan bizonyítéka.” (KEK 812)

Ebben a gyönyörű mondásban az Egyház az egység, az egyediség jelének örökös példájaként jelenik meg. Hogyan? „Az apostoloktól áthagyományozott egy és ugyanazon hit megvallása; a liturgia, mindenekelőtt a szentségek liturgiájának közös ünneplése; az apostoli jogfolytonosság, mely az egyházi rend szentsége által fönntartja Isten családjának testvéri egyetértését.” (KEK 815)

Az Egyház az egység és az üdvösség szentsége (vö. KEK 775), és valóban Krisztus misztikus teste. Krisztusnak, a Fejnek csak egyetlen Teste van. Misztikus módon ez az ő egy Egyháza, amely hitben, imádatban és származásban egyesül. Ez a három egyesítő elv maga is összhangban van egymással.

Hogyan találnak a katolikusok ebben bizonyosságot?

• Bár az Egyház plébániáról plébániára másként nézhet ki (etnikailag, nyelvileg, liturgikusan stb.), tanításában mindig egységes.
• Minden templomban jelen van Urunk egyetlen áldozata a szentmisében; mindannyian a Golgotán egyesülünk egy nagyon valóságos módon (erről bővebben a következő cikkben).
• Minden püspök az apostolok utóda, és a szentségek kiszolgáltatásában a hívek minden tagja az apostolok „lelki genealógiájában” van.

Miért nem találnak ebben bizonyosságot a protestánsok?

• A protestáns egyházak szinte minden lényeges kérdésben nagyon eltérő nézeteket fejtenek ki. Még ott is, ahol egység van a hitben, kevés a strukturális egység, amely megszilárdítja azt.
• Az egyetlen szentség, amely a protestánsokat egymáshoz és a katolikusokhoz köti, a keresztség. [Kivéve azokat a protestáns közösségeket, ahol a Szentháromság dogmatikus alapjait is kikezdték, illetve akár meg is tagadták. Lásd például az unitáriusok már nem tekinthetők keresztényeknek. F.D. megj.] Imádatuk a végletekig eltérő, és ahol még van is összhang, ott is kevés az azt alátámasztó hitbeli egység. Kiváló példa erre az anglikanizmus/episzkopalizmus. Bár közös liturgiájuk van, közösségük hivatalos tanítása homályos az Eucharisztiával kapcsolatban, így nagyon sokféle vélemény létezik arról, hogy mi az Eucharisztia, attól függően, hogy „high church” vagy „low church” [Az előbbi a konzervatív, az utóbbi a puritán irányzat, de főirányzat még az ún. „broad church”, az anglikanizmus kifejezetten modernista ága. Tanaikban, imaéletükben a 3 irányzat lényegesen eltér egymástól. F.D. megj.].
• A protestáns közösségek különböző eredetűek, mindegyik kevesebb mint 600 évvel ezelőtt alakult. Egyes számítások szerint közel 40 000 protestáns felekezet létezik (ha a független csoportokat is beleszámítjuk).

2) Az Egyház Péterre épült

„Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.” (Mt 16,18)

Nézd meg az ígéretet ennek a versnek a második részében. XIII. Leó pápa a Satis Cognitumban kijelenti, hogy „Ennek az isteni kijelentésnek az a jelentése, hogy az ellene irányuló fondorlatok és cselszövések ellenére, amelyeket az Egyház ellen hoznak fel, soha nem fordulhat elő, hogy a Péter gondjaira bízott Egyház megdőljön vagy bármilyen módon elbukjon.”

Fontos felismerni az összefüggést ezen ígéret és a tu es Petrus között abban, ahogy azt tartja, hogy a pápa nem taníthat eretnekséget. Vigilius pápa a II. konstantinápolyi zsinaton azt mondta, hogy „az eretnekek nyelve” a „pokol kapuja.” IX. Szent Leó pápa az In terra pax hominibusban kijelentette, hogy „a pokol kapui” az „eretnekek vitái”. XIII. Leó pápa pedig a római pápákat „az Egyház kapuinak” nevezte Praeclara Gratulationis Publicae című enciklikájában. Ezért a római pápák nem lehetnek eretnekek, különben az Egyház kapui és a Pokol kapui egy és ugyanazon dolog lenne, ami arra utal, hogy az Egyház és a Pokol azonos.

Hogyan találnak ebben bizonyosságot a katolikusok? [Ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban, Bergoglio munkássága kapcsán, a teológiai viták felélénkültek. F.D. megj.]

– Tudhatjuk, hogy bármi történjék is, az Egyház mindig fennmarad.

– Tudhatjuk, hogy a pápák, bár gyarló emberek, nem taníthatják a dogma elutasítását, és nem taníthatnak formális eretnekséget sem.

– Tudhatjuk, hogy az Egyház nem eshet tévedésbe a tanítóhivatali tanításában.

Miért nem találnak ebben bizonyosságot a protestánsok?

– Ahhoz, hogy igazolni tudják a katolikus Egyháztól való elszakadásuk álláspontját, a protestánsoknak vagy el kell ismerniük, hogy az Egyház tévedett a tanításában és tévútra tért [ami bennfoglaltan a Krisztus szavának az erejét és a Szentlélek hathatós működését kérdőjelezi meg, F.D. megj.], vagy pedig az Egyházat valamilyen módon szétszakították úgy, hogy az Egyház több helyen is teljes mértékben jelen van, miközben alapvető tanításokban ellentétes nézeteket vall. Mindkét válasz Jézust hazugnak állítja be.

– Másképpen fogalmazva, a protestánsoknak vagy teljesen figyelmen kívül kell hagyniuk, vagy el kell vetniük a reformáció előtti keresztény tanítás nagy részét vagy egészét, vagy revizionista módon kell olvasniuk azt, hogy igazolják álláspontjukat.

A cikk forrása angol nyelven

Köszönet Fülep Dániel teológusnak a tisztázó kiegészítésekért. A szerk.

Létrehozva 2022. február 4.