Hogyan ismerhetjük fel a lelki megmozdulásokat, abból a célból, hogy a jókat elfogadjuk és a rosszakat elutasítsuk – Szent Ignác szabályai

1. szabály: Akik halálos bűnt halálos bűnre halmoznak, azok elé az ellenség rendszerint az élvezetek képeit állítja. Érzéki gyö­nyöröket és élvezeteket képzeltet el velük, hogy jobban meg­tartsa és növelje őket romlottságukban és bűneikben. A jó angyal az ilyeneknél ellenkező módszert alkalmaz, lelkiismere­tüket az értelem ítéletével furdalja és mardossa.

2. szabály: Azoknál, akik bűneik kiirtásában lendülettel haladnak előre és Isten, a mi Urunk szolgálatában a jóról a jobbra emel­kednek, a módszer az első szabálynak az ellenkezője. Ilyenkor ugyanis a gonosz lélek sajátossága az, hogy a lelket mardossa, szomorúvá teszi és hamis okkal nyugtalanítva akadályokat gördít eléje, hogy ne haladhasson előre. A jó angyal sajátossága pedig az, hogy bátorságot, vigaszokat, könnyeket, sugallatokat és nyu­galmat ad, mindent megkönnyítve és minden akadályt elhárítva, hogy az ember a jó művelésében egyre előbbre haladjon.

3. szabály: A lelki vigaszról. Vigasznak nevezem azt, amikor a lé­lekben valamilyen benső megmozdulás támad, aminek következ­tében a lélek lángoló szeretetre gyullad Teremtője és Ura iránt. Ennek következtében már semmi teremtett dolgot sem tud ön­magáért szeretni a földön, hanem csak azok Teremtőjében. Ugyancsak vigasz az, amikor a lélek könnyeket hullat, amelyek őt Urának szeretetére indítják, történjék ez akár a bűnei, akár a Krisztus Urunk szenvedése miatt érzett bánatból, vagy más, egyenesen az Ő szolgálatára és dicséretére irányuló dolgok miatt. Végül vigasznak nevezem a hit, a remény és a szeretet minden gyarapodását és minden benső örömet, amely a mennyei dolgok felé és saját lelke üdvözítésére hívja és vonzza az embert, mi­közben megnyugtatja és megbékélteti lelkét az Ő Teremtőjében és Urában.

4. szabály: A lelki vigasztalanságról. Vigasztalanságnak nevezem a harmadik szabályban foglaltak teljes ellentétét: a lélek elsöté­tülését, zavarát, az alacsony és földi dolgok felé való vonzódást, a különféle zaklatásokból és kísértésekből származó nyugta­lanságot. Mindez hitbeli elsötétülésre vezet, remény nélkül, szeretet nélkül. Ilyenkor a lélek egészen restnek, lanyhának, szo­morúnak, Teremtőjétől és Urától mintegy elszakadva érzi magát. Amint ugyanis a vigasz ellentétes a vigasztalansággal, ugyanúgy a vigaszból származó gondolatok is ellentétesek a vigasztalan­ságból származó gondolatokkal.

5. szabály: A vigasztalanság idején sohase változtassunk, hanem szilárdan és állhatatosan maradjunk meg azoknál a feltételeknél, elhatározásoknál, amelyeket az ilyen vigasztalanságot megelőző időben tettünk; vagy annál az elhatározásnál, amelyre a megelő­ző vigasztalás idején jutottunk. Mert amint a vigasztalás idején inkább a jó angyal vezet bennünket és irányít tanácsaival, úgy a vigasztalanságban inkább a gonosz szellem. Az ő tanácsaival pedig nem találhatjuk meg a helyes döntésre vezető utat.

6. szabály: Bár a vigasztalanság idején nem szabad megváltoztat­nunk jó feltételeinket, az azonban nagyon hasznos, ha a vigasz­talanság elleni küzdelemben saját magunkat változtatjuk meg erőteljesen. Így például azáltal, hogy jobban kitartunk az imád­ságban, elmélkedésben, gyakran végzünk önvizsgálatot és vala­milyen megfelelő módon vezeklést.

7. szabály: Aki vigasztalanságban van, fontolja meg, hogyan hagyta őt az Úr próbatétel végett természetes képességeire, hogy az ellenség különféle zaklatásainak és kísértéseinek ellenálljon. Mi­velhogy ellen tud állni az isteni segítséggel, ez a segítség mindig megmarad számára, mégha világosan nem is érzi. Mert ha az Úr meg is vonta tőle a nagy buzgóságot, a kiáradó szeretetet és a hatékony kegyelmet, mégis az a kegyelem, ami az örök üdvös­ségre elég, megmarad számára.

8. szabály: Aki vigasztalanságban van, arra törekedjék, hogy kitartson a türelemben, ami éppen az ellenkezője
az őt érő zaklatásoknak. Gondoljon arra is, hogy hamarosan vigaszban részesül, közben pedig tegyen meg minden tőle telhetőt a vigasztalanság leküzdésére, ahogyan a hatodik szabályban hallottuk.

 9. szabály: Annak, hogy vigasztalanságban vagyunk, három fő oka van:
Az első: mert lanyhák, restek és hanyagok vagyunk lelki gyakorlatainkban és így a magunk hibái miatt hagy el bennünket a lelki vigasz.
A második: mert az Úr megpróbál bennünket: mennyit értünk és mennyire tartunk ki az ô szolgálatában és dicséretében a vigaszok és felfokozott kegyelmek oly nagy zsoldja nélkül.
A harmadik: hogy igaz belátást és ismeretet adjon nekünk, ami által bensőleg érzékeljük: nem tőlünk függ a nagyfokú áhítat, a bensőséges szeretet, a könnyek, sem bármilyen más lelki vigasz megszerzése vagy megőrzése, hanem minden Istennek, a mi Urunknak ajándéka és kegyelme.
Végül, hogy ne rakjunk fészket idegen házban oly módon, hogy értelmünket valamiféle gőggel vagy hiú dicsőséggel áltatva
magunknak tulajdonítsuk az áhítatot vagy a lelki vigasznak egyéb megnyilvánulásait.

10. szabály: Akinek vigaszban van része, gondoljon arra, hogyan viselkedik majd a jövőben bekövetkező vigasztalanságban. Gyűjtsön új erőt arra az időre.

11. szabály: Az, aki a vigasz állapotában van, igyekezzék tőle telhetően megalázkodni és magát kicsinnyé tenni.
Gondoljon arra, hogy milyen gyámoltalan is tud lenni vigasztalanság idején, ilyen kegyelem vagy vigasz nélkül. Viszont,
aki vigasztalanságban van, gondoljon arra, hogy sokra képes a kegyelemmel, amely elegendő arra, hogy összes ellenségének ellenálljon, Teremtőjéből és Urából merítve erőt.

12. szabály: Az ellenség asszonyhoz hasonlóan viselkedik. Az erővel szemben gyenge, de erős, ha engedékenységre
talál. Az asszonynak ugyanis, amidőn valamely férfivel veszekszik, az a szokása, hogy bátorságát veszti és elmenekül, amikor az ember bátran szembeszáll vele. Ellenkezőleg, ha a férfi bátorságát vesztve menekülni kezd, az asszony haragja, bosszúja és dühe nőttön-nő és többé nem ismer határt.
Hasonlóképpen, az ellenségnek az a tulajdonsága, hogy erőtlenné válik és bátorságát veszti, s kísértései megfutamodnak, ha az, aki gyakorolja magát a lelki dolgokban, bátran szembeszáll az ellenség kísértéseivel, és azoknak homlokegyenest az ellenkezőjét csinálja.
Viszont, ha félni kezd és bátorságát veszti a kísértések elviselésében, nincs olyan dühöngő fenevad a föld hátán, mint az
emberi természet ellensége, midőn elvetemült szándékát oly ádáz gonoszsággal akarja végrehajtani.

13. szabály: Az ellenség úgy viselkedik, mint az álnok szerető. Titokban akar maradni s fél a lelepleződéstől. Az álnok ember ugyanis, hitegetéseivel valamely jó apának a leányát vagy jó férjnek a feleségét elcsábítani próbálja, azt
akarja, hogy szavai és rábeszélései titokban maradjanak. Azért nagyon nincs kedvére, amikor a leány apjának vagy a feleség a férjének feltárja az ô álnok szavait és gonosz szándékát, mert könnyen átlátja, hogy nem hajthatja végre megkezdett művét. Ugyanígy az emberi természet ellensége, amikor belopja cseleit és rábeszéléseit az igaz lélekbe, azt akarja és azt kívánja, hogy azokat titkon fogadja be és titokban tartsa. Nagyon nincs tetszésére tehát, amikor a lélek feltárja azokat jó gyóntatójának vagy más lelki embernek, aki ismeri a kísértő csalárdságait és gonoszságait. Megérti ugyanis, hogy megkezdett gonoszságát nem viheti véghez, mert nyilvánvaló csalárdsága lelepleződött.

14. szabály: Az ellenség úgy viselkedik, mint valamely hadvezér: meghódítani és elrabolni akarja, amit megkíván.
A hadvezér, egyben a sereg parancsnoka, először ugyanis tábort üt, kikémleli minden szempontból valamennyi isteni, sarkalatos és erkölcsi erényünket. és ahol gyengébbeknek talál és örök üdvösségünket illetően védtelenebbeknek, ott támad és igyekszik legyőzni bennünket.

Szabályok ugyanarra a célra, a szellemek behatóbb megkülönböztetésével

Inkább a második hétnek felelnek meg.

1. szabály: Istennek és angyalainak sajátossága, hogy sugallataikkal igazi vígságot és lelki örömet adnak és
eltávolítanak minden szomorúságot és zavart, amelyet az ellenség hoz a lélekbe. Ennek ugyanis az a szokása, hogy az ilyen vígság és lelki vigasz ellen harcol úgy, hogy hamis okokat, ravaszkodásokat és megtévesztéseket használ.

2. szabály: Egyedül Isten, a mi Urunk képes arra, hogy előzetes ok nélkül vigaszt adjon a léleknek. Mert a Teremtőnek a
sajátossága, hogy belépjen, kijöjjön, indítást keltsen a lélekbe, teljesen az Ô isteni fönségének szeretetére vonva őt. Azt mondom: ok nélkül, vagyis minden előzetes megérzése vagy megismerése nélkül valami olyan dolognak, ami által ez a vigasz a lélekbe jöhetne saját értelmi vagy akarati tevékenysége következtében.

3. szabály: Előzetes okkal vigasztalhatja a lelket mind a jó, mind a gonosz angyal, de ellenkező céllal:

— a jó angyal a lélek hasznára, hogy növekedjék és a jóról a jobbra emelkedjék;
— a gonosz angyal pedig az ellenkezőjére törekszik, továbbá arra, hogy elvetemült szándékába és gonoszságába vonja a
lelket.

4. szabály: A rossz angyalnak, aki a világosság angyalának alakját ölti fel, az a szokása, hogy a jámbor lélek ajtaján megy be és a magáén jön ki. Először ugyanis jó és szent gondolatokat sugall, ahogy az ennek az igaz léleknek megfelel.
Azután igyekszik lassanként a saját célját elérni, oly módon, hogy a lelket a maga rejtett cselszövéseibe és romlott szándékaiba vonja.

5. szabály: Nagyon figyeljük meg a gondolatok lefolyását! Ha a kezdet, a közép és a vég mind jó és teljes jóra irányul,
akkor ez a jó angyal jele. Ha azonban a gondolatok lefolyása valamilyen rossz vagy figyelmet elvonó dologban végződik, vagy kevésbé jóban, mint amit a lélek azelőtt cselekedni szándékozott, vagy ha gyengíti, nyugtalanítja vagy megzavarja a lelket és megfosztja a régebben élvezett békéjétől, csendjétől és nyugalmától, akkor ez világos jele annak, hogy a gonosz
szellemtől, előmenetelünk és örök üdvösségünk ellenségétől származik.

6. szabály: Amikor az emberi természet ellenségét rajtakaptuk és felismertük kígyófarkáról és gonosz céljáról, amibe
vezet, a megkísértettnek hasznára válik, ha mindjárt megvizsgálja a gonosz által sugalmazott jó gondolatok lefolyását: mivel is kezdődtek? hogyan fáradozott az ellenség azon, hogy lassanként megfossza őt a lelki édességtől és örömtől, amelyben része volt, s végül belevigye a maga gonosz szándékaiba. Ezt a most megszerzett és jól megjegyzett tapasztalatot felhasználva a jövőben őrizkedjék a gonosz szellem szokásos cselvetéseitől.

7. szabály: Azokban, akik a jóról a jobbra haladnak, a jó angyal kedvesen, könnyedén és szelíden érinti a lelket, mint a
vízcsepp, amikor szivacsra hull; a gonosz angyal pedig élesen, zajjal és nyugtalansággal, mint amikor a vízcsepp kôre esik.
Azokat viszont, akik a rosszról a rosszabbra haladnak, a fent említett szellemek ellentétesen érintik. Ennek oka az, hogy a
lélek beállítottsága az említett angyalokkal szemben vagy ellenkező vagy hasonló. Amikor ellenkező, zajjal, feltűnést
keltve, érzékelhetően hatoltak be; amikor pedig hasonló, a szellem csendben lép be, mint nyitott kapun a saját házába.

8. szabály: Amikor a vigasz előzetes ok nélkül van, bár nincs benne cselvetés, mert — mint mondottuk — kizárólag Istentől, a mi Urunktól származik, mégis a lelki ember, akinek Isten ezt a vigaszt adja, nagy éberséggel és figyelemmel
vizsgálja, és különböztesse meg ennek a tényleges vigasznak valódi idejét az utána következő időktől, amikor a lélek még tüzes és Isten kedveltjének érzi magát az elmúlt vigasz kegyével és utóhatásaival.
Ebben a második időszakban ugyanis az ember gyakran tesz elhatározásokat és alakít ki vélekedéseket saját megszokott
gondolkodásmódja és a fogalmakból és ítéletekből leszűrt következtetései alapján, vagy a jó, vagy a rossz szellem hatására. Ezek az elhatározások és vélekedések tehát nem közvetlenül Istentől, a mi Urunktól származnak. Ezért nagyon szükséges, hogy alaposan megvizsgáljuk őket, mielőtt teljes hitelt adnánk nekik és megvalósítanánk őket.

Forrás

Létrehozva 2020. november 3.