Athanasius Schneider püspök visszaemlékszik arra, ahogy édesanyja sírni kezdett, miután szemtanúja lett a kézbe áldozásnak – ez az élmény később
(LifeSiteNews) – Az amerikai katolikusok körében végzett eddigi legnagyobb felmérés azt mutatja, hogy a hívek áhítatos, ünnepélyes istentiszteletet akarnak, valamint
Már sokszor szegeztek nekem idézeteket Dolhai Lajos: A Kézbe áldoztatás története című tanulmányából, csak ezen a héten immár kétszer. És nem
Az Egyház magától Krisztustól kapott hatalmat a bűnök megbocsátására, és ezen hatalmát a felszentelt püspökök és papok révén gyakorolja. De
Az alábbiakban egy újabb izgalmas részletet közlünk a „Katolikus Egyház, merre tartasz?” című új magyar interjúkötetből, amelyet Fülep Dánielteológus és szövegfordítóként Sallai Gábor készítettek el a kazahsztáni Asztana segédpüspökével, Athanasius Schneiderrel.
A magánkiadásban megjelent könyvet a készítői a teljes terjedelmében elérhetővé tették a Magyar Elektronikus Könyvtár gyűjteményében, magyar nyelven és eredeti angol nyelven egyaránt. Az elolvasását mindenkinek jó szívvel ajánljuk!
Fr. Z blogja
Egy olvasótól…
Kérem, segítsen nekem megérteni valamit a kézbe áldozással kapcsolatban. Ahogy értem, az emberek kézbe is áldozhatnak, ha akarnak, de nyelvre is, ha úgy akarják, és a papnak vagy az áldoztatónak nem szabad kényszerítenie őket, hogy így vagy úgy áldozzanak. Aztán jött a Covid, és az embereket arra kényszerítették, hogy csak kézbe áldozzanak. Talán a vírusjárvány jó ok arra, hogy korlátozzák a jogainkat. Nem tudom. Tudom, hogy vannak olyan érvek, hogy a nyelvre áldozás valójában biztonságosabb, mint a kézbe áldozás. Normális időkben kényszerítheti a püspök a papokat arra, hogy csak kézbe áldoztassanak?
Szergej Budajev: „Biztonság és áhítat: Hogyan válaszolhat a római katolikus liturgia a COVID-19 világjárványra”, Journal of Religion and Health (2021), publikálva: 2021. május 24.
A cikk számos érdekes észrevétele között, mely sok tanulmányt idéz, szerepel az, hogy míg a nyelvre áldozás nem tűnik veszélyesebbnek, mint a kézbe áldozás, a szentáldozás térdelve fogadása egyértelműen előnyösebb, mint állva. A kulcsfontosságú részt közreadjuk, a teljes cikk itt olvasható (vagy letölthető pdf-ben itt).
Ennyi. Nincs mit hozzátennünk. A legőszintébb módon gratulálunk a lengyel Keresztény Kulturális Egyesület gyönyörű kampányához, a legfölségesebb Oltáriszentség reklámozásához. Kép és szöveg:
Egy közép-ázsiai gondolatai a szentáldozásról, SZIT 2010.
„És most álljon itt a „DOMINUS EST” könyvhöz írt előszava Malcolm Ranjith, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció titkára tollából, egyetértek vele teljes mértékben, és nem akárki írta: az Egyház hallatja a szavát végre.”
A Jelenések könyvében Szent János elmondja, hogy imádással borult az Úr angyalának lábai elé, amikor látta és hallotta a neki szóló kinyilatkoztatást (vö. Jel 22, 8). A fölséges isteni jelenlét előtti leborulás vagy letérdelés az alázatos imádás kifejezéseként a tiszteletnek olyan gesztusa volt, amelyet Izrael mindig is gyakorolt az Úr jelenlétében. Így olvassuk a Királyok első könyvében: „Amikor aztán Salamon elimádkozta ezt az imádságot és könyörgést az Úr oltárának színe előtt – ahol az ég felé tárt kezekkel a földön térdelt, mind a két térdével -, felállt és harsány hangon megáldotta Izrael egész gyülekezetét” (IKir 8, 54-55). A király testtartása a könyörgő imádság alatt egyértelmű: térden áll az oltár előtt.