Szergej Budajev: „Biztonság és áhítat: Hogyan válaszolhat a római katolikus liturgia a COVID-19 világjárványra”, Journal of Religion and Health (2021), publikálva: 2021. május 24.

A cikk számos érdekes észrevétele között, mely sok tanulmányt idéz, szerepel az, hogy míg a nyelvre áldozás nem tűnik veszélyesebbnek, mint a kézbe áldozás, a szentáldozás térdelve fogadása egyértelműen előnyösebb, mint állva. A kulcsfontosságú részt közreadjuk, a teljes cikk itt olvasható (vagy letölthető pdf-ben itt).

A latin rítusban használt szentostya [anyaga] majdnem száraz, ezért kis mértékű a külső részecskék tapadása, ami tovább csökkenti a fertőzés kockázatát. A Szent Kenyér  fogadása közben az áldozó általában előrenyújtja nyelvét, ami miatt egy ideig szükséges visszatartani a lélegzetet. Ez csökkenti a lehetséges kilégzés mértékét. A hagyományos módon, nyelvre történő szentáldozás során ezért nem valószínű, hogy nagy kockázata van a fertőzés átvitelének.

A katolikus egyház tradicionális áhítatának gyakorlása további elemeket tartalmaz, amely tovább csökkenti a kockázatot a jelenlegi COVID-19 világjárványban. 

A hívek térdelő helyzete a Szentostya fogadása közben kb. 50 cm-es térbeli távolságtartást biztosít (lásd 1a. ábra): az áldozó arca az áldoztató mellkasával egy szinten van.

Feltéve, hogy az áldozó csendben marad, orron át lélegzik, és az interakció időtartama rövid (csak néhány másodperc), ez nem jár nagy kockázattal az áldoztató számára (aki általában a pap, akinek a biztonsága elsőbbséget élvez, lásd fent). Ezenkívül az áldozó csökkentett verbális reakciója a cseppeket és a leheletet az áldoztató mellkasa felé irányítja, ami messze kisebb kockázat, mint ha az arc felé irányulna.

Ezzel szemben a kézbe áldozó tipikus helyzete szentáldozás során az állás, ami közvetlen közeli, szemtől-szembeni interakció (1.b ábra).

Az áldoztató és az áldozó közötti bármilyen verbális interakció közvetlenül az áldoztató arcára és a Szent Kenyérre irányítaná a cseppeket és a leheletet. Az ilyen permet belélegzése kockázatos lehet. A statisztikai érv (lásd a fenti idézetet) rámutat annak növekvő valószínűségére, hogy egy nagy csoportban legalább egy fertőzött tag van, ami tovább súlyosbítja az áldoztatót érintő kockázatot. Ha az áldozó köhög vagy tüsszent, az áldoztató arca és a Szent Kenyér mind a finom, mind a nagyobb ballisztikus cseppek közvetlen célpontjává válik. Ez nagyon valószínűtlen térdelő helyzetben.

Egy másik potenciálisan fontos tényező az, hogy sokkal könnyebb az áldoztatónak finom motorikus mozgást használnia, amikor az áldozó térdel, mint amikor áll.

Ennek oka az, hogy sokkal jobb a vizuális visszajelzés és kényelmesebb a kéz pozíciója, amikor az áldozó térdel (lásd a finom fizikai munkát végzők, mint például az órások, rutin tevékenységhez asztalt használnak szemmagasságba emelkedő állvány helyett). Ez megkönnyíti az áldoztató számára, hogy a Szentostyát optimálisan és biztonságosan helyezze a nyelvre, elkerülve a nyálkahártyával és a nyállal való érintkezést.

Annak ellenére, hogy az áldozó kezéről gyakran feltételezik, hogy tiszta, erre nincs garancia. A statisztikai érv (lásd fent) ismét arra utal, hogy a csoport méretének növekedésével exponenciálisan nő annak az esélye, hogy legalább egy szennyezett kezű személy legyen.

A kezek tipikus helyzete az ima során – közvetlenül az arc előtt – fogékonnyá teszi azokat az ima, a ballisztikus cseppek és a lehelet által okozott szennyeződésre.

Az a feltételezés, hogy a kézbe áldozásnak nincs, vagy csak kismértékű kockázata van, nem megalapozott, és valójában hamis biztonságérzetet kelthet, ami mind az áldoztató, mind az áldozó sokkal felelőtlenebb viselkedését eredményezheti.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2021. június 5.