Elfeledett pápai megnyilatkozások – II.

Sorozatunkban olyan pápai enciklikákat és megnyilatkozásokat veszünk elő, amelyek újra aktualitással bírnak, ugyanakkor kikoptak a köztudatból. A második részben ugyancsak a liberalizmus és liberális katolicizmus elleni megnyilatkozásokat ismertetjük, kiegészítve a kommunizmus és szocializmus első pápai kritikájával is, ezúttal Boldog IX. Piusz pápa korszakalkotó enciklikáját megismerve.

A sorozat előző részében bemutattuk, hogyan szivárgott be a 19. században a liberális világnézet az egyházba, hogy aztán ennek következtében megszülessen a „liberális katolicizmus” elnevezésű eretnek áramlat. XVI. Gergely pápa a Mirari vos, valamint a Singulari nos kezdetű enciklikában határozottan és mélységesen elítélte a liberalizmusnak mind az egyházi, mind pedig a világi formáját. Mindezek ellenére azonban az eszmeiség továbbra is meghatározó maradt Európában. XVI. Gergelyt követően a bíborosok is igyekeztek kevésbé konzervatív pápát választani, hiszen a Pápai Állam területi integritását fenyegető olasz egységmozgalommal szerettek volna baráti viszonyt kialakítani. Ennek a kritériumnak látszólag megfelelt Giovanni Mastai Ferretti. Csakhogy az imolai püspök a megbékélést és a kompromisszumot keresve végül az egységmozgalom liberális elveit is kénytelen volt elfogadni. Egy alkalommal, még XVI. Gergely idején, amikor a pápai kúrián szóba került Mastai Ferretti neve, elhangzott az ikonikus mondat: „A Mastai családban még a macskák is liberálisok“. Hogy lehet, hogy Mastai Ferretti, a későbbi IX. Piusz neve ennek ellenére is a konzervativizmussal, illetve a XVI. Gergely-féle irányvonallal forrott össze?

IX. Piusz 1846-ban került a pápai trónra, és 32 éven át, 1878-ig uralkodott. Ezalatt megélte az 1848-as római forradalmat, több kisebb-nagyobb lázadást, valamint az olasz egységmozgalom liberális oldaláról érkező antiklerikalizmust. A Pápai Állam megszűnése szintén az ő idejében történt meg, bármily kemény harcot vívott is diplomáciai téren. Ám a külső, politikai területen megjelenő ellenségek mellett ugyancsak megerősödtek a belső ellenségek is: mivel Róma minden figyelmét lekötötte a Pápai Állam területi integritásának kérdése, nem tudott kellő figyelemmel lenni a modern eszmeiségekhez alkalmazkodó tévtanítások kijavítására. IX. Piusz a kompromisszumkeresés sikertelensége után egyre inkább defenzívába vonult, így mind a világi politika (olasz egység), mind a tanítás tisztaságának megőrzése terén (szaporodó eretnekségek) konzervatív álláspontot kezdett követni.

Jóllehet gyakran szokták a fiatal IX. Piuszt liberálisnak nevezni, valójában mindig is konzervatív volt. „Liberalizmusa” mindössze annyiból állt, hogy ő még jóhiszeműen azt hitte, hogy a „szabadság nagyhangú bajnokaival” lehet tárgyalni – ám rá kellett jönnie, hogy az egyház ellenségeivel nem lehet kompromisszum.

Megválasztása után, a „Qui pluribus” címet viselő enciklikájában rögtön szót emelt a liberalizmus ellen, valamint a pápák közül elsőként a kommunizmust is veszélyként említette:„

A ki sem mondható és magával a természetjoggal is a legnagyobb mértékben ellenkező tanítás […] amelyet, ha egyszer elfogadnak, mindenkinek a jogai, a javai, a tulajdona, és maga az emberi közösség is alapjaiban felfordul.“

Azonban a fő témánk, az 1864-ben kiadott enciklika a Quanta cura, valamint a hozzá csatolt jegyzék, a Syllabus, amely „korunk főbb tévelyeit foglalja magába” (elérhetőek az alábbi linken). Ebben az enciklikában nem maga a körlevél volt a korszakalkotó, hanem a Syllabus, amely 80 pontba szedve gyűjtötte össze az elvetendő tévtanításokat. A mű monumentalitását jelzi, hogy egyszerre tárgyal teológiai, bölcseleti-ismeretelméleti, társadalmi, politikai és erkölcsi tévedéseket, tíz paragrafusra tagolva.

Mivel jelen cikkünk a Mirari vosról szóló előző cikk folytatása, ezért most csak az ott megkezdett témakörökre vonatkozó gondolatokat idézzük IX. Piusztól (a többi majd egy másik részben kerül sorra).

„Azért elődeink mindig apostoli szilárdsággal állottak ellen az istentelen emberek gonosz törekvéseinek, kik, valamint a háborgó tenger hullámai, saját ocsmányságaikat kihányva, szabadságot ígértek, midőn maguk bűneik rabszolgái voltak, kik hamis tanaikkal, legveszélyesebb irataikkal a katolikus vallás és a polgári társadalom alapjait aláásni, minden erényt és igazságosságot megsemmisíteni, mindenkinek lelkét és szívét megmételyezni, a vigyázatlanokat és különösen a tapasztalatlan ifjúságot az erkölcsök igaz útjáról leterelni, nyomorultan megrontani, a tévelyek tőrébe csalogatni, és végre a katolikus egyház kebeléről leszakítani törekedtek.” – írja a pápa a Quanta cura enciklikában, amely kvázi bevezetést ad a Syllabus előtt. Megemlékezik XVI. Gergelyől, és tisztelettel adózik a Mirari vos enciklika előtt. Visszautal rá, hogy már elődje is elítélte az állam és az egyház szétválasztását, illetve a féktelen szabadosságot a vallás és a lelkiismeret terén. Hiszen azzal, hogy a polgári társadalomból az isteni igazságot és a vallást eltávolítják, és ezáltal a „közvélemény” vagy „népakarat” lép a törvény és igazság helyébe, a jó és rossz fogalma relativizálódik a tömegember szeszélyeinek megfelelően.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2021. március 1.